E hónap elején, július 2-án volt 71 éve, hogy Olaszország déli részéből felszálló amerikai 15. légi hadsereg bombázó századai Nagykáta légterébe érve kettéváltak. Egy részük Csepel felé igyekezett, a másik részük - Aszódnál leválva - Budapest felé, a maradvány Almásfüzitő céllal igyekezett tovább.
Ezen tevékenységnek köszönhetően, máig tisztázatlan okból, Nagykáta területére 55 db, más adatok szerint 82 db repeszbomba hullott. De lehetséges, hogy ezek az adatok sem pontosak.
A repeszbombák szórása a Rákóczi krt. 65. sz. ház környékén kezdődött és a Vásártér utcánál fejeződött be. A szórás sora érintette a labdarúgó pályát, s attól jobbra a vásártér azon részét ahol a kis állatokat árulták vásárok alkalmából.
A "Légi háború Magyarország felett" c. kétkötetes remek könyv foglalkozik az 1944. július 2-ai légi eseményekkel, hogyne foglalkozna, hiszen ekkor volt a legnagyobb erejű amerikai légitámadás Magyarország ellen. Nagykátát is jegyzi, ekképpen: " Nagykáta: csekély anyagi kár."
A könyvíró hadtörténészek forrásaiban bizonyára nem volt megírva, hogy településünkön öten meghaltak és többen megsebesültek.
Akik az életüket vesztették:
Borsik Boldizsár, 26 éves. (balra) A mai számozás szerint, a Vásártér utca 28-ban lakott. Az udvaron kerékpárszereléssel volt elfoglalva. Ott érte a halál.
A háborús évek rendeletei között szerepelt, hogy minden ház kertjében óvóhelyet kell építeni, ami rendszerint abból állt, hogy ástak egy gödörfélét amit lefedtek valami alkalmatossággal és fölé föld-homok kupacot raktak. A Káplár családnál ez a gödör L alakú volt, a tetőrész talpfával fedett volt és rajta jó vastag homok réteg. Az építmény akkora volt, hogy a 6 tagú család kényelmesen elfért benne. Békésebb időben néha krumpli tárolásra is kitűnőnek bizonyult, de az állapota gondozott volt, a kiadott rendeletnek megfelelően. Ezt akkoriban építették mikor már a háború görgetege átlépte a magyar határt.
Július 2-án a Káplár család itthon lévő tagjai lemenekültek a bunkerba, mert a vasútvonal túlsó feléről robbanást, vagy robbanásokat hallottak. Az anya, egy éves fiával a karján és a nagylánya beültek sámlikra a bunker védettebb részébe, az apa és a nagyfiú a bejárati lejtős részen maradtak. Két nagy fiuk még valahol a környéken kószált. A hatalmas robbanás hangjára nekik csak annyi idejük volt, hogy a szomszédék bunkerjében menekültek le, szerencsére.
Káplár Géza, 19 éves. (jobbra) A Rákóczi krt. 65 sz. ház bunkere bejáratánál érte a halál. Délután kellett volna visszautaznia Budapestre a leventeoktató képzőbe.
Káplár István, 48 éves. (balra) Ugyancsak a fenti helyen, a bunker bejáratánál érte a halál. A telitalálat következtében egyikük sem élhette túl a bomba becsapódását.
Súlyos sebeket kapva szörnyethaltak.
Ledacs Kiss Istvánné, született Kármán Erzsébet 54 éves. A Vásártér utca 24-ben érte a halálos sérülés.
Szilády István 10 éves, ő a Vásártér utca 30. sz. ház udvarán vérzett el. Nem nagykátai születésű volt, Pusztabánrévén (Mezőtúr mellett.) látta meg a napvilágot. Úgy mondják, szülei Budapestről hozták le, mondván Nagykáta mégis csak biztonságosabb.
Sebesültek:
Káplár Istvánné 43 éves, (Rákóczi krt. 65.) (jobbra) a bunker biztonságosabbnak ítélt részben ülve, bal alkarjába két repesz fúródott, később a felkarjából operálták ki. Keze béna maradt, ujjait nem tudta mozgatni. A két repeszt sokáig őrizte, ma már nincs meg.
Káplár Erzsébet 20 éves, (Rákóczi krt. 65.) (balra) ugyanott ülve, a bal lábába térd alatt fúródott be egy repeszdarab.
Lengyel György kb. 22 éves, a ledobott aknák iszonyatos csattanására fejéhez kapta jobb tenyerét, a Rákóczi krt. 65. számmal szembeni telken. A tenyerén átfúródva a fejébe csapódott egy repeszdarab. Tenyerén a luk helyét, a fejében a bombaszilánkot élete végéig hordta.
Nagykáta községe az öt halottat Hősi Halottnak nyilvánította és már, 1944. július 4-én eltemettette. Egyszerre ravatalozták fel a kápolna mellett, majd más-más helyre eltemették őket.
A temetési szertartást Dr. Dudás Károly esperes-plébános úr tartotta.
A ravatalról kapott képek nem a legjobb minőségűek, de sajnos jobbak nem kerültek elő.
A ravatali képeket Kovács Zsolttól kaptam közlésre.