Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

A régi vásártér (100. jegyzet)

Mára már nyoma sincs, csak emlékek őrzik - meg egy utcanév - annak a hatalmas térnek az emlékét, mely a régmúltban a községünk szélén terpeszkedett.
   
Hatalmas tér volt, az 1881-ben rajzolt Nagykáta térképen még a Petőfi Sándor utca jobb oldali házsora nem létezett, az már a vásártérhez tartozott, egészen a Sütő utcáig. A megépített vasútvonal is szelhetett le egy darabot a hatalmas területből. ( Ezt a térképet az "Egy régi térkép" című jegyzetemben bemutattam)

A régi leírások szerint a nagykátai vásárokat a kiskunfélegyházai vásárokkal együtt emlegetik. Főleg a marhavásárok voltak jelentősek. Idáig hajtották lábon az Alföldről a jószágot, majd a vásár után gazdát cserélve, eljutottak a nyugati országokba.
   
Egy 1914-ben megjelent kalendáriumban megírt : "Magyarországban tartatni szokott országos vásárok jegyzéke" szerint „Nagy-Káta, jan. 25., ápr. 21., szept. 14., vas. és hétfőn.” Ezt olvasva kiderül, hogy a vásárok akkor még két naposak voltak.
   
Az itt bemutatott térkép már jóval kisebb vásárteret tár elénk, a rajzolás ideje az 1900-as évek környéke lehet. A területet Templomföldnek nevezik és libalegelőnek. A vásártéri iskola is még hiányzik róla, amit 1911-ben kezdtek el építeni. A majdani Rákóczi krt. bal oldalán már házak sorjáznak, ám a majd 90 fokban elfordult utca még hiányzik, mert az 1924-ben alakították ki, a jobb oldallal együtt. A Kis-Páskumi (Páskum vagy páskom = legelő) rész már kiparcellázva és a mai Perczel Mór utca - a Farmos felé szaladó országút - jobb oldalán is látszik a házsor.


Bizonyára okafogyottá vált a nagy vásárterület, mert fokozatosan, az egyre kisebb lett. 1913. június 15-én megalakult a Nagykátai Torna Egyesület. „A labdarúgók még abban a hónapban barátságos mérkőzést játszottak a vásártéren a Jászkiséri AC ellen.,....” Az írás alapján akkoriban alakíthatták ki a Labdarúgó pályát a tér alsó részében. A pálya nagyjából kettéosztotta a tér alsó felét, az eleje a pálya bejárata előtt elfutó Sport utca vonalában terjedt. A levente egyesületek létrejöttével (1920-as évek) a sportpálya és a kiépített Rákóczi krt. házsorai között megépítették a Levente - lőteret, melyről kép még nem került elő.

A sportpálya létesítése kicsit átrendezte a vásártér rendjét. Szembe állva a sportpályával, jobb oldalsó részben - a farmosi útig - a ló és a szarvasmarha volt az árucikk. Később az MHSZ és a Tápió - Hajta épületeit építették itt fel.
   
A területről ez a fénykép került elő. (Nem a legjobb minőség, de jobb nincs.)
   
 
A pálya bal oldalán a malacot, birkát és egyéb kisállatokat árultak.   
A tér megmaradt fölső részében, volt a kirakodó-vásár. Általában két hosszú sátorsorral, amely maga volt az Eldorádó egy gyermek szemével. Általában pénz nem csörgött a zsebemben, a csodálkozás, szájtátás és egy-egy elfojtott vágyakozás jutott csak. De annak ellenére, hogy nem vásároltam, mindig túléltem ezen eseményeket és alig vártam a következőt, hiszen ez egy jó kalandnak is beillett. Ha pénzre akartam szert tenni, nem Édesanyám elé álltam, mert az neki sem volt, hanem fogtam a tragacsot és kiporoszkáltam az állomásra a Budapest felől érkező vonatokhoz. Mindig akadt vásáros, aki nagy kofferokkal, csomagokkal kászálódott le a vonatról, neki is és nekem is megváltás volt a dolog, mind a ketten jól jártunk.
   
Ez a ritka vásári életkép került elő, ahol csendőrök vigyázták a rendet. Kellett is a felügyelet, hiszen vásárok alkalmával hamarabb egymásnak kakaskodtak az emberek. A nagykátaiak nagy bicskás hírében állottak, ha valamerre szép hazánkban megtudták, hogy nagykátai vagyok, még a 1960-as 70-es években is megkérdezték, van e bicskám?
   
  
A 1960-as években kiebrudalták e térről a vásárokat, házhelyeket osztottak és beépült a terület. A vásártér kikerült a Farmos felőli egykori legelőre, de úgy látszik az idő túllépte a települések ezen nevezetes eseményeit, mert már Nagykátán okafogyottá vált vásárt rendezni.
   
A vásári kép, Kucza Péter gyűjteményéből származik.

Tábla a házon

Régi szép táblácska, Nagykáta múltjából. Tudtára adja a járókelőnek, hogy éppen melyik utcában jár, vagy éppen hol álldogál. De hasznos az ügyeletes orvosnak, a postásnak és még sok mindenkinek. Községünkben ezt az ízléses, könnyen önthető, fémből készült típust alkalmazták, más forma a régmúltból nem került még elő.

 A Rákóczi körutat - a vásárok hatalmas terét szűkítve - az 1924-es évben alakították ki és mert majdnem derékszögben elhajlik, így kapta a körút nevet. A házszámokat ezen időkben nem az szerint osztották hány ház van egy utcában, hanem a telek helyrajzi számát tüntették fel a táblácskán. Ezzel a gyakorlattal valószínű, hogy az 1940 évek vége felé szakítottak és a házakat sorrend szerint számozták, illetve a jobb oldali házsor kapta a páratlan, a bal oldali a páros számokat.

A sok szempontból hasznos házszámtáblát az 1700-as évek vége felé ötlötték ki és kezdték alkalmazni, ilyen vagy olyan ürüggyel. Érdekesség, hogy a világ több részén utcanév sincs és a házszámtáblát sem alkalmazzák. Másféle a tájékozódás módja.

A tábla mérete a fülekkel együtt: 14X17 cm.


Érdekes, ide passzoló olvasmány olvasható ITT