Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Esküvői kép


   Eldobva, elfelejtve, egy ócska keretben hevert ez a kitűnő kép egy lebontásra ítélt házban.
   Már közszemlére tettem volna, de hiányzott valamilyen szöveg, amit hozzá írhatok, nem olyan általános, hanem olyan amit csak ehhez a képhez kapcsolódik.
   A képet elküldtem egy hadtörténész barátomnak írja meg milyen korból származik a nyalka vőlegény egyenruhája. Elképzelhető, hogy mekkora becsülete volt az egyenruhának, ha a vőlegény büszkén viselte még esküvői ruhának is.
   Hol van ez már!
   A barátom válasza meglepő volt, felpörgette az eseményeket mert a kép mesélni kezdett:
"A főhadnagy úr honvédtiszt, méghozzá gyalogos. Kár, hogy a csákója nincs nála, mert akkor pontosan be tudnám kalibrálni az évet, így viszont, s látva a fizimiskát is, én az 1880-as évekre tippelek. Ami a ruháját illeti: 1876 M. gyalogos tiszti atilla és kékszürke pantalló, hozzá fekete cúgos cipő".
   Pár kérdést még tettem fel, amire gyorsan itt volt a válasz:
"Az 1876 M. gyalogos tiszti atillát 1876-1906 között viselték, zsinórzata miatt "csontváz atillának" is hívták ezt a ruhadarabot. Ezt 1906-tól felváltotta a gyalogos tiszti dolmány. A kékszürke, piros szegélyezésű pantalló és a cúgos cipő viszont a Monarchia végéig megmaradt.
Én a bajusz és a hajviseletek alapján az 1880-as évekre tippelek, mármint ami a felvétel készítési idejét illeti.
Az biztos, 1876 utáni, de 1898 előtti a felvétel. 1898-ban nem készülhetett a felvétel, hiszen akkor a főhadnagy úr büszkén viselné az 1898-ban adományozott Jubileumi Emlékérmet, amelyet I. Ferenc József trónra lépésének 50. évfordulóján adományoztak a fegyveres erők és a polgári állami alkalmazottak számára."
   A hadtörténelem ismerője, Babucs Zoltán hadtörténész volt.
   A remek képet Striberny F. fényképész készítette N-kátán.
   Sajnos az ifjú pár azonosságát megnyugtató pontossággal megállapítani az egykori anyakönyvekben nem lehetett.
   Kiegészítés: jó másfél év telt a  jegyzetem írása óta. Az elmúlt hetekben akadtam rá az anyakönyvi bejegyzésükre, ami alapján az esküvőt 1896. október 26.-án tartották. A vőlegény Chikán Ferenc 26 éves nagykátai lakos, a menyasszony Gemperle Hermina, dányi lakos 24 éves, Nagykáta neves főjegyzőjének Gemperle Károlynak a húga volt.

A nagykátai vasútállomáson, gőzös áll a harmadik vágányon...

   ...jaj de füstöl a kéménye, azon visznek az olasz határ szélre.
   Régi, bús katonanóta szabad átrendezésben.
   De ez a szerelvény tényleg itt áll az állomásunkon. Szolnok felől érkezvén hozta ide, és vitte innen az utazó közönséget. Kitette az ide igyekvőket, befogadta a innen utazókat. A gőzösnek szolgáltatásra nem volt szüksége. A karcsú kút, olajjal működő lámpával a tetején, a mozdony bal elejénél nyújtózkodik. A salakoló aknára sem állt rá a mozdony, kiereszteni a felgyülemlett salakot. Nagykátán - és ahol hosszabbat várakozott a szerelvény - a mozdonyára igen rátarti mozdonyvezető és a segédje leszállt a fülkéből, ronggyal, olajozóval a kezükben törölgették, olajozgatták, ápolták a mozdonyukat. A személyforgalomban részt vevő mozdonyok igen ápoltak voltak.  
   A szerelvény az indulás előtti pillanatokban lehet, a mozdony bal oldalán ott áll a forgalmista, nyári zsávoly zubbonyban. A mozdony erőt gyűjt az induláshoz, füstje eltakarja az állomás épületét. De bizton lehet tudni, hogy a vonat a nagykátai állomáson áll. Ami támpontot ad, az a vasúti gyalogos felüljáró, a kútház és a távolban, jobb oldalon látható MÁV lakóház helyzete. A kútház előtt lévő raktárépületet idővel elbontották. Az első vágány mellett egy csapat gyerkőc őgyeleg, talán arról álmodva, hogy egyszer őket is elviszi a pöfögő-szuszogó masina.
   A fényképész akaratlanul megörökítette magát, árnyéka ott hasal a földön, a felüljáró árnyával együtt.
   A fotográfus sok képet készített Nagykátán, precízen, ceruzás jegyzetekkel látta el a képek hátulját, sajnos évszámot nem mindig írt.
   Ez a kép 1927-ben készülhetett, ekkor készült az előző állomási képe is.
   A vágány mellett vigyázzunk, sebesvonat indul Budapestre!
(Akinek kedve tartja hallgathat hozzá korhű hangokat is, erre a szövegre kattintva.)


Nyári zivatar

   Nagy zivatar lehetett! A templom melletti parkban a nagy víztömeg bizony megrekedt. Valószínű valamelyik árok áteresze tömődött el - száraz időben minek is kellene tisztítani - így a lezúdult esővíz csak órák alatt tűnt el. A "Mária domb" mint egy kis sziget magaslik ki a kátai tengerből. A fák között kivillan az I. világháborús emlékmű fehér talpazata és a Bazársor apró részlete. Az emlékmű talpazatának irányában valaki a vízben gázol. A bal alsó sarokban egy kalapos úr valakit köszönt, lehet, hogy együtt csodálják a nagy vizet. A kép alsó részében a Nagykátán áthaladó 31 sz. út részletét látjuk.
   A fényképész nagyjából az akkori Kántor Iskola kapujánál állott.
   A kép a 40-es években készülhetett.