Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Volt egy régi ház…

Volt egy régi ház, idővel eltűnt, mint a hajnali harmat a fűszálról. Az a hosszú ház tele volt élettel de lassan-lassan elcsendesedett, ma már nyoma sincs.

Az Árpád utca 1. szám, még most is megvan, de új ház van helyében építve, az autószerelő épület örökölte a házszámot.

A régi házban kocsigyártó műhely volt, ahol Szabó János volt a tulajdonos. A  "Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre". Abban olvasható, hogy ezen években három kocsigyártó dolgozott Nagykátán. Három kocsigyártó szolgálta ki a lovas embereket. Akinek lova volt, annak kocsija is volt. Ezért kellettek a kocsigyártók, de javították is a kocsikat, pótolták a szerkezeteket és sok mindent ami szükséges volt. ( A kocsi és a szekér ugyanaz, attól függött a név, hogy ló vagy ökör-tehén húzta.)

Ezen a képen Szabó János műhelyének egy része látható. Előtérben a szalagfűrészgép, mögötte Szabó János, mellette kedves felesége Bálint Mária kisgyermekével. A bal oldalon a segéd lehet, épp egy kerékkel foglalatoskodik.

A remek kocsi már kész, várják az új gazdát.


Reklám akkoriban is kellett:


77-es sorszámmal a Nagykátai Artézis Strandfürdő kft. pénztárba befizetett 100 pengőt, amolyan részvény féle okból. Nagyon szépen megmarad ez az irat, májusban lesz 90 éves.


A fényképeket Szabó János unokájától, Kovács Krisztinától kaptam.

A „Vasut utcza”

Egy zordon havas téli nap, megjelent egy fotográfus – általában Budapestről – és Nagy-Káta utcáiról fényképet készített. Ezen képekből képeslapok készültek – nagy szerencsénkre – igy visszatekinthetünk a múltra.

A kép úgy százhúsz évvel ezelőtt keletkezhetett, akkoriban Nagykátát így írták: "Nagy-Káta", az utcát pedig utczának. A fényképész rosszul írta a képeslap címét. Ugyanis ennek az utcának a helyzete párhuzamos a vasúti sínekkel, az állomással, így ez az utca nem vezetett sosem a vasútállomásra.

Az akkori utcának és a mostaninak is Petőfi Sándor a neve. Sohasem változtatták meg a nevét, ennek a szép széles, kimért utcának.

Balról van egy szép épület, ami Unghváry Albert nyugalmazott adóügyi jegyző tulajdona volt. Én úgy emlékszem, hogy fináncok háza is volt, úgy az 50-es években.

Most az Idősek otthona van az épületben.

Sajnos a szép ház homlokzata egy részét és a bejáratot lebontották, tönkre tették.