Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Kőkert utca

   1881-ből származó térkép látható az "Egy régi térkép"c. jegyzetemben. Azon látszik, hogy már akkor megjelenik egy utca - szinte mérnöki vonalzóval húzva - a kastélykertjéből kihasítva, párhuzamosan a fő utcával. Egy átkötő utcát is terveztek, nagyjából a közepe felé, de ez a jó ötlet - ma már tudjuk - nem valósult meg. Az újonnan kialakított utcában még csak egy ház rajza látszik.
   Az új utcának nevet is kellett adni, mert ugye van az adminisztráció, a nyilvántartások, de nem árt ha a postás is megtalálja akit keres.
   Tehát az újonnan létesített utcának nevet kellett adni - ami a jelek szerint a Kőkert utca nevet kapta, hogy mi okból, az bizony a feledés tengerébe veszett.
   Bizonyíték az elnevezésre az 1915 júniusában a frontról érkezett képeslap melynek a címzéses oldalát itt bemutatom. Egy másik képeslapon a házszám is szerepel 683. Több képeslap is érkezett akkoriban erre a címre, Gallai Balázs és özv. Gallai Andrásné címére. Az édesapa és a nagymama címére, írta a katona Gallai Balázs.
   A Kőkert utca idővel többször át lett keresztelve. A Zárda felépítése (1928) után kaphatta a Zárda utca nevet, majd bizonyára az 50-es években kapta az Úttörők útja nevet, majd nem régen ismét Zárda utca lett a neve.


   Az alant lévő szép fényképen, Gallaiék házát láthatjuk a Kőkert utcában.
A fénykép készítésének a korát is tudjuk, 1914 ősze. A kép bal oldalán láthatunk egy újszülöttet, aki a keresztségben Gallai László nevet kapta. Nagy a valószínűsége, hogy a keresztvíz alá az a lányka tartotta, aki a képen is fogja. A fiatalemberek és mindenki ünnepi viseletben, lehet, hogy éppen a keresztelő van a háznál?
   Ha megfigyeljük a képet, a csoport mögött kerítés húzódik, abba kapaszkodva leselkednek befelé páran, ők az utcán vannak. Majd az utca túloldalán is látjuk a kerítést és a mögött van a Gallaiék háza.


A képeket Dr. Gallai Mária fényképes ládikája őrizte.

Esküvői fotográfiák

Az ifjú pár

   Ennek a szép nagykátai párnak 110 évvel ezelőtt volt az esküvője, 1904. november 12-én.
   A boldog békeidőkben mindennek megvolt a maga helye és a maga ideje.
   Esküvők az év elején, legfeljebb májusig és az év vége felé október, november hónapokban estek meg. A nyári nagy dologidőben, házasulni vágyó ötlettel nem mertek a fiatalok előállni. Az őszi esküvőknél célszerű volt az októberi, novemberi hónap, mikorra az újbor megjelenhetett a terített asztalon. A sör vidéken elég ismeretlen volt, de egyébként is, a magyar ember bort ivott.
   A vőlegény a vidéki ember ünnepi ruházatát viseli. A mellény fölött posztó kabátka, bársony gallér rátéttel, passzos nadrágját magyaros csizmával hordja. Bal mellén a vőlegénysége jelképét viaszból készült bokrétát visel, szalaggal. A kor divatos kalapja hetykén a tarkóra csúsztatva, azon is látni, hogy valamilyen bokrétát tűztek rá.
   A menyasszony fejdísze - koronája remekül megalkotva, róla rövid fátyol hull alá, melynek szélét a vőlegény kedves félszegséggel ujjai között tartja. A ruháját nagyon megszemlélni nincs módunkban. A fényképész ugyan rájött, hogy ha a menyasszonyt a ház fal elé állítja akkor az bizony beleolvad a fal fehérségébe. Így kerítettek egy rojtos terítőt, háttérnek a falra szegezték, ami némileg segített a dolgon, de nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az ara ruházatát csak nem tudjuk meggusztálni.
   A családalapítók: vőlegény Gallai Balázs, a menyasszony Agonács Margit.


A menyasszony

   Ez a kép egy remek műtermi alkotás, a menyasszonyból áradó bájosság csak növeli értékét.
   Ám én mégis csak a ruhára szeretném tenni a hangsúlyt, melyet látni, hogy aprólékos gondossággal készítettek, az anyagkiválasztástól az utolsó öltésig.
Ami nagyon szembetűnő, a ruha mellrészének díszítése, mely arról árulkodik, hogy ezt csak Magyarországon viselhették. Az egész menyegzői ruha költemény rendkívül finom ízlésre vall, az alkotás nagyban dicséri a tervezőt és a varróját is.
   És most jön a meglepetés: a tervező és a kivitelező ugyanaz a személy, a menyasszony. A fejedelmi ruhát ő alkotta meg magának, és viselte kellő méltósággal és áhítattal, a szerelem csodákra képes.
   Akit a képen látunk, Böjti Ilona, ki 1942. január 20-án esküdött örök hűséget Hári Pálnak.
   A kép a nagykátai fotográfus, Pottok Ernő műtermében készült.

A két kép, Dr. Gallai Mária fényképes ládikájából került elő.