Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Különös nagykátai verseskötet

    Még karácsony előtt bukkant elő egy régi ház padlásáról az alant bemutatott régi verses kötet.(1)
   1917-ben nyomtatták a Simonyi Simon nyomdájában, mely a templom háta mögött, az Egreskátai út elején, baloldalon működött. Ma már a ház nincs meg, részben a cukrászda és a parkolója van a helyén.
   1917-ben még javában tartott a Nagy Háború, melyből a sebesülteket - különösen azokat akik gyógyulásához hosszabb idő szükségeltetett – a hátországban ápolták. Mivel kórház nem volt elegendő a településeken szükségkórházakat, úgynevezett Vöröskereszt kórházakat létesítettek, ahol csak lehetett. Én nem tudtam a nagykátai létezéséről de rövidesen kiderült, hogy az Aranysas vendéglő erre elkülönített részében működött(2), Vezetője Dezseöffy Margit volt, korának neves közéleti emberének Dezseöffy Emil járási főszolgabírónak a lánya.
Ennek a szükségkórháznak a "felsegélyezésére" adták ki ezt a verses kötetet, mint látni, az ára 1 korona volt.


 A verseket a nagykátai illetőségű Zsitnyánszky István írta, ki megjárta, a Nagy Háború harcmezőit, sebesülve tért haza. A "Pest - Pilis -Solt - Kiskun -Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre" című monográfia, mint dohánytőzsde tulajdonost említi. Rímfaragó ember volt, eben a füzetben az első verse 1904-es keltezésű. A frontokon írt versei is fennmaradtak, mindegyiket helynévvel és dátummal látta el.
 

 A füzetecske előszavát Dezseöffy Margit írta:



















Zsitnyánszy, Nagykátáról, kedves szülőhelyéről két verset is írt:




  Valószínűsíthető, hogy jól ismerte, vagy együtt szolgálta a hazát Gyóni Gézával, hozzá intézett versében a nagy költő sorsáról elmélkedik:












 
A kötet vége Dezseöffy Margithoz írott versével záródik.














  Kép Dezseöffy Margitról:
 

Verses kötet Kármán László tulajdona.
A fényképet Rada István őrizte. 

(1) Még egy verseskötetről tudok az 1937-ben jelent meg. Kucza Péter legközelebbi könyvében olvashatnak róla többet.
(2) Kucza Péter közlése