Gróf III. Keglevich Gábornak egreskátai kastélyában nagy volt az öröm. Hogyne lett volna, hiszen vendégek jöttek, a gróf úr kedves lánya Erzsébet és a két gyermeke. Lett is vidámság, kacagás lengte be az ódon termeket, talán az ősök is mosolyogtak a falon függő nagyméretű festményekről.
A virgonc gyermekek, hamar birtokba vették a kastélyt és kis idő múlva a gyönyörű parkot is meghódították.A kastély tavának csillogó víztükre is csábítólag hatott, a kalandvágyó gyerekekre. A nagyapa hozzájárulásával vízre szállt a kicsiny társaság. A fiúk evezőt ragadtak, az édesanyjuk pedig a kormányt fogta meg - kapitánynak is kell lenni valakinek. Mivel a szellő is elfáradt – a vitorla fel van csavarva – így az evezőt kellett használni, hogy mozduljon az a csónak.
Bizonyára sokáig emlegették még a gyerekek, a szép egreskátai vendégséget, a nagyapa kastélyában.
(Sajnos, ma már a tó siralmasan néz ki. Úgy gondoltam nem is teszek ide képet a mai állapotról.)
A képet Keglevich Miklós küldte az Amerikai Egyesült Államokból.
