Szüret a börtönudvarban

   Pontosabban inkább a szőlő feldolgozása folyik a börtönudvarában, mert a szőlőszedés a mai István király úton történik, a börtönőr szőlőjében. (A szüret idején Dezseőffy Emil utcának nevezték.) A megszedett szőlőt ide fuvarozták át feldolgozásra. A kép jobb oldalán - a bokor bal oldalán - a sutu, magyarul a prés látszik, rajta egy kalapos ember támaszkodik. A kalapostól balra a szőlődaráló van egy kádra rátéve. De itt van a borkészítés elengedhetetlen kelléke a hordó is egy négykerekű kézikocsira feltéve, hogy stabil legyen, szépen kiékelve.
   Börtön udvar? Hol is volt az? Volt ilyen nálunk? Bizony volt, az igazságszolgáltatás azt megkívánta, hogy börtöne is legyen a "Nagykátai Cs. és Kir. II. Osztályi Járás Bíróság"-nak. Valószínű, hogy börtön épülete együtt épült a Bíróság épületével 1902-ben.
   Ezen a képen a Bíróság épülete látszik hátulról, a börtön felől. Deszkakerítés választja el az udvart, az épülettől. Egy fészert is ragasztottak az épülethez, mert ez már a börtönhöz és a börtön őr lakásához tartozó udvar volt.

   A területen serény munka folyik, de bizonyára sejtik, hogy a kabátos, kalapos emberek nem a szüretelők. Látogatók ők, bírók, ügyészek, ügyvédek, a bíróságról sereglettek ki megszemlélni a munkálatokat, a kikapcsolódás ürügyén.
   Itt van egy csoportkép a bírósági látogatókról. Bal szélén az egyenruhás Máté János a börtönőr, hivatalos nevén a fogház főfelügyelő. Mellette áll id. Dr. Rigó Mihály ügyvéd. A többiek neve előttem nem ismert.

   A csoport mögött a börtön épülete látszik. Ebben lakott a mindenkori börtönőr is a családjával egyetemben és ebben töltötték le a Járásbíróságon elítéltek a kisebb büntetéseket. Mesélik, hogy egyes esetekben még este haza is mehettek - az arra érdemesültek - a kora reggeli megjelenés szigorú feltételével.
   A kép 1940 őszén készült.
   A börtön épülete már nincs meg, a Lidl áruház terpeszkedik a helyén.
   A képeket Lengyelné Dr. Máté Katalin őrizte meg az utókor számára.

Babicz Károly szikvízüzeme

   A már előző írásomban is említett „A Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre” monográfiában, ez a név még nem szerepel a szódagyárosok között. Rá két évre már működött az üzem, mert 1934-ben alapította Babicz Károly. Az üzem a MÁV állomással szemben a Gyóni Géza utca 9 szám alatt működött. Ma már új ház áll a telken.

   A család - az adataim szerint - még ez évben el is veszítette a családfőt, így özvegyi jogon Babicz Károlyné üzemeltette tovább a szódaüzemet, egészen 1952. november 20-ig. Ekkor szokatlan dolog történt, Babicz Károlyné - 18 év szorgos munka után – „felajánlotta” az üzemet az állam számára. Akik éltek ebben a korban azok pontosan tudják mit jelent a felajánlás, akik meg nem, azoknak leírom, állami szintre emelt rablást, egy szorgalmasan dolgozó család kifosztását, vagyonából való kiforgatását, a szovjet mintát alapul véve.

   Babicz Károly szódaüzemének egy fajta üvege került eddig elő, fehér porcelánbetéttel és egy fej, piros porcelánnal.

   Ide teszem a „Jegyzőkönyv” másolatát is, melyet egy fecnire, sajtpapírra írtak, az államosítás igazolásául. A rend az rend.

A szódásüveget Kucza Péter gyűjteményéből fényképeztem.

Artézi kút…

   „…az olyan fúrott kút, amelyből a víz magától folyik ki, tehát mintegy természetes szökőkút. A név onnan van, mert Európában az első ilyen kutat Franciaországban az Artois grófságban fúrták 1126-ban. Khinában és a libiai sivatag oázisain már sokkal régebben megpróbálkoztak a víznyerés ezen módjával. Az A. fúrásának elve abban áll, hogy függőlegesen lefelé lyukat mélyesztenek (fúrnak), míg olyan vízrétegre akad a kutak furása körül.”

   Írta az Akadémiai Értesítő 1871-ben.

   A mi Városházánk előtt jó helyen fúrtak, úgy az 1900-as évek elején és ez a második kútja volt Nagykátának, mert az elsőt a vasútvonal megépítése tette szükségessé, amit 1884-85-ben kezdtek el fúrni, a MÁV állomáson.

   A jól sikerült fúrás után ömlött is a víz ahogyan a csövön kifért. Szép kis medencét építettek a feltörekvő víznek, ami négy csövön érkezett a felszínre. A lakosság nagy örömére, mert eddig csak a kétes értékű és tisztaságú ásott kutak vizét használták. A középoszlopra csinos kis lámpát is helyeztek, mely éjjel mutatta az irány és megvilágította a kutat és környékét - akkor még a közvilágítást hírből sem ismerték. A lámpagyújtogató részére még beépített létra is volt, a könnyebb megközelíthetőség kedvéért. Célszerű rácsot is építettek be a vizeskannák könnyebb töltése okából.

   Ezen a képen, már egy meggyötört kutat látunk, a káva már erősen omladozik.

A lámpa sem látszik, hogy a helyén volna, a létra még ott van, de a léte úgy látszik feleslegessé vált. De a kút forgalma mit sem változott, a víz - bár leszűkített sugárban, de még jött.

   Bizonyára apadt a víz hozama és határozat született a kút átalakítására, hogy ezentúl csak két csővel szolgálja a községet.

   A kútnak mára már nyoma sincs. Azt beszélik, a rendőrség előtt, a park szélén várja a ledugózott cső a kút feltámadását.

Szódásüvegek

   Ezek a szódásüvegek is nagykátai emlékek, még a régmúltból, amikor még ügyeltek az egyediségre, a szépségre. Bizonyára ezek az üvegek nem keveredtek más szódagyáros üvegeivel, mert minden gyártónak meglehetett a maga, saját névre szóló, egyedi palackja.
   Ezek a szép palackok Luzsányi Károly szódagyáros tulajdonában voltak. Valamikor az 1920-as években gyárthatták ezeket. Luzsányi szódaüzemnek került elő eddig a legtöbb fajta szódásüvege. Gyönyörködjenek ebben a háromban ami eddig előbukkant.

   A " Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre" című monográfia már a szódagyárat Luzsányi Károlyné nevén írja, valószínű, hogy özvegyi jogon üzemeltette már ekkor.  
   A Luzsányi szódaüzem a Kossuth Lajos utca 30. szám alatt üzemelt, de mára az épület eltűnt, másikat építettek helyébe.
   A zöld és a fehér üveget Kucza Péter gyűjteményéből fényképeztem.

Óvodások

   Alaposan megnyüstölt képet tartok a kezemben. Két hatalmas törés került rá hosszanti irányban valamikor és hiányos is, de bízom, hogy a mai technika sokat fog rajta javítani. A javítottat fogják Önök látni.
   A kép 84 évvel ezelőtt (1930) készült, az akkori óvodásokat terelték egybe, hogy megörökítsék azt a pillanatot amikor még óvodások voltak.
   A kép tulajdonosa nem sok nevet tudott felsorolni kik vannak rajta, de párat feljegyzett és ezt most közre is adom.
   A első ülő sorban  balról az 5. Nagy Urbán Pannika, ki a kedvenc babáját dajkálja.
   Ugyanezen sor 6. kerek arcú leánykája, ki kis kosárkát tart az ölébe Vonnák Margitka, a későbbi Gallai Istvánné, ismertebb nevén Macider Manci. Ő az idén távozott e földi világból.
   A második sor balról - a hajkoszorús lánykát nem ide számolva - a harmadik Szekeres Erzsike a későbbi Rada Aladárné.
Ugyanitt a negyedik az előző nővére Szekeres Mária, a későbbi Pethő Sándorné.
Ugyanitt balról a 8. Kelemen Mariska (Pikét Mariska) a későbbi Vámosi Istvánné.
A felső sorban a csillaggal jelölt fiúcska Máté János és a jobb szélen a dadus Kecskés Mariska.
   A képet Lengyelné Dr. Máté Katalin őrizte meg fiókjában.