Szép októberi nap lehetett. Az őszi szelek már lesöpörték a sárgult falevelet. Amelyek még fent voltak a helyükön, azok néha lassú himbálózással ereszkedtek a többi testvéreik közé.
A csendes, verőfényes szombati napot kihasználva, az ifjú gróf, Géza, felnyergeltette a kedvenc paripáját és kinyargalt a kastély környékére.
Telt - múlt az idő a kastélynál megjelent a ló, a nyereg üres, a kengyelnél fogva húzta a földön az élettelen gazdáját.
Hogy pontosan hogyan történt a tragédia, azt már elásta a múló idő. Az esemény írásban nincs rögzítve, akik látták azok is már régen elporladtak. Tanúk csak lehettek – a cselédházak nem messze voltak – akik láthatták hol esett le a fiatal úr a megbokrosodott lováról. A szó-beszéd még halkan életben van az idősebb korosztálynál, de már elcsitulóban van a hangja.
Ki is volt a szerencsétlenül járt ifjú úrfi?
Édesapja: Gróf Keglevich Gábor ( Pest 1784 - Egreskáta 1854 ) asztalnokmester, hétszemélynök, koronaőr, főtárnokmester, Nógrád m. főispánja.
Édesanyja: Gfn Matild Sándor de Szlavicza ( Bécs 1798 - Buda 1843)
A házasság Bécsben történt 1798. március 21-én. A családban hét gyermek született, elsőnek Géza (Buda 1817- Egreskáta 1837)
A lovas baleset következtében elhunyt gróf Keglevich Gézát a családi kriptába helyezték örök nyugalomra, a márvány tábláján ez olvasható:
„Buzini gróf Keglevich Geyza szülőinek büszkesége, barátainak öröme, a hazának reménysége. Született Budán 1817. Szent András hava 26. Megholt Egreskátán 1837 Mindszent hava 28-án.”
A tragédia helyén még ma is megvan az emlékkereszt, a 31-es út mellett Egreskátán, már nem eredeti állapotban, sajnos galád kezek ellopták az öntöttvas kerítést. Az emlékkeresztet a Vállalkozók Klubja 2007-ben újította fel, Marton László vezetésével, mivel az eredeti kerítés már nem volt meg, így más módszerrel kerítették körbe. (Felújítás után, még a láncot is ellopták.)
A gróf Keglevich Géza festett arcképét - nem kis anyagi áldozattal - Kucza Péter helytörténész megvásárolta és hazahozta.