Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Fábián István nagy napja


 
   1925 szeptember 5-én reggel komor arcú, küldetésük fontosságának teljes tudatában lévő vizsgabizottság sorjázott be, Mudri Ferenc bognárműhelyének ajtaján.
  Fábián István tanoncot - középen ing újra vetkezve - kellett elszámoltatni a gyakorlatban szerzett tudásáról, azon okból, hogy megfelel e munkája a bognársegéd követelményeinek. A kép baloldalán lévő halványan látszó, hetek óta készülő hintót megszemlélve, elégedetten bólogattak, jelét adva ezzel megelégedésüknek. A fa alkatrészek pompásan megmunkáltak, a csapolások gyönyörűen illeszkednek, ügyes ez az inas gyerek! Már csak a kerék készítésének szemléje következett, az inas mesterien kezelte a szerszámokat, csiszolt, szórta a forgácsot, majd oly pontosan illesztette a küllőket, hogy a bizottság egyöntetűen rábólintott, így a tanoncból segéd lett.
   1925 szeptember 6-án, vigyázva, hogy a segédlevélre a tinta nehogy pacát ejtsen, kitöltötték a segédlevelet, igazolván ezzel is, hogy ezentúl Fábián István segédként, fizetésért dolgozhat. Nem kell tovább az inasévek keserű kenyerét fogyasztania.
   A segédlevelet aláírta Mudri Ferenc bognáriparos (jobbról a második) - kinek a tanonc a nagyszerű képzést köszönheti - és Szőllősi Pál Ipartestületi elnök.


A Kis-kút

Kis-kút 1937
   Nem tudom okát adni miért kedvelem ezt a hajdani, mára már elapadt, elfelejtett, talán az emlékezetből is kiesett, kristálytiszta vizű, évtizedekig szolgáló, akkoriban igen kedvelt kutat. Talán a gyermekkorom emlékezete ebbe is kapaszkodik. Talán mert a csobogását még mindig hallom, amint vastag sugárban éri el a medence vizét. Pedig igen messze laktunk e nevezetes kúttól. Sokáig kellett poroszkálnom, míg hazavittem egy kupányi vizet. Ha jó vizet szerettünk volna inni, akkor választhattam hová megyek, a vasútállomásra, a Bundy udvarba, vagy a Kis-kútra. Mindegyik hatalmas távolságra volt számomra.
Az udvari ásott kút vízének ízére jobb ha nem emlékezem.
   Édesanyám néha - néha megkért:
         - Kisfiam! Hoznál egy kanna jó vizet?!
   Nem voltam oda az örömtől az bizonyos. De tudtam, hogy Édes jó Anyámnak a háborús sérülése folytán bal kezén az ujjai bénán maradtak, így a kannát megfogni sem tudná. Így hát magam vágtam neki a vízbeszerző útnak.
   A kút szinte sohasem volt egyedül, emberek mindig sürgölődtek körülötte, az év minden szakában. Na de a nyári estek! Azok voltak az igazi esték! Ilyenkor nagyon sokan voltak a kút körül, főleg a fiatalabbjai. Hogy vízért mehessenek még a teli kannából is kiöntötték a vizet otthon, csakhogy ürügy legyen a kúthoz menni. Á, nem vízért! Barátkozni, udvarolni, hátha ott lesz a kiszemelt kedves, beszélgetni, találkozni valakivel, mivel népszerű találkahely volt ez a környékbelieknek, vagy nem csak azoknak. A kút környéke csak késő este csendesedett el, az éj fekete selymében, már csak a víz csobogása hallatszott.
   Egy nyáron, az utcánkban nyaralt egy pesti fiú, Gyárfás Endrének hívták. No, ez a Bandi gyerek nagyon jól harmonikázott, így a legény sereg magával vitte és ő végigzenélte az utat oda-vissza. ( Később a Rákóczi hadnagya című filmben viszontláttuk, ő volt Matyi a parasztgyerek.)
   A kút kiemelkedett a föld szintjéből, a környezete kicsit lejtős volt, hogy a kifröcsögő víz el tudjon csordogálni. A szépen bemohásodott medence pereme úgy 50 cm-re lehetett a földtől, rajta rács, erre tettük töltéskor a kannát. A képen ez kitűnően látható. Ha nem volt a vízsugár alatt kanna, akkor a kristálytiszta víz a medencébe csobogott és onnan egy túlfolyón át az árokba ömlött.
   A kút még meg van, ott ahol volt, de már csak a fölső pereme látszik és a víz csöve. Valaki elég durván rábetonozott, valami okból. Olyan mintha elásták volna, de talán inkább a környékét töltötték fel. Így a kút most a föld alatt álmodozik egy régmúlt tiszta vizű korról, amikor még az embereket szolgálta.
  Legnagyobb örömömre igaz a régi mondás: aki keres az talál. Sokáig kerestem egy képet a Kis-kútról. Végül egy kedves ismerősömön keresztül a kép talált rám.
  Ha Manyikát - így hívják a hölgyet - csinos, végig gombos karton ruhájában nem fényképezi le valaki, talán ilyen remek kép sem lenne erről a kútról.
  A kép hátulján a név mellett ott a dátum is: 1937. VI 24

Kis-kút 2014

József főherceg

  1934 pünkösd hétfőjén avatták a nagykátai születésű szobrászművész Sződy Szilárd által megálmodott I. világháborús honvédemlékművet, Nagykáta hőseinek emlékére.
  E jeles eseményen József főherceg is megjelent, ki a korának népszerű, igen megbecsült embere volt. Hogy ki is volt ő?

  Ezt írja róla a Wikipédia:
  "Habsburg–Lotaringiai József Ágost főherceg (Erzherzog Joseph August Viktor Klemens Maria von Österreich; Alcsút, 1872. augusztus 9 – Rain bei Straubing, NSZK, 1962.július 6.), József nádor apai unokája, osztrák főherceg, magyar királyi herceg, honvéd tábornagy, felsőházi tag. 1918-ban királyi helytartó, 1919-ben kormányzó, 1936–44-ig az MTA elnöke, a Vitézi Rend emigrációs újjászervezője, és Horthy Miklóst követően annak második főkapitánya."
  Mint hadtestparancsnoknak a katonái előtt nagy tisztelete volt az első világháború különböző frontjain.
"Gyakran tartózkodott katonái körében, ismerte megismerte gondolkozásukat, és igyekezett javítani felszerelési, ellátási és higiénés gondjaikat. Magyar nemzetiségű egységeit hihetetlen katonai teljesítményekre sarkallta, ha a főherceg az ő körzetükben tartózkodott."

  József főherceg világos zubbonyban látható, kitüntetésekkel. Balról mellette ül Ney Géza vármegyei főjegyző.
  A képek hátterében a volt Könyvtár épülete látszik. A második képen egy elegáns, valószínű nagykátai hölgy látható. (Vajon ki lehet?) A háttal álló férfi a Frontharcos Szövetség egyenruháját viseli.
  Még több József főhercegről itt.

Palló Imre látogatása

   Palló Imre - nemzetünk neves énekese - rendszeresen járt Nagykátára, azon egyszerű okból, hogy a frizuráján igazíttasson. Pándon voltak birtokai és mivel legközelebb fodrászt csak Nagykátán talált a bazár soron, így alkalom adtán átkocsizott. A kép is azt a pillanatot örökítette meg amikor hintója mellett fodrászával Tóth Sándorral társalog. Palló Imre a sétapálcás, világos ruhás úriember. Mögöttük az elhanyagoltnak látszó Honvéd-emlékmű kerítése látszódik.
   Palló Imre egy székelycsalád gyermekeként jött a világra 1891. október 23-án.
Alapiskoláit Székelyudvarhelyen végezte, majd Kolozsváron érettségizett. Ezek után Budapesten folytatta a tanulmányait a Zeneakadémián. A Nagy Háborúban berukkolt katonának. Leszerelése után az Operaház szerződtette, melynek tagja volt 1917-1978-ig, haláláig. 1934-ben örökös taggá választották. Szép bariton hangjával bejárta Ausztriát, Németországot, Olaszországot, Egyiptomot és az Egyesült Államokat. Kodály Zoltán a népdalok mesterdalnokának nevezte. Az Operaházat 1957-59-ig igazgatta.
1967. évben ez a kiváló művész nyugdíjba vonult.
   1978-ban Budapesten lehelte ki lelkét. Sírját a Farkasréti temetőben találjuk.
   Ez a nyilvánosan még nem közölt kép, 1942-ben készült. Ekkor az énekes 51 éves volt.


A "Czigány Panna" szereplői

    A régi, egyre halványodó múltban a téli hosszú esteken nem televíziót néztek az emberek. Mégis igen jól meg voltak. Hogy mivel is foglalkoztak, azt én most le nem írom, mert igen hosszú lenne a szöveg. Csak egyet ragadok ki a hosszú sorból ez pedig a színjátszás.
    Községünkben több egyesület működött, ezek legtöbbjének saját társulata volt, melyek bizonyára minden évben új darabokkal jelentkeztek. Könnyű és mulattató népszínműveket adtak elő, a tisztelt publikum őszinte örömére.
    Több képnek a hátuljára - igen nagy szerencsére - szöveget is írtak, így tájékozódni lehet a társulat nevéről és az évről, melyben előadták a darabot.
    Eddig fellelt társulatnevek: KALOT, elnöke (egykori tanítóm) Lakos Géza, vagy a Nagykátai Földmíves Ifjak Önképző Egylete, elnök Kelemen Sándor. Volt társulata a KALÁSZ-nak, a cserkészeknek és a leventéknek is.
    Nagyon sok, a lentihez hasonló kép kerül elő a fiókokból.
    A kép hátulján a Következő ceruzával írt, de még jól látható írás található:
    Emlékül a Czigány Pannából, Jarábik Bözsike. Elnök: Lengyel János
    A kép érdekessége a készítésének helyszíne. Ugyanis itt látható -  ami ilyen képeknél nem igen fordul elő - a templom torony. A képet nézegetve, betájolva adódik a helyszín. A kép az egykori ARANY SAS vendéglő udvarán készült, amiből később a mozi lett. A vendéglőben színházterem is működött, itt is adtak elő a darabokat. Na, ne egy nagy színháztermet képzeljünk. A nagy vastag oszlopok még a mozi idejében is meg voltak, szünet idejében itt jártunk ki az udvarra.
    A kép az 1920-as években készülhetett.

Nagykátai történetek, nagykátai emberek.

A vásártéri óvoda építését bemutató képes-írásom (lásd itt) így zárult:
"Az épület tetejének két legmagasabb pontjára bádogcsúcsot raktak, rajta csillaggal." Ehhez a bádogcsillaghoz csatlakozik a következő történet.

  Élt Nagykátán egy rendőr, még a rákosi korban kezdte a szolgálatát a helyi kapitányságon. Egyenes, peckes testtartással rótta - legtöbbször egyedül - a község utcáit éjjel-nappal, szabálytalanságot nem igen hagyta megtorlatlanul. Úgy beszélték, hogy a feleségét is megbüntette mert a járdán kerékpározott. Bizonyos, hogy a Párthoz is hű volt, hiszen a szóbeszéd úgy mondta, hogy rajta állt a szovjet tankon, amelyik becsörtetett Nagykátára, 1956 novemberében, jelenlétüket bizonyítandó.
  Nos ez a rendőr, - nevezzük X elvtársnak - egy januári igen hideg délelőttön beviharzott az óvodába.
     - Elvtársnők! Az egyik csillag nincs a helyén!
     - Igen, tudjuk X elvtárs, ott van fent a tetőn a hóban, bizonyára a szél vitte le.
     - De elvtársnők! A csillagot vissza kell tenni!
Nagy a hallgatás és tanácstalan tekintetek.
     - Kerítsenek egy létrát és én visszateszem! - szólt X elvtárs.
Majd került létra, ami jó volt az ereszig, onnan X elvtárs a havas tetőn, hason csúszva felkúszott a gerincig visszatette az ötágú csillagot az oromdíszre.
( A történetet Édesanyámtól hallottam, ki az óvodában volt dajka 1952-56-ig.)

A vásártéri óvoda

    Két igazán jó képet láthatnak az épülő óvodáról. A képek hátulján 1950. március 18-ai dátum látható ceruzával ráírva. A márciusban kicsit kételkedem, hiszen az előtérben látható akácfa szinte teljes lombjával pompázik, holott az akác szinte utolsónak ébred a téli szunyókálás után. Igaz, nem biztos, hogy ez a kép készítésének időpontja.
    Az épületet a még meglévő vásártér északnyugati részén a jászberényi út mellett építették fel, jó darabot kiszakítva a térből. Igaz, a háború előtt már voltak ezen a területen fa barakkok, beton alapjuk mindegyik képen látszik.
    Az óvoda építkezése, emlékeim szerint, elhúzódott több évig. Remek játszótérnek bizonyult az ablaktalan, csak falakból álló épület. A képen a tetőácsolat már késznek látszik, de a cserépnek még nyoma sincs. Az épület tetejének két legmagasabb pontjára bádogcsúcsot raktak, rajta csillaggal.