Templomunk régi képe

   Igazán remek képhez jutottam az előző hetekben. Helytörténeti szempontból szenzációsnak is írhatnám. Pár évtizede már kezembe került ez a fajta kép, tehát ismertem már, de így eredeti formájában, csak most kaptam meg. A kép maga 17x23 cm-es nagyságú, ami szép míves, bár már erősen megkopott, sérült, ráadásul tintával leöntött, paszpartura van ragasztva, annak mérete pedig 30x36-os.

   A kép 1903 nyarán készülhetett. A szép pillanat nagyszerűségét "STRIBERNY F. fényképész N-kátán" fedezte fel és merevítette képpé, az utókor számára. De lehet, hogy ez eszében sem volt, csupán üzleti okok vezérelték a fotográfus mestert.

 
   1903. május 5-én egy keddi nap kezdtek hozzá a templomunk bővítéséhez, melyet a hívek felszaporodott lélekszáma indokolt. Alig telt el öt hónap, 1903. október 11-én vasárnap, már szentmisét tartottak az átépített templomban. Igaz, a festési munkálatok még 1907-ig eltartottak.

   A kép azt a mozzanatot ábrázolja amikor a torony átépítése előtt leengedik a harangot, hiszen a torony faszerkezetének átépítése alatt nem maradhatott a helyén.
A toronyból kinyúló gerendára csigasor van szerelve, így a harang szép lassan, de biztosan éri el az anyaföldet. Az idő benne volt már a délutánban, hiszen az árnyékok már a földön nyúlnak.

   Látszik, hogy a templomot már átépítették, de a torony süvege még a régi formájú. A harang leeresztése után fogtak hozzá a torony megújításához. Ekkor veszítette el az itt látható süvegalakot és építették rá a ma is látható formát. Ezen a képen még láthatunk egy cseréppel fedett párkányt a torony két oldalán, ami ugyancsak a felújítás során tűnhetett el.

   A nagy eseményre összesereglett Nagykáta apraja, nagyja. De milyen jó hogy összeverődtek, hiszen láthatjuk milyen ruhában jártak a kicsi és a nagyok. Mai szemmel rögtön feltűnik, hogy mindenkinek van valami fejfedője. A lányokon, asszonyokon ott a kendő. A fiúk és a férfiak viselete a kalap volt, amit szinte semmilyen körülmények között el nem hagyott a férfiember, mert nagy becsülete volt a régi világban efféle fejfedőnek.  

 Igen célszerű ruhadarab volt még e korban a bő gatya. A gyereke nagy részét látjuk e viseletben, de nagyítással észrevehetünk idősebbeket is. Nadrágos ember ritkábban tűnik fel még ekkoriban. Itt mindjárt a kép alsó jobb szélén látunk kettőt. Valami fontos emberek lehettek, vagy elöljárók, hiszen sötét öltöny fehér inggel - de lehet, hogy az csak inggallér - a ruházatuk, még hétköznap is. Vasárnap az nem lehetett, akkoriban vasárnap nem dolgoztak az emberek. Mert a 3. parancsolat így szól: Az Úr napját szenteld meg! Ez alapján elképzelhetetlen, hogy a harangot vasárnap eresztették volna le a toronyból..

A régi strand

    A nagykátai artézi strandfürdő, az adatok szerint valószínű, hogy 1934 nyarán nyithatta ki kapuit a nagyérdemű, fürödni vágyó közönség előtt. Másik évszakban nem is volt érdemes, hiszen a medencét artézi kút táplálta, ami egy mélyfúrású kút volt, de nem meleg vizű. Ami a lényeg.
   A medence vizét csak a nap melegítette, úgy ahogy. Hétfői volt az a nap amikor a medencébe kellő söprögetés után friss vizet eresztettek egy nagy vastag csövön keresztül. Akkor szép tiszta volt a vize, de ha bele ment az ember, elakadt a lélegzete az bizonyos, olyan hideg volt. Hétfői napon elég nagy önuralom kellett a fürdéshez, valószínű a jeges medve is remekül érezte volna itt magát. A nagy nyári melegek után vasárnapra már eléggé jó volt a víz hőfoka. Csak akkorra úgy bezöldült, hogy a látótávolság 10 cm-re csökkent, mint egy ködös téli napon. (A KÖJÁL akkor még nem igen működött.) Vasárnap záráskor már kezdték leereszteni a bealgásodott vizet és hétfőn minden kezdődött előröl.
   Szép nyári napokon zsúfolásig megtelt a strand területe, medencéje. Igen vidámak voltak a strandolók, szomorú ember nem jár a strandra. A nagy sikongástól, a kiabálástól, a zsivajtól, a lármától, na és a víz záptojás szagáról már jó messziről meg lehetett tudni hol a fürdő.
   A képeslapkészítők kedvenc témájává vált a strandfürdő, szerencséjére az utókornak. Azt hiszem, hogy az itt bemutatott képeslap talán az egyetlen bizonyíték arra, hogy volt kör alakú gyermekmedence is, a téglalap alakú medence mellett. Egy darabig a gyermekek öröme volt egészen addig, amíg a sarkon meg nem jelent a TÜZÉP. (TÜZelőanyag és ÉPítőanyag kereskedés.) Ki tudja milyen okból, milyen észjárás alapján, de a TÜZÉP bekebelezte, vagyis leválasztotta a remek kis kör alakú medencét a strandról. Ezt én még hitelesen állíthatom, mert magam is láttam, amikor drága jó Anyámmal valami tüzelni valóért voltunk a telepen.
   Egy későbbi időpontban a medence kivételével átépítésbe kezdtek. Elbontották a kabinokat. Helyette két kabinsor épült a telek két szélén, a medence oldalaival párhuzamosan. A régi kabinsor helyén kőházat emeltek, benne 4 kádfürdővel, meleg vizes üzemmel és egy gondnoki lakással. Ez nagyban növelte a strand komfortját, mert a kádfürdők télen is üzemeltek. Akkoriban igen ritka volt az a ház, amelyikben fürdőszoba volt. A lavóron kívül nem igen volt más fürdőalkalmatosság.
   Be is fejezem most a régi strandunk ismertetését, legközelebb egy újabb strandképpel folytatom a történetet.
   A kép Kucza Péter gyűjteményéből való.

A strand építése

   Az 1930-as évek elején fogalmazódott meg a község igénye egy strandfürdő építésére. A helybéli tehetősebb emberek, vállalkozók fogtak össze a terv megvalósítására. Létre hozták "A Nagykátai Artézi Strandfürdő kft"-t, melynek kebelén belül nekilódult az építkezés. Az anyagiak előteremtésére "üzletrész jegyeket" bocsájtottak ki. A strand építésére, a község perifériáján, a temetőn túl lévő üres terület tűnt a legjobbnak, ahová hamarosan fel is vonultak a kivitelezők.
   Az építkezésről eddig két kép került elő, mind a kettőt Somogyi Lajos képesített kőműves mester birtokában volt, bizonyára ő is rajta van a képen, de talán már nincs olyan ember, aki felismerje. A képeket fiától - Somogyi Tibortól - kaptam, (A 80-as években) aki ugyancsak apja nyomdokaiba lépve, maga is a község neves kőműves mestere volt.
   A képeken a medencék építésének mozzanatait látjuk. A függőleges  medence oldalfalakon még jól látszanak a vasbeton elemei, szerelvényei, amitől a beton, vasbeton lesz. A medence alján azok már eltűntek a betonozás következtében.
   A kép hátterében a kabinok, öltözők épülnek, párhuzamosan a medence építésével.
   Bizonyára ekkor épült egy kőralakú gyermekmedence, amit sajnos építés közben nem fényképeztek le.
   A strandot már a kezdetekkor "artézinek" nevezték, ami azt jelenti, hogy mélyfúrással teremtették elő a szükséges vizet, méghozzá olyan mélységből ahonnan a víz önmaga tör a felszínre. A strand vizének kénes "záptojás" szagát néha messzire elsodorta a szél. (Ehhez hasonló, de kicsit gyengébb szaga, a Bundy malom udvarán lévő artézi kútnak volt.)
   Az adataink szerint a lakosság a strandot, talán - pontos dátum nem került még elő - 1934-ben vehette birtokba.
   Igazi örömünnep lehetett az a nap.
  
   Forrás: Kucza Péter: Nagykáta anno - c. műve