62 gyermek zsúfolódott össze, arcuk komoly, mosolyt nem látni, nem sugároz felénk egy picikét sem.
A kép 1953-54 vagy '55-ben készülhetett, a vásártéri óvoda udvarában. A pontos dátum ismeretlen.
A képen lévő gyermekek már túl lépték most a 70.-évet.
Középen az óvó nénik ülnek. A sötét ruhában a Nagy óvónéni ( Sajnos a nevét nem tudom.) és a Kis óvónéni (Mezei Lászlóné) : A gyerekek a termetek miatt nevezték el őket.
A fehér ruhás bal oldalon – mint dada – az édesanyám, Káplár Istvánné (Margit néni), a jobb oldalon Bada Istvánné (Margit néni) ő is dada volt.
Nagy óvónénire szeretettel gondolok! Ugyanis ő adta nekem az életem első könyvét, a Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember-t.
Egyik nap bent voltam az óvodában és valamicskét segítettem édesanyámnak ablakokat pucolni. Ezt meglátta, megdicsért a Nagy óvónéni és másnap átadott nekem egy gyönyörű könyvet, a fentebb jelzettet, a "munkámért". Azóta is örömmel veszem a kezembe, az első könyvemet!
