Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Vasutasok

   A nagykátai állomás személyzetének egy részét fényképezte le a fotográfus talán az 50-es években. Nyári egyenruhát viselnek egy páran.
   Az ablakból kikönyöklőben Lengyel György forgalmista alakját vélem felismerni, ő több évtizedig teljesített szolgálatot Nagykátán. Akkor még az állomás emeleti részén lakott családjával. Az állomásfőnök is ott lakott, egyik család a bal a másik család az épület jobb oldalán. A többiek arca is ismerősnek tűnik.
   A hátuk mögött egy személykocsi áll. Nem egy hosszú, nagy befogadóképességű vagon volt az bizonyos, hiszen csak a középső három ablak mögött ülhettek az utazni vágyók. A bal oldali keskeny ablak mögött a WC volt és attól balra a zárható előtér ajtaja. A jobb oldali keskeny ablak is az előtér ablaka és attól jobbra ismét a feljáró lépcsője látható. Lehetséges, hogy ez egy mellékvágányi típus volt.
   Érdekesség még a vagon felirata: fapados.
   Ebben az időben két minőségű vagont neveztek meg, egyik az itt látható fapados,a másik magasabb osztály, a párnás volt. A fapadosban tényleg fából voltak az ülések, helyesebben lécekből, de nem volt kényelmetlen, mert az ülőrészünk íveltségét szépen követték a lécek. A párnás kocsikban már plüssel - bársonnyal kárpitozott ülések voltak, némi többlet kényelmet nyújtva.
   Ezek a kocsik még gőzfűtésűek voltak, a gőzmozdony hathatós közreműködésével.


Választás 1947

   Az elmúlt hétvégi önkormányzati választás juttatta eszembe ezt a képsort, előkotortam a fiókomból és most bemutatom.
   Az 1947. augusztus 31-ei országgyűlési választások kampányában készültek a képek Nagykátán. Június 29-én, vasárnap, Péter-Pálkor, ahogyan a feljegyzés a kép hátulján jegyzi: „az új kenyér ünnepén”. Ezek szerint akkor még nem augusztus 20-án volt az új kenyér ünnepe, mint ahogyan pár év múlva áthelyezték azt, Szent István napjára.
   A képen a Független Kisgazdapárt szónokait és közönségének egy részét láthatjuk az I. világháborús emlékmű előtt.


   A második képen Dinnyés Lajos Magyarország miniszterelnöke programbeszédét mondja, nagykátaiaktól körbevéve.


   Itt már az ünnep lovas felvonulóit látjuk, háttérben az Arany Sas vendéglő épülete


   A képek hátulján ceruzás jegyzetek láthatók, így az esemény időpontját pontosan tudni lehet.
   1947. augusztus 31-én megtörtént az országgyűlési választás, mely a "kék cédulás választás" névvel hírhedt el.

Osztály a vásártéri iskolából

   Talán az 1920-as évektől jelentek meg az iskolai osztályképek, csoportképek. Ezekből többet találhatunk a régi képeink között. Valamelyik ősünkre ismerünk rá ha alaposan megnézzük.
   A tantermi fotográfiák már ritkábbak, jóval kevesebb van belőlük.
   Az itt bemutatott  kép 1937 májusában készült a IV. osztályos lányokról. Akkoriban külön osztályban jártak a lányok és a fiúk. Annyira külön, hogy ha a fiúk délelőtt voltak iskolában, akkor a lányok délután és a következő héten fordult a műszak.
   A lányok fegyelmezetten, hátratett kezekkel ülnek a padjaikban. Alapülése volt ez akkoriban a diákoknak. Mindkét kéz hátul a derékra téve. Ezt még fokozni lehetett a  "Lakatot a szájra!" felszólítással. Ekkor az előkapott jobb kezünk mutatóujját rá kellett raknunk a szánkra, függőleges állásban.
   Így a tanóra csendjét senki nem háborgatta.


   Ez a kép korának népszerű tanító nénijéről, a katedrán ülő Katona Bélánéról, Bözsike néniről készült - divatos beceneve volt ez az Erzsébeteknek -1936 júniusában. Ő áll az előző képen is az osztály hátterében.


A Keglevich kastély tava

  A régi idők kastélyépítői nagy gondot fordítottak az épület környezetére, a sétautak megtervezésére, a megfelelő növények, fák ültetésére. Van kastély, amelyet valóságos arborétum vesz körül ritka vagy messze tájakról idehozott ritkaságok pompázatos, mesébe illő látványával.
  A kastélyok építtetői - sok példa van rá - arra törekedtek, hogy a kastély közelében kisebb, nagyobb, ha természetes nem volt, hát mesterséges tavacska is legyen. Szép vezetésű sétautakkal, remek kis pihenőpadokkal, igazán ékszerei voltak, ezek a csillogó víztükrök, az évszázados fákkal benőtt kastélyparkoknak.
   A fennmaradó régi képek tanúsága szerint az Egres-Kátán lévő Keglevich család kastélyát nagy, szép park ölelte körbe. (De valahol olvastam, hogy a rózsakertészete is országos hírű volt.) Valószínű, hogy itt egy természetes mélyedést továbbmélyítve készítették azt a szép tavacskát, melyben még sziget is volt kialakítva. Remek fahidacska ívelt át a vízen és érte el a sziget partját.
   A képeslap érdekessége, hogy gróf Keglevich Miklós saját kézírását tette rá, az 1910-ben postára adott képeslapra. (Kucza Péter gyűjteményéből.)

 
   A második képen jól kivehető a sziget és a fahíd. A fénykép 1929 májusában készült.


   A harmadik kép valahol a kastély parkjában rögzítette a nyári társaságot.


   A tó még a hatvanas években jó horgászhelynek bizonyult, sokat horgásztam ott. Akkor még látszott valami az egykori szépségéből.
   Mára már a tónak nyoma sem nagyon maradt, legfeljebb nád susog az egykori tófenéken a régi szép időkről.
   Egy  szép látvánnyal szegényebbek lettünk.