Akkor, amikor sok volt a lóval húzott kocsi, bizony szükség volt mester emberekre, akik megpatkolták a lovat, javították a lőcsös kocsit, a szekeret és minden mást is elkészített ami vasból volt. Mert ők voltak a kovácsok! Izzó vasak mesterei.
„A Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32 évre”-c. monográfiában az olvashatjuk, hogy Nagykátán 10 kovács működik.
Az egyik kovácsműhely Bem József utca 15. szám alatt, az utca vonalában, a kertben épített műhelyben dolgozott, ahol kihallatszott a fújtató szuszogása és messzire repült az üllő csengése. A műhely tulajdonosa Lengyel András és Lengyel Zoltán. Apa és fia.
A Bem József utca 15. számú házat örökítette meg ez a kép, bal oldalon belóg a kovácsműhely jobb oldala. A házat és a műhelyt elemésztették már az évtizedek.
Ezen a fotográfián már látszik a kovácsműhely, éppen két kocsi is javítást igényel. A mester és a kuncsaftok is megálltak egy percre, ha már fényképeznek. Ezen években tél volt a tél, esett hó rendesen, el is van takarítva sok hó, de már fekete, mert keveredett a talajjal.
Ezen a képen ráfolnak, vagyis, kereket javítanak. Akkor amikor a faanyag már sokat dolgozott, megszáradt, összezsugorodott, akkor újra ráfolni kell. Mit jelent a ráfolás? A futó felületre egy szűkebb vas gyűrűt erősítenek. (Akkor is, ha a bognár új kereket készített rendelésre, utána elviszik a kovácshoz, ráhúzza a vaspántot (ráfot) és akkor kész a kerék, csak fel kell szerelni a kocsi tengelyére.) Hogyan is? Az úgy történik, hogy az elkészült ráfot felmelegítik, így kitágul és ekkor a forró ráfot ráhúzzák a fakerékre. Ha a ráf lehűl, stabilan fogja a kerék részeit. Itt éppen ezt a munkát művelik.
A képek az 1940-es évek elején készültek, pontosan nem tudni mikor.