Üdvözlet Nagykátáról

   A megmerevedett pillanat köszön vissza erről az igen jó minőségű képről, mely a korabeli nagykátai fő utcán készített a fotográfus. A lovak unottan, egykedvűen, betakarva lópokróccal várakoznak, a sietős lépés megáll a levegőben, a fagyott sár, s a hófolt sem olvad tovább. Fagyos téli délelőtt jár az idő, bágyadt árnyékokkal.
   A takarékszövetkezetnél - a mai földhivatal - némi mozgolódás látszik, merthogy a kép bal szélén lévő épület - ma is álló építmény - arra szolgált. Vagy a Járásbíróságon van dolguk az atyafiaknak csak a napos oldalra húzódtak némi napsütés okából? A jobb oldalon némileg látszódó Bírósági épület amúgy sem kellemes hely, jobb ha messzebb van tőle az ember fia.
   De hol a posta épülete?
   Az még nem épült meg, itt még egy régi nádfedelű házacska leselkedik át fakerítésen, azon a helyen ahová majd a posta épülni fog. A távolban, ahol látszólag összeszűkül az utca, emberek és szekerek is igyekeznek valahová.
   A fotográfus rosszul jegyzetelt, mert azt írta a Levelező - lapra, hogy Vasut utcza. Pedig nem ez volt a neve! Igaz, hogy ez a  széles utca arról jön, de ez a szép nevű Erzsébet - királyné utca. A népszerű Sisi királynénkról elnevezve.
   A képeslap érdekessége, hogy 1907. július 3-án szerdán, dobták be a Budapest - Gyulafehérvár között közlekedő vonat postakocsiján lévő levélszekrénybe, amikor a szerelvény megállt a nagykátai állomáson. Ezt meséli a hátoldalán lévő pecsét.
   Ezt a remek lapot Weisz Lipót, korának népszerű kiadója,  fotográfusa fényképezte és adta ki. Nagykátáról 16 képeslapot készített .Ő vagy a segédei végigfényképezték a Kárpát-medence településeit, így maradt fenn nagyon sok értékes régi kép a századfordulót követő évekből.
   Forrás: Kucza Péter képeslap gyűjteménye.

Németh László fogata

   Egreskátán rendezett fogathajtó bajnokság egyik fogatát látjuk a képen. Fényesre csutakolt, feldíszített paripák húzzák a kocsit. Mit húzzák, szinte repítik a pompás állatok az erre az alkalomra alaposan kiglancolt lőcsös kocsit. A hajtó előírás szerint öltözve, árvalányhaj is libeg a kalapja mellett. Az utasa fiatal, elegánsan öltözött hölgy.
   Hátul jobbra fiatal legények lovascsapata, árvalányhajas kalapokban.
   Úgy néz ki a kép alapján, hogy a versenyt aratás után egy tarlón rendezték meg.
A háttérben talán keresztekben rakott gabona sejlik fel, a lovakat vezetők mögött.
   A kép 1936-ban készült, tulajdonosa Németh Lászlóné.

Leventelány otthon avatás

   A két világháború közötti időszakban, 1921-ben egy törvénnyel létrehozták a levente mozgalmat, melynek jelentős bázisa alakult ki Nagykátán. A leventeegyesületekben hazafias nevelésben részesültek a fiúk, 12 éves kortól 21-éves korig.
   1939-ben megjelenő II. törvénycikk már lehetővé tette a leventelány egyesületek felállítását, de ekkor még csak itt-ott jelentek meg hazánkban a csapatok, 10-19 éves lányok számára. 1943. november 9-én megjelenő többszörösen átdolgozott törvény alapján már gombamód szaporodtak el a leventelányok egyesületei.
   Mit is akartak a törvényhozók? Íme a törvény célja:
 
   "1. § (1) A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse. (3) A leventeleány-mozgalom a vallási ismeretek bővítésével és a vallásos életmód gyakorlásával, állampolgári és honvédelmi, egészségügyi, gyermekápolási és gyermeknevelési, gazdasági és háztartási ismeretek közlésével és gyakorlásával igyekszik célját megvalósítani."
( Talán előbbre jutna hazánk az ilyen neveléssel!)

   Hogy Nagykátán mikor alakult meg a fiú majd a lány csapat, arról pontos adatom nincs. A már több évtizede működő fiúk csapatának már régen saját leventeotthona volt, a leventelányok otthonát 1944 júniusában (18 vagy 25-én) avatták fel Bundy János malomtulajdonos jóvoltából. ( Most Dózsa György út 22.)
   A  nagykátai leventelányotthon első volt szép hazánkban. Nagy avatóünnepet szerveztek, a Nagy Háború hőseinek emlékműve előtt, vitéz Béldy Alajos vezérezredes jelenlétében. Az esemény jelentőségét a Film Híradó jelenléte is hangsúlyozta.

A korabeli filmhíradó megtekinthető ITT.

Kép az eseményről:

A "Lányok útja" a leventelányok képeslapjának címlapja:

A leventék (fiúk) otthonában készült e kép 1943. március 15-én. Leventelány otthon ekkor még nem volt:

Még többet olvashat a levente mozgalomról ITT.

Szilágyi István fodrász

  Előző jegyzetemben közöltem egy báli meghívót, melyet a Nagykáta és Vidéke Ipartestület küldött Szilágyi István fodrásznak.
  A most bemutatott képen a Szilágyi fodrászat bejárata látható. Kint álldogál az ajtó előtt, Szilágyi úr, pedig bent legalább két vendég várja, ezt bizonyítják az ajtónak támasztott biciklik és a nyitott ajtóban is felsejlik az egyik kuncsaft.
Bizonyára csak a képkészítés miatt ugrott ki egy pillanatra az üzletből, a mester.

   A következő kép bizonyára vasárnap készülhetett, amikor rendszerint sokan összegyűltek azok, akiknek valamilyen igazítani valója akadt a fején. Hétköznap, dologidőben ennyien nem verődtek össze, dologidő értendő még a szombatra is, mert akkoriban nem is hallottak még a szabad szombatról. Itt a vendégsereglet is kisorjázott a fényképezés eseményére.
   Fölöttük az a tányéralak - mely rézből volt és egy vas fali-tartón lengette a szél - a fodrászok és borbélyok cégére volt.
   Jobboldalt a háttérben a mozi épület bal sarka látható, ahol a kezdetekkor a bejárat is volt. Így be tudjuk határolni a fodrászat helyét.

   A fodrászok rendszerint hajjal foglalkoztak. A borbélyok szélesebb területen dolgoztak, a hajvágás mellett borotváltak, szakállt igazítottak, de még régebben kisebb sebészeti munkát is vállaltak, sőt fájós fogat is kihúztak, ha épen úgy adódott. Hiszen orvost a heted-hét határban sem találtak azok kiket a fogfájás nyuvasztott.

Báli meghívó

   1948. szeptember 9-én adták postára ezt a meghívót. 8 fillér ellenében ki is vitte a postás Szilágyi úrnak, a címzettnek, kinek ekkor még fodrászüzlete volt, később már kéményseprőként tevékenykedett.
   A meghívó a Nagykáta és Vidéke Ipartestület rangos "Szüreti mulatságára" invitálja a meghívottat és a hozzátartozóit. Azon régi időkben sok ürügyet kitaláltak arra, hogy együtt táncoljanak, mulassanak az emberek. A bál (zenés, táncos, mulatós est) ennek egy igen népszerű válfaja volt. Csak úgy kapásból a népszerűbbek közül: Katalin-bál, Mikulás-bál, Farsangi-bál, Szüreti-bál. A szüreti bál össze volt kötve egy mókás-vidám felvonulással is.
   A Szüreti-bál más volt mint a többi, azon okból is, hogy a tánctermet szőlővel díszítették. Ha már szőlő volt ott, lopták is azt rendesen, ezért kellettek a csőszlányok és legények. Párban őrizték a szőlőt, egyrészt úgy kellemesebb volt, másrészt eredményesebben elkaphatták a tolvajokat. Az elkapott szerencsétleneket a a bíró és a bíróné elé citálták - mely igen fontos tisztség volt itt a bálban is. A bíró a fontossága teljes tudatában osztogatta a tréfás büntetéseket, amit a gonosz tettenért, a lefülelt tolvajnak teljesítenie kellett, a bálozók nagy derültségére.
   A belépőért 3 Forintot kellett leszurkolni személyenként.
   Megfigyelhetők a kor keresztnevei, összehasonlítván a maiakkal.
   A meghívó a Lépesfalvi-nyomdában készült, Nagykátán.

Különös nagykátai verseskötet

    Még karácsony előtt bukkant elő egy régi ház padlásáról az alant bemutatott régi verses kötet.(1)

   1917-ben nyomtatták a Simonyi Simon nyomdájában, mely a templom háta mögött, az Egreskátai út elején, baloldalon működött. Ma már a ház nincs meg, részben a cukrászda és a parkolója van a helyén.
   1917-ben még javában tartott a Nagy Háború, melyből a sebesülteket - különösen azokat akik gyógyulásához hosszabb idő szükségeltetett – a hátországban ápolták. Mivel kórház nem volt elegendő a településeken szükségkórházakat, úgynevezett Vöröskereszt kórházakat létesítettek, ahol csak lehetett. Én nem tudtam a nagykátai létezéséről de rövidesen kiderült, hogy az Aranysas vendéglő erre elkülönített részében működött(2), Vezetője Dezseöffy Margit volt, korának neves közéleti emberének Dezseöffy Emil járási főszolgabírónak a lánya.
Ennek a szükségkórháznak a "felsegélyezésére" adták ki ezt a verses kötetet, mint látni, az ára 1 korona volt.

 A verseket a nagykátai illetőségű Zsitnyánszky István írta, ki megjárta, a Nagy Háború harcmezőit, sebesülve tért haza. A "Pest - Pilis -Solt - Kiskun -Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre" című monográfia, mint dohánytőzsde tulajdonost említi. Rímfaragó ember volt, eben a füzetben az első verse 1904-es keltezésű. A frontokon írt versei is fennmaradtak, mindegyiket helynévvel és dátummal látta el.

 

 A füzetecske előszavát Dezseöffy Margit írta:



















Zsitnyánszy, Nagykátáról, kedves szülőhelyéről két verset is írt:

  Valószínűsíthető, hogy jól ismerte, vagy együtt szolgálta a hazát Gyóni Gézával, hozzá intézett versében a nagy költő sorsáról elmélkedik:

 
A kötet vége Dezseöffy Margithoz írott versével záródik.

  Kép Dezseöffy Margitról:
 

Verses kötet Kármán László tulajdona.

A fényképet Rada István őrizte. 

(1) Még egy verseskötetről tudok az 1937-ben jelent meg. Kucza Péter legközelebbi könyvében olvashatnak róla többet.
(2) Kucza Péter közlése

A temető kerítése

  A temetőnkben lévő különleges kápolna-kripta építése ügyében a Keglevich család 1760-ban levelet írt a a váci püspöknek. A levélben már ezt a területet temetőnek nevezi. Azt hiszem ez az első írásbeli említése a temető ittlétének. Hogy mikor került ide, azt már meg nem mondja senki. Tény, hogy valamikor a templom köré temetkeztek az elődeink. Bizonyára megtelt, vagy kicsinek bizonyult, de az akkori elöljáróság kirakta a temetőt a falu közepéből. Azt hihette jó messzire rakta, de ma már tudjuk rossz döntés volt, mert a temetőt ismét átöleli a terjeszkedő város.

  A temetőnek rendszerint van kerítése, vagy árka. Ezt a tégla kerítést, 1940-ben építették. A fényképet a 60-as évek elején készítették a Gimnázium emeletéről. A kerítés ekkor még a régi képét mutatja, nagyjából közepén, a főbejárattal. A szép  kaput és a személybejáró szárnyait, műkőből készült angyalos oszlopok tartották. Egész alakos angyalok domborműve vigyázta a temető főbejáratát.

( Hogy a temető főbejáratát miért ide tervezték arra némi elgondolásom van, de az egy másik téma.)

  A 80-as években a Községi Tanács felújította a temető kerítését. A téglakerítésből beton lett, és egy hosszú unalmas kerítés. A kerítés közepéből kiszedték a nem használt kaput az oszlopokkal egyetemben. A szép angyalos oszlopoknak leáldozott - nem egyezett az eszme az angyalokkal. Ma már senki nem tudja mi lett velük. Felhasználhatták volna, de nem tették.

  Egy elem azért még meg van, megmaradt, mert azt beépítették, csak belülről látható különlegessége. A mostani főbejárat bal, illetve kifelé jövet a jobb oldalon, láthatjuk a míves oszlopot, de ki tudja milyen rejtélyes okból, fordítva. Szegény a feje tetején áll. Az itt látható oszlop évszámából tudjuk a kerítés építését. A rajta lévő omega jel a véget jelenti, utalva a helyre, a temetőre, a földi lét végére. Az alfától indulunk megszületve és mikorra lepottyan homokóránk utolsó szeme az omega jelben, eltűnünk a földi létből.
   Az eredeti képet a Nagykátai emlékek oldalról kölcsönöztem.

Az operett zenekara

   Nagyon sok kép maradt fenn a nagykátai színjátszó csoportokról, mert hiszen nem igen volt akkoriban olyan egyesület, csapat vagy bárminemű közösség, aki ne rukkolt volna ki a ráérős téli estéken, egy-egy szórakoztató népszínművel, színdarabbal, a maguk és a nagyérdemű publikum szórakoztatására. Ezeknek rendszerint fergeteges sikere volt, így komoly helyet foglaltak el a községünk kulturális életében. A színházi előadások és a bálok voltak a legfőbb téli esti események.
   Mint írtam nagyon sok fénykép - csoportkép marad fent az előadások szereplőiről. Na de ezeknek egy része zenés darab volt, ahol zenekarnak is kellett lennie. Ezt is község lakóiból oldották meg, hiszen csak kerültek zenetudású emberek is.
   A most bemutatott kép azon ritkaságok közé tartozik, amely a színdarab zenekarát mutatja be, nem a színészgárdát.
   1948 telén a nagykátai cserkészcsapat bemutatta a "Fiatalság bolondság" című operettet. Bizonyára nagy volt a siker, ezt bizonyítja az alábbi kép is.
   A zenekar tagjai: a zongoránál: Fogler Józsefné, tőle jobbra a mindenki által szeretett Gedai Gyula és a jobb szélén álló ember Máté János. Sajnos a többiek neve általam nem ismert.
   A képet Dr. Máté Katalin őrizte meg.

Kereszt a tér végében

   Az előző jegyzetemben írtam: „A templom előtt - a régiek emlékezhetnek még rá - egy kereszt is állt. Itt a képen is ott van, de a nagy szürkeség miatt csak felsejlik a templom tengelyének, a főbejáratnak irányában.”
   Hogy a kereszt valóban ott volt, most ezen a képen bemutatom.
   A tér, az előző képhez viszonyítva teljesen átalakult, mert a piac a Kossuth Lajos utcába költözött. Itt, megszűnve eredeti funkciója, pihenőparkként élt tovább.
   A kereszt addig a helyén volt amíg, az ÉMÁSZ nem építette oda a székházát. Akkor - útban lévén - elszállították, áttelepítették. Hogy hová, azt pontosan már nem tudni, nem akadtam olyan emberre aki ezt elmondta volna. Leginkább a Kázmér utcai kereszt hasonlít rá - amit az Epresből telepítettek át, a 70-es években - melyet 1909-ben emeltek, az eredeti helyén.
   A kép talán a 60-as évek elején készülhetett az ÁFÉSZ irodák ablakából, a volt zsidó templom emeletéről.
   A képet a Nagykátai emlékek oldalról kölcsönöztem.

Piactér a zsidó templommal

  Az angyaloknak úgy tűnik csak szürke festékük maradt. Szürke a ház az utca, a máskor fehér hó, és még a község fölött terpeszkedő felhőréteg is, mely látszólag nem mozdul egy fikarcnyit sem. Még a szél is másfele kószálhat ilyenkor, nem kergeti el ezt az undorítóan posvány felhőréteget, mely elzárja a földieket a ragyogó napsütéstől. Az annyira áhított napsütéstől.
   Az egykori piactér déli-délkeleti vége látszódik a képen. A teret a végén a zsidó templom zárja le. A kép előteréből, kuszának látszódó, de egymással tökéletesen párhuzamos lőcsös kocsikerék - a gumi kerekűt ekkor még nem találták ki - nyomok látszódnak, melyek jégbe fagytak. Nyomaik az olvadásig, vagy a következő frissen esett hóig meglátszanak. A piacosok hagyhatták itt, emlékben.
   A templom előtt - a régiek emlékezhetnek még rá - egy kereszt is állott. Itt a képen is ott van, de a nagy szürkeség miatt csak felsejlik a templom tengelyének, a főbejáratnak irányában.
   A kép az 1930-as években készülhetett.