Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Keglevichek nyomában XV.

Egy rendhagyó, nem saját írásomat ajánló bejegyzéssel folytatnám a Keglevich családot kutató sorozatomat. Az internetes kereséseim során három érdekes cikkre bukkantam, amik tőlem nem is olyan távol íródtak és jelentek meg. Basa László nagykátai helytörténész, tanár tollából, a Tápió-Kultúra internetes oldal tette közzé ezeket, jó néhány évvel ezelőtt. Mivel teljesen illenek az eddig közzétett saját írású sorozatomba, jó szívvel ajánlom őket a téma iránt érdeklődőknek.

1. Az első írás 2009-ben,  Az utolsó tárnokmester címmel jelent meg és gróf Keglevich Gábor életét és munkásságát járja körül érdekes információkkal, képekkel fűszerezve. Az írás Keglevich Gábor portréjára kattintva olvasható:


2. A második 2013-as keltezésű írás a lovasbaleset következtében elhunyt gróf Keglevich Géza élet körülményeiről és családi kapcsolatairól mesél. Bár kép nem sok kapcsolódik az íráshoz s a benne fellelhető, képekre mutató hivatkozás már nem működik, de a szöveg annál érdekesebb. Ide kattintva olvasható.

3. A  harmadik cikk – ami szintén 2013-ban íródott – I. Keglevich Gábor személyén keresztül, apró részletességgel mutatja be a családot és a rajtuk keresztül Nagykátához fűződő eseményeket. Az írás sok helytörténetileg jelentős történést villant fel, de sajnos a benne lévő, szintén képekre mutató, már nem aktuális hivatkozás miatt látvány tekintetében itt is csak a képzeletünkre hagyatkozhatunk. Ide kattintva olvasható.