Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

A szép vasútállomásunk

   A képeslap kiadóknak kedvenc témája volt a vasútállomásunk, de legtöbbször az elejéről, a sínek felől készítettek képeket. Ez a remek képeslap az állomásunk hátuljáról, a település felől készült, így láthatjuk a szép épület hátsó részét is.

   A vasútvonalak kiépítésekor nagyon-nagy gondot fordítottak az épületek igényes kinézetére, egységes állomásépületeket építettek a mi vonalunkon is. Egyforma épületek voltak Maglód, Gyömrő, Mende, Sülysáp, Tápiószecső, Nagykáta, Tápiószele, Tápiógyörgye és Újszász állomásokon, a Budapest-Szolnok vonalon.
Mindegyik megmaradt a maga méretében, csupán a Nagykátai állomás bizonyult idővel kicsinek, így az 1920-as években az épület balszárnyát meghosszabbították. A külső díszeket meghagyták, a stíluson nem változtattak - nem úgy, mint az utódok. Azok már nem voltak nagyon igényesek a szépre.

   Tehát a képen a régi MÁV állomásunk hátsó fertályát csodálhatjuk meg, azt a részt ahol az utazó közönség belépett a vasút területére. A kép jobb felébe belóg a vasúti vendéglő sarka, melyből kikövetkeztethető, hogy az is az állomás stílusában épült. Az állomás épülete előtt valószínű, hogy Strompf Pál remek autóbuszát látjuk. Legelőször ő fedezte fel erre felé, a települések közötti autóbuszjárat nagyszerűségét. Elnézve az autóbusz bal felén, akkor a távolabb a raktár faépületét látjuk, mellette tehenes fogatokkal. Azon túl - a képen már nem vehető ki, egy rakodó rámpa volt kialakítva, ahol a tehervagonokat remekül lehetett kirakodni, hiszen egy magasságban volt a vagon aljával.

   Az állomásépület emeleti részén két lakás volt, a bal felén az állomásfőnök lakott családjával, a jobb oldal az egyik forgalmistának és családjának volt a lakása.

   A kép, Kucza Péter gyűjteményének darabja.


 Csak úgy összehasonlításképpen, az állomás igénytelensége a 1980-as évek végéig.


A régi mozi

   Gyermekkorom azon ideje, mikor már elküldhettek egyedül a boltba, hozta az a lehetőséget is, hogy moziba is elmehettem. Édesanyám ezen engedékenysége eleinte csak a vasárnap délelőtti matinéra korlátozódott, ami 10 órakor, a 9 órás szentmise után kezdődött. Ekkor a jegy ára 50 fillér volt. Akkoriban ez egy gombóc fagylalt ára is volt. Arra is emlékszem, hogy nem kellett jegyet váltani, mert a pénztáros - Kati néni és hogy minden rendben menjen a szigorú Pista bácsi - oda állt az ajtóba egy székre tett dobozkával és szedték az 50 filléreket. Miután megváltunk az 50 fillérünktől, iszkolnunk kellett befelé a nézőtérre, hogy jó helyet kapjunk.
  
   A mozi épületét majdnem teljes egészében látjuk, ez egykoron az "Arany sas" nagyvendéglő, szebb éveket is látó épülete volt. A  nyitott ajtóban Ajtay István a mozi igazgató áll, népszerű nevén a "Pipás".
   
  A képen a mozi régi, átépítés előtti állapota látszik, ami elég rozoga. A volt vendéglő ablakai, ajtója is meg volt. Az ajtó még csak hagyján, mert ott tódul ki a tömeg vetítés után, de az ablakok nem igen kellenek a mozi falára. Bizonyára gondosan elsötétítették, mert ugye a filmvetítést sötétre találták ki.
   
  A mozi ezen állapotában azon az ajtón járt be a közönség, amelyben az igazgató úr áll. Az ajtóval szemben volt a pénztár. Innen jobbra fordulva, pár lépés után volt a jobb oldali terembejáró. A bal oldali bejáróajtót egy alagúton közelíthettük meg. Ez azért volt, mert a gépház - a vetítőgépekkel - a pénztár, és a baloldali bejáró alagútja fölött működött.

   A falon kétrekeszes vitrint látunk, ahová a most vetített és a következő filmek képeit rakták, csábításképpen. Az első ablakban moziplakátot tettek, amely a "Láp virága" c. magyar film vetítésére hívogat, mely 1942-ben készült. ( Az interneten ma is megnézhető!)

   A fénykép a 1940-es évek vége felé készülhetett.
   A képet a "Nagykátai emlékek" oldalról kölcsönöztem.