Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Koncz István borbély és fodrász

Koncz Pista bá’ neves személyisége volt Nagykátának. Talán a sportszeretete, de inkább úgy írom, hogy a labdarúgás szeretete tette ismerté. De ez inkább egy sport kép témája lesz majd.

Mint a cégtáblán is látjuk, borbély és fodrászként is tevékenykedett, ezáltal igen sok nagykátai került a keze alá, frizura, meg más, fejen elvégzendő dolog ügyében.


Mint a cégtábla hirdeti borbély is volt Pista bácsi, aki a szakállt, bajuszt is tudott igazítani. Nagy dolog volt ez akkoriban, mert magyar ember nem igen mutatkozott szépen formázott, vagy pödört bajusz nélkül, a nyilvánosság előtt. E fontos tudomány mellett hajat is vágott, igazított, kinek mire volt szüksége.

Az üzlet két oldalán felfüggesztve, réztányérokat himbált a nyári fuvallat. Ezek voltak az üzlet cégérei. Az tulajdonképpen egy borbélytányér stilizált változata. Volt aki szépen kiszidolozta hagy ragyogjon, s volt aki hagyta, hagy patinásodjon.

A segéden megfigyelhetjük, a kor jellegzetes nadrágját, a térdnadrágot és a mesteren a makulátlan fehér köpenyt.


Az efféle csinosító műhelyek fontos pontjai voltak a településeknek. A hírek ide összpontosultak és innen száguldottak szét, mint katonaságnál a szakácsoktól.
Üzlete a Gazdag utcán volt, vagyis a mai Kossuth Lajos utca 19-ben. A házat eléggé átépítették, az egykori üzletnek írmagja sem maradt.




Somogyi Lajos kőműves, mesterlevele

Neves mester volt a kőműves szakmában Somogyi Lajos. Építkezéseiről nem sokat tudunk, az a pár kép maradt fent talán, amit még a fiától Somogyi Tibortól kaptam. (Ő is apja szakmáját folytatta.)

Somogyi mesterről már írtam a 2014. február 17-ei és a 2015 október 5-ei jegyzetemben.


Most a mesterlevelét mutatom be, ami nem nagyon díszes, de szép vízjeles a papírja és a nyelvezete nagyon szép.

Az oklevélen megjelölt Szilágy megyei település - Peér - még meg van, ahol Somogyi Lajos született 1894-ben, még a boldog békeidőkben. Kicsit átkeresztelték, ma a magyar neve Szilágypér. Somogyi úr születésének idejében még rémálomban sem jött elő, hogy Szilágyságot is – a többivel együtt – egyszer majd elrabolják és Romániához csatolják.

Érdekes még a stabilitás, ha alaposan megvizsgáljuk a bizonyítványt.

Olvassuk, hogy a rendelet, mely alapján kiállították az okiratot, 1894. október 30-án született. Ez a rendelet még a vizsga napján is érvényben volt, vagyis 1930. május 24-én. Jó volt az, nem kellett rajta változtatni az elmúlt 36 évben.

Az űrlap is kiállta az idők próbáját, hiszen a lap alján a nyomtatási dátum: 1914. április 22