Július 27-e volt. A délutáni meleg ugyancsak nyomta felfelé a higany szálat. Az ebédlő asztalánál csücsültem, valamit írogattam, azt hiszem a postát készítettem elő a holnapi napra. Csörren a zsebtelefonom.
- Halló, tessék - szólok a készülékbe.
- Halló, itt Keglevich Miklós Floridából, Miamiből.
S innen egy hosszú, barátságos beszélgetés következett, késő délután pedig már internetes levelet is kaptam Keglevich Miklóstól. A tavasszal megjelent, "A menyegző" című írásom igen felhívta a figyelmét, hiszen számára ismeretlen kedves képet látott a jegyzetben. Ezt írta:
„Nagyon kellemesen meglepett, amikor láttam az apám, Keglevich Péter fotóit a testvére, Gábor (onklam)* házassága alkalmával Keglevich Gabriella-val. (Elli)”
Gróf Keglevich Péter ekkor még legényember volt. 1936-ban nőül vette Pejacsevich Mária grófnőt. E frigyből született Erzsébet 1937-ben és 1939-ben Miklós.
Nagyon örülök, hogy megtisztelt Keglevich Miklós a telefonhívásával és az azóta küldött leveleivel. Az Egyesült Államokból, a földgolyó túlsó feléről is figyelemmel kísérik munkámat. Ez biztatást ad a további tevékenységhez, a blog folytatásához.
Pár nap múlva „kincseket” is kaptam az óceánon túlról. Fényképeket Egreskátáról, melyek 1907-ben fotografáltak. Igazi szenzációk ezek a helytörténet számára. Most csak egyet mutatok be, a többit is csepegtetem majd.
A képhez nem is kell fűznöm semmilyen szöveget, hiszen azt minden tudnivalóval ellátták.
A képen gróf Keglevich Gábort ( 1848-1926 ) látjuk a két unokával Tisza Györggyel és Tisza Imrével. György 1980.-ban halt meg 82 éves korában. Imre 17 évet élt, valami elszakította élete fonalát.
* A jelentése: nagybátyám