A tűz az ember jó barátja és egyben nagy ellensége is.
Négyezer évvel ezelőtt, már az Egyiptomban előírták, hogy hol kell tartani az vízzel teli vödröt, az oltáshoz, ha szükséges.
A Római birodalomban az Augustus császár kiválasztott a rabszolgák között 600 embert akiknek kötelessége volt a tűz esetén oltani. Ez volt Európában az első "hivatásos" tűzoltó csapat.
Magyarországon Szent István rendeletet adott ki: "Vasárnaponként mindenki köteles templomba menni, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik."
Több évszázadon keresztül a katonaság, a céhek, a kézművesek, a lakosság volt köteles a tüzet oltani.
Szép hazánkban 1870. február 1-jén, 12 fővel beindult a tűzoltók szervezett tevékenysége. A Pesti Tűzoltó-egyletnek ekkor volt az első szolgálata.
A két háború között nehezen fejlődött a hivatásos tűzoltóság.
A háború után 1948-ban megjelent a BM Országos Tűzoltó Parancsnokság. Ezzel indult meg a fejlődés olyanná mint amilyennek ma látjuk.
Nagykátán is önkéntes csapatok dolgoztak úgy az XX. század eleje óta, de 1950. környékén nálunk is elindult a hivatásos tűzoltóság.
Bemutatok egy nagykátai önkéntes tűzoltót, ruhája ünnepi, kitüntetésekkel díszítve. Bal oldalon a kisbalta, mely hozzátartozik a ruhához.
A neve: Lengyel András kovácsmester
A következő képen Lengyel András fia: Lengyel Zoltán kovácsmester.
(Nem tudom észreveszik e a kedves olvasóim, hogy hibázott a fényképész, ugyanis megfordította a negatív filmet és úgy tette be a nagyító gépbe. Ezáltal függ a baltája a jobb oldalon. A zubbony gombolása is fordított, olyan mint a hölgyeké.)
Az alábbi képen ugyancsak Lengyel Zoltán a kis gyermekével a karjában és az a kisfiú aki totyog mellette, már a szolgálati balta végét fogja. Ö Varga Ferenc, ki tűzoltó ezredesként ment nyugdíjba. Ez a kép 1942-ben készült.
Így alakult ki a tűzoltó dinasztia!
Az előző írásaim egyikében írtam már a Lengyel család kovácsműhelyéről.
