Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Vízi malom a Tápión

Az ember véges emlékezete sem mesél már róla, legfeljebb a levéltárak porlepte polcain akadnánk a nyomára, ha az okiratok tömegét böngésznénk. Érdemes volna kutatgatni, mert az egykori iratok emlegetnek még egy malmot, ami vízi malom volt és a Tápió folyócska adta az energiát.

Legelőször egy hajdani népszámlálási adatban olvastam, hogy Nagykátának ennyi és ennyi a lakosa és még kettő a vízimalomban. Ezek szerint településünknek volt vízimalma, ami kicsit hihetetlen volt.

Telt múlt az idő és Kucza Péter barátom képeslapgyűjteménye egy gyönyörű kőnyomatos üdvözlőlappal gyarapodott, melyet 1900-ban adtak postára. És mi van a szép képen: egy romantikus szépségű vízimalom. Az is lehet, hogy az eredetiről rajzolták, de az is lehet, hogy csak fantáziarajz. Minden esetre, ha Nagy-Kátán – mert így írják a nevet – nem lett volna vízi malom, bizonyára nem adták volna ki képeslapon. Ide is teszem, gyönyörködjenek Önök is!


Az igazi bizonyíték, arra, hogy a malom létezett a Tápión, most következik.
Ez egy katonai térképdarabka az 1800-as évek második feléből. Ezen pontosan látszik hol volt a malom, az Erdőszőlői gulyalegelő szélén volt, ott, ahol a Tápiószentmárton felé vivő út átszalad a Tápió hídján.


De látható a malom, egy korábbi, nagyjából 100 évvel korábbi térképen is - amely ugyancsak katonai térkép - ennek rajzolása 1763 és 1787 között történt.


Érdekesség még, hogy a Tápió kénye - kedvére ott folydogált ahol a kedve szottyant. (Megfutamodott Klapka – a tápióbicskei csatában – csak T. Szelénél tudott lovával átmenni a túlsó partra.) A malomtól följebb a tápióbicskei hídnál még egy csőszházat is láthatunk, ezen az igazi pontossággal elkészített térképen.

A vízi malmon az idő túllépett, romja sem maradt. Kár! Bizonyára a faluban beindított két új malom mondta ki rá az ítéletet.

Barátságos csapatkép

Hogy a mérkőzés mennyire volt barátságos, vagy bajnoki, arról már senkit nem tudok megkérdezni.

Tény, hogy 1929. június 29-én szombaton, a KTK, vagyis a Kőbányai Torna Klub csapata volt a nagykátai Turul SE vendége. A mérkőzés azon a pályán folyt, amit a nagy kiterjedésű vásártérből hasítottak ki, s amely mind a mai napig a labdarúgást szolgálja, a régihez képest jócskán megnagyobbítva a terület.

A sötét mezben a vendég csapat az első három sorban, guggol, ül és fekszik.
A mieink a hátsó sort töltik ki fehér mezben. A mellrész sötét sávjában a pajzs alakban ferdén beleírva: TURUL.

A TURUL SE és a KŐBÁNYAI TORNA KLUB mérkőzés 3 : 3 -as döntetlennel végződött.

A képen már nem tudni kik vannak, de húszas évekből fennmaradt egy névsor kik akkoriban a csapat tagjai voltak: Basa Mihály, Botka István, Bukovics Ferenc, Gödöllei László, Juhász Sándor, Kálmán Béla, Léló István, Lukács Kálmán, Minik Kálmán, Pilissy József dr., Schwarz Hugó.

( Egyes adatok azt mutatják, hogy Nagykátán 2013-ban volt a labdarúgás 100 éves.)