Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Szent Vendel

A mi Vendelünk épen 156 éves. Ennyi év szaladt el mióta megvan. Azóta ázik, veri az eső, fújja a viharos szél, vagy éppen a szellő lengi körül. A napocskánk sugarait is jól tűri, legyen az erősen tűző vagy csak bágyadt. De nagy a szerencséje, hogy tető van a feje felett. Van, hiszen "sátoros szent" és aki az, az bizonyos védelmet élvez a viszontagságok ellen.  Igaz, néha - néha javítgatni kell rajta, vagy a vandálok rongálásait helyrehozni.

A szobor felirata a régi szabályok szerint:

KÉZÍTETE NAGYKÁTA KÖSÉGE 1863

ÁLLITATTA
KANYÓ ANDRÁS
                                      
                                             
Szent Vendelt a Jászberényi út és a Vásártér utca sarkán leljük meg, ha netán egy pillantást akarunk rá vetni. Régi szobor az már, 1863-ban állíttatott. De nem ide, hanem a vasút túlsó oldalára.

A Rákóczi krt. folytatása egészen Erdőszőlőig be van rajzolva a régi katonai térképeken, de a vasút vonala kettévágta. A gulya járást is leszűkítette a vaspálya de a később megépített házsor is. A Habsburg Birodalom harmadik katonai felmérésének térképén (1869-1887) emlékmű – nem egy egyszerű út menti feszület – van berajzolva a Rákóczi krt. folytatásában, közvetlen a vaspálya mellett. Véleményem szerint az a Szent Vendel szobrának a régi helye.

Ám az tény, hogy Vendelünk életébe beleszólt a fejlődés, errefelé is lefektették a vasút sínjeit. Ezzel a fejlődéssel elzárták a mindennap kijárt, kiterelt jószágok útját a legelőre. Ezáltal  Szent Vendelnek ott, azon a helyen okafogyottá vált a jelenléte. 

Összedugta fejét az elöljáróság és a határozat megszületett: át kell telepíteni a szobrot a községhez közel, mert más lett a háziállatok járata, csapása és a legelője is.

A határozat alapján 1896-ban ezt írta be Dr. Kazaly Imre plébános úr a Historia Domus lapjaira: 

„A vasút túlsó oldalán felállíttatott Sz. Vendel szobra a Mária társulat által kijavíttatva, az innenső oldalra hozatott át.”


Oka volt annak, hogy miért ott van a mostani helyén. A reggelenként kihajtott háziállatok – disznó, tehén, ló – többsége a Vendel előtt lévő csapáson ballagtak, a vásártéren keresztül, ki a város legelőjére. Más feladata nem volt Vendelnek, csak óvja a háziállatokat a bajtól, a betegségtől, na és ügyeljen a pásztorokra is, mint védőszent. (Ajánlom ide a "Csordahomok" elbeszélésemet ezen oldalakon megtalálható.) Munkáját még a 60-as évekig végezte, akkor szűnt meg a "hivatala". Abba maradt az állatkihajtás.

Ki is volt a Vendel? Itt tájékozódhatunk.

Kultusza a környékünkön leginkább a Jászságban terjedt el, arrafelé nagyon sok Vendelt találunk. Még keresztnévnek is sűrűn használták azon a tájékon. 

Lehetséges, hogy a nagykátai atyafiak arról a vidékről hozták az ötletet, a mi jószágainkat is védje valaki.


Pár évvel ezelőtt Oláh Csaba restaurálta, igazi pásztorbotot is adott a kezébe.
(A talpazatot betonnal erősítették meg, a Kanyó András névnek csak a felsőrésze látszik.)