Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Szilágyi István fodrász

  Előző jegyzetemben közöltem egy báli meghívót, melyet a Nagykáta és Vidéke Ipartestület küldött Szilágyi István fodrásznak.
  A most bemutatott képen a Szilágyi fodrászat bejárata látható. Kint álldogál az ajtó előtt, Szilágyi úr, pedig bent legalább két vendég várja, ezt bizonyítják az ajtónak támasztott biciklik és a nyitott ajtóban is felsejlik az egyik kuncsaft.
Bizonyára csak a képkészítés miatt ugrott ki egy pillanatra az üzletből, a mester.


   A következő kép bizonyára vasárnap készülhetett, amikor rendszerint sokan összegyűltek azok, akiknek valamilyen igazítani valója akadt a fején. Hétköznap, dologidőben ennyien nem verődtek össze, dologidő értendő még a szombatra is, mert akkoriban nem is hallottak még a szabad szombatról. Itt a vendégsereglet is kisorjázott a fényképezés eseményére.
   Fölöttük az a tányéralak - mely rézből volt és egy vas fali-tartón lengette a szél - a fodrászok és borbélyok cégére volt.
   Jobboldalt a háttérben a mozi épület bal sarka látható, ahol a kezdetekkor a bejárat is volt. Így be tudjuk határolni a fodrászat helyét.


   A fodrászok rendszerint hajjal foglalkoztak. A borbélyok szélesebb területen dolgoztak, a hajvágás mellett borotváltak, szakállt igazítottak, de még régebben kisebb sebészeti munkát is vállaltak, sőt fájós fogat is kihúztak, ha épen úgy adódott. Hiszen orvost a heted-hét határban sem találtak azok kiket a fogfájás nyuvasztott.