Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

A váltó

Egy szép, igényesen elkészített, hivatalos papírt mutatok most be, aminek a neve "váltó". A II. világháború előtt, ismert pénzügyi fogalom volt. Ma már nem használják de egyes pénzügyi szakemberek pártolják a bevezetését.

A váltót Nagykátán állította ki  - 1942. január 31.-i dátummal - Pikó Menyhért, Kelemen István nevére.

Mi is az a "váltó"?

„A váltó értékpapír. Értékpapír pedig csak olyan okirat vagy adat lehet, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását) a jogszabály lehetővé teszi. [...] A váltó okirat. A benne foglalt követelést érvényesíteni, vagy arról rendelkezni csak az okirat birtokában, az értékpapír által lehet […] A váltó a benne foglalt követelést dologi formában rögzíti és forgathatósága (átruházhatósága) által mobilizálhatóvá teszi a követelést. A váltó jelentős mint hiteleszköz, mint befektetési eszköz és mint szerződési biztosíték.” (Havasi Bálint, közjegyzőhelyettes 2012)

„[…] a váltó kiválóan alkalmas a részletfizetés, halasztott fizetés vagy előfinanszírozás mellett megkötött [egy évet meg nem haladó] jogügyletek fedezésére, különösen akkor, ha a hitelintézetek hajlandósága megnő a váltók leszámítolására. A váltó, a forgatmányos (a leszámítoló) részére nagyfokú biztonságot ad.” (Kovács László nyugalmazott bírósági tanácselnök 2008)


Üzemanyagtelep

Felelevenítek egy régi emléket. Lehet, hogy az idősebbeknek az emlékezetében is megjelenik, a leírás és a képek nyomán.

Valaha, úgy hetven évvel ezelőtt még két hatalmas kubikgödör tátongott a vasút mellett. Az egyik ott volt, ahova a mostani Tűzoltóságot építették. A vasút építésekor – 1882. március 12-én adták át a vonalat – innen a kubikusok elhordták talicskával és izzadsággal a sok földet, töltésnek. A másik szinte ennek folytatása volt, csak egy földsáv volt közöttük. Ezen a sávon lehetett bejárni a Bundy-malomba. Ez a második kubikgödör egészen a Jászberényi útig terpeszkedett. Olyan nagyok voltak, hogy két-három teniszpálya bőven elfért volna. A hatvanas évek elején egyik évben olyan sok víz volt benne, hogy ott hajókat úsztattunk. 

Írtam, hogy a második kubikgödör egészen kiruccant a Jászberényi útig. Nos ennek a gödörnek a végén egy részét feltöltötték és üzemanyag telepet létesített ott az ÁFOR 1950-ben. Innen szolgálták ki a TSZ-eket, Gépállomásokat, és minden állami tulajdonban lévő céget. ( Más nem is volt.) 

Eleinte abroncsos hordókban tárolták az üzemanyagokat, később  nagy tartályokat tettek le a földbe. Az anyag vasúti síneken érkezett tartálykocsikban és földalatti csöveken került a telepre.

A telepen kis lapos tetejű egyszerű épület volt az iroda, télen melegedő is. Volt mivel fűteni.

Az első képen Tóth István telepvezető, kislányával Marikával. Nyár lehetett, mert Marika, az akkor divatos napozót viselte.

A második képen balról a hordón áll Tóth Gizella, a kislány Tóth Marika és Tóth István a telepvezető. Előttük a hordóknak támaszkodva Dobos József, ki a telepvezető apósa volt.

A képek 1953-ban készültek, 67 éve.

A leírt helyen most, az AVIA benzinkút üzemel.