Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Piactér a zsidó templommal

  Az angyaloknak úgy tűnik csak szürke festékük maradt. Szürke a ház az utca, a máskor fehér hó, és még a község fölött terpeszkedő felhőréteg is, mely látszólag nem mozdul egy fikarcnyit sem. Még a szél is másfele kószálhat ilyenkor, nem kergeti el ezt az undorítóan posvány felhőréteget, mely elzárja a földieket a ragyogó napsütéstől. Az annyira áhított napsütéstől.
   Az egykori piactér déli-délkeleti vége látszódik a képen. A teret a végén a zsidó templom zárja le. A kép előteréből, kuszának látszódó, de egymással tökéletesen párhuzamos lőcsös kocsikerék - a gumi kerekűt ekkor még nem találták ki - nyomok látszódnak, melyek jégbe fagytak. Nyomaik az olvadásig, vagy a következő frissen esett hóig meglátszanak. A piacosok hagyhatták itt, emlékben.
   A templom előtt - a régiek emlékezhetnek még rá - egy kereszt is állott. Itt a képen is ott van, de a nagy szürkeség miatt csak felsejlik a templom tengelyének, a főbejáratnak irányában.
   A kép az 1930-as években készülhetett.