Délelőtti napsütés ömlik a tóra és környékére. Közvetlen előttünk egy lovacska legelész a kis csikójával. Lábán béklyó - melyet vasból kovácsolt az ügyes kovácsmester – ami hangosan csörren, ha apróbb lépésekkel odább megy a ló. A béklyó azért szükségeltetik, hogy a paripa el ne kóboroljon. A csikóval nem érdemes foglalkozni, az anyját az el nem hagyja. A libák csapata éhségüket csillapítják e dús füvű tóparton. Arrébb egy lőcsös kocsit látunk, ami épen kiért a tóból, rúddal az iskola felé.
A következő kép majdnem olyan, mint az előző, de még sem, mert valamennyi idő eltelt. A ló anyuka még mindig békésen legel, a csikó továbbra is érdeklődését fejezi ki a fényképész irányába. A csipegető libák is csapatba verődve beszélik meg, amit meg kell. A kocsis is visszatért, most fordított a kocsirúd iránya és úgy néz ki áll az országos jármű a vízben.( Jobb lenne, ha a lovak arrébb mennének, jobban látnánk a kocsit, de már nem tudunk mit tenni. Ez már így marad.) A vízszint majdnem a tengelyig ér, mely jótékony hatással van a kerekek fa alkatrészeire. A víztől megdagad a kerékagy fa része, a küllők és a keréktalpak. Ezáltal jobban feszül a ráf, halkabb a kocsi járása.
A csikó csak eltávolodott valamennyire anyjától, a fotográfus ezt a pillanatot is megörökítette. Valamelyik telek kerítését egész a vízpartig kiépítették. A kép hátterében a tó nyugati része látszik, a Lenkei utca, míg az előző képeknél az északi rész a Bem József és a Görgey utca találkozása.
A képeket Panzer Ferenc fényképalbuma őrizte meg, a képek az 1930-as évek vége felé készülhettek.