Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Szökőkút a MÁV állomáson

Nyugodtan le merem írni, hogy a Magyar Államvasutak állomásainak környéke sokkal, de sokkal tisztább, virágosabb és ápoltabb volt mondjuk 40-50 évvel ezelőtt, mint manapság.

Az előtérben a nagykátai állomás szökőkútját látjuk, igaz még nincs feltöltve vízzel, de bizonyára a még megkésett böjti szelek fújdogálnak, így nincs még a csobogó beüzemelve. A zordabb idő látható a fákon is, hiszen levelek még nem jelentek meg, kopaszak az ágak. Nincs kedvük a rügyeknek kipattanni.

Az a rész amit nagyjából látunk a kertből az az állomás jobb oldala. Nagyjából az a terület ami most a két épület között van.

Bal oldalán a képnek, ott a domb alatt az egy beton óvóhely volt, csapóajtóval a tetején. Háborús maradvány.

Ha továbbsiklik a tekintetünk, a raktár épületet és távolabb a Hangya Szövetkezet épületét látjuk.

Nem véletlenül választottam most ezt a képet bemutatásra, mert van a képen egy jel ami arra mutat, hogy a kép húsvét hétfőjén készült. A kútnál egy fiatal ember áll kerékpárral. Az emberke szépen öltönybe van öltözve és virág van a zakójára tűzve. Márpedig a régmúltban a meglocsolt lányok, virágot tűztek a fiúk zakójára.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok minden olvasómnak!

Digitális utómunka: Kucza Péter


119 éves képeslap

Pontosítanék a dátumon, mert a feladása történt 1901. szeptember 16-án, a lap előbb is készülhetett.

A templomunk körüli térről láthatunk egy-két részletet, ami érdekes lehet az utókor számára.

Két képből áll a képeslap eleje. A bal oldali kép a Tápióbicskei-csata emlékére (1897) készített emlékmű áll, körülötte bámész gyerekekkel. Különleges cselekedet volt még akkoriban a fényképezés, mindig akadt nézősereg. Hat-hét gyereket látunk a képen, mindegyiknek kalap van a fején. Akkoriban fiú és férfi ember, kalap nélkül nem lépett az utcára. Két fiúcskán fehér gatya látszik, ők még maradtak a régi viseletnél, nem váltottak nadrágra. A kép a reggeli órákban készült, a fa árnyéka jelzi merre jár a nap.

A jobb oldali kép hátterében a kicsi bazársor látszik. (Ma már nyoma sincs.) Ha az üzletsor előtt jobbra mentünk, akkor a mozihoz érkeztünk. Érdekessége a bal szélen éppen hogy csak látható Szentháromság oszlopa egy mesterséges dombon. A  nagy lakóház építésekor áttelepítették a parókia udvarára.

A lap képes oldalára írtak akkoriban, mert csak oda tudtak. A hátsó oldalon csak a címzésnek volt helye 1905-ig. Utána megfelezték – a kiadók – a hátsó részt, fele rész lett a címnek, a másik fele az üdvözlő írásnak.

Két fajtát adtak ki ebből a lapból, melyeknek színeltérésük is volt. Az egyiknél Kossuth szobornak írták, a másik kiadásnál már Honvéd szobornak írják, a Tápióbicskei-csata emlékére állított emlékművét.

Azon korban, mint látjuk, még elválasztva írták településünk nevét.

A képeslap kiadója Faragó Lajos Nagy-Káta.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményében található.