Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Bernát malom a Sütő utcában

Ezt a malmot még láttam működni. Számomra nagyszerű látvány volt, csattogó szíjaival és az utcára kihallatszó semmire sem hasonlítható zúgásával. Amennyiben a merszem engedte, be-be nézegettem e különös, már-már varázsolt világ tágra nyitott ajtaján. Forogtak a kerekek, egyik erre, a másik arra. A garatra csatolt sovány zsákok, csak növekedni és pöffeszkedni tudtak. Majd valaki vállra kapta és elnyargalt velük valamerre. A kívül kopott világ - mert elég romos volt az épület - bent csodavilágot takargatott.

Az őrlésre hozott gabonák - a lovaskocsikon - a malommal szemben lévő telken várakoztak szép sorjában. Úgy gondolom az a telek is a malomhoz tartozott, mert csak a malom leállítása után épült a telekre lakóház – Árpád utca 22. – 1952-ben.

Nagykáta belterületén két malom volt, egyiket Barnát a másikat Bundy malomnak nevezték a tulajdonosok nevéről. A Bernát malmot már az 1881-ben megjelent térképen is látjuk és úgy tűnik nem messze tőle ott a Sződy malom is.( Sződyék voltak a tulajdonosok a Bundyék előtt.)

A Bundy malmot a németek felrobbantották. A Bernát malom még az 40-es évek végéig működött. Majd egyszer leállították a malmot és többet nem volt szükség az újraindítására, "nyugdíjba" vonult. Az 50-es években már csak cseretelepként szolgált. A gabonát becserélték a Pándról szállított lisztre. A malom lebontása után lakóházak épültek a helyére.

A kép 1961-ben készült a gimnázium udvarának rendezésekor. A felvétel készítésekkor nem a távoli malom épülete volt a fontos – nekem meg csak az – így levágtam a kép alját.

A képen az 1. számú nyilacska mutatja a malom épületét, mely akkor még állt. A 2. számú nyilacska a Árpád utca és a Gyóni Géza utca sarkán lévő Horváth féle házat jelöli, a tájékozódás könnyítése érdekében. Az utca másik oldalán még egy kisebb erdő látható.
A képet a "Nagykátai emlékek" internetes oldal kölcsönözte.


A felvonulók kocsija

Lőcsös kocsi vesztegel a Szabó Kálmán tulajdonában lévő, Dreher söröző előtt. Bizonyára csak a fényképész kedvéért rántották meg a ló száját, nem a szomjúság okából, mert bizony a kocsma ajtója zárva van. Valami felvonuláson lehettek az utasok, vagy épen oda tartanak, ez látszik is nem mindennapi ruházatukon. A kocsi és a lovak is szépen feldíszítve. Hogy a díszítéshez honnan szedték a zöld ágakat azt nem tudom, de érdekes, hogy az akác fákon nincs lomb, így nem a lombos fák ideje van. Kora tavasz, vagy késő ősszel lehetett. A bámész gyerekek rövid nadrágja ne tévesszen meg senkit, hogy a jó időnek ideje van. Harisnyával vagy térdzoknival hordtuk a nadrágunkat, a fagyok  beálltáig és utána jött a mackó. A gyerekember mikor megkapta az első igazi hosszúnadrágot, nagy nap volt az és kitüntetés számára.

Aznap a felhős ég járta, hiszen árnyék sem fekszik a földön, így még napszakot sem lehet saccolni.

Írom, mert nem tudják, hogy két kocsi vesztegel a kocsma előtt. Az egyiket a ló húzta, a másik meg fent ül a bakon és biztos kézzel fogja az ostort és a gyeplőt. Ő Kocsi Pál.

A kép színes. No, nem olyan mint mostanság. Hanem olyan, amit az ügyes fotográfus utólag kiszínezett. E-képpen keletkeztek a régi színes fényképek.

A palatetős kocsma már régen eltűnt, a régi nevén Dezseőffy Emil utcában, mai néven István király úton volt, a 8-as szám alatt fogadta a szomjas vendéget. Most üres telek tátong a helyén. Gyermekkoromban egyszer jártam ott és igen elámultam a falak festésén, csoda volt az számomra. Ne kérdezze senki, hogy mi volt ráfestve, de tisztán emlékszem, hogy nekem nagyon tetszett.

A képet Molnár Gáborné Kocsi Mária kölcsönözte.


Legények a Czakó kocsma előtt

A legények csoportja a Czakó kocsmából sereglett ki a fényképezés kedvéért. Ez a tény az épületet díszítő elemekből biztosra megállapítható. (A kocsmát Czakó Pál alapította 1930-ban és még ma is működik.)

Hogy vasárnap volt, az is bizonyos, hiszen mindenkin ünnepi ruha van. Akkoriban még csak a vasárnap volt az a nap, amikor nem kellett dolgozni. Dél körül járhatott az idő, az árnyékok igen rövidek. A katona posztó köpenye árulkodik arról, hogy kora tavasz lehetett, esetleg késő ősz.

Összegyűlt a legénycsapat a kocsmában, erre külön ok lehetett a két társuk szabadságos mivoltja is. Akkoriban a szabadságos katona nem dobta le a mundért rögtön ahogyan hazaért, hanem büszkén viselte, bárhová is ment az itthonléte alatt.

A csoportban számomra felismerhető Koncz István - népszerűbb nevén "Csuka" Pista bá’ középen katona ruhában, köpeny nélkül -  a nagy foci rajongó, ki igen sokat tett Nagykáta sportéletéért.

A kép 1939-ben vagy 1940-ben készült a katonák ruházata árulkodik erről.

A képet a Koncz család bocsájtotta rendelkezésemre.