Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Esküvő az 1920-as években

A kép megkopott, fényét vesztette. Akik rajta vannak, ők már az enyészeté, csontjaik is kint porladnak a temető árnyas fái alatt.

De előttünk itt élték életüket, szerettek és szeretve voltak.

Ez a lakodalmas kép az 1920-as évek elején készülhetett, ekkor kattintotta el masináját a fotográfus (Sajnos egyenlőre nem találtam meg az esküvő idejét, az ódon hangulatú hatalmas könyvben.)

Ám ez a barna kép fennmaradt az ifjú párról és a násznépről. Úgy érzem, a múltból rám tekintenek, én illedelmesen viszonzom, úgy száz év távlatából. Érdekes, hogy nem mosolyognak, komoly dolognak vélhették a rájuk szegező masinát, ráadásul a doboz kezelője is elbújt egy lepel alá.

János (Kármán János) és Mária (Szalkai Mária) úgy érezték, egymásnak teremtette őket az Úr, ezért örök hűséget esküdtek egymásnak. Az életük fonala összesodródott, kéz a kézben ballagtak tovább a közös úton.

A kép – sejtésem szerint – a Kármán család házának udvarán készült.

Régi szokás volt, hogy két háznál tartott a lakodalom, a vőlegény és a menyasszony szüleinek házánál. Hogy a Kármán szülők házánál készült ez a kép annak bizonyítéka a képen lévők nevei.

Sorolom, akinek tudom a nevét:

A gyermekek nevéről nincs tudomásom.

A vőlegény: Kármán János (1897-1962), a menyasszony: Szalkai Mária (1905-1963), a menyasszony mellett balról a vőlegény édesapja, Kármán András, mellette fejkendőben a édesanya, Kármán Jánosné ( Szül: Bodócs Borbála ). Balról az álló sorban - a mellényes Palkó István, jobbra tőle Kármán Erzsébet. A fiúcskát karjában tartó férfi után Kármán Julianna áll. Bizonyára hozzátartozik a következő férfi. Tőle jobbra Kármán Teréz és ő mellette Gyűre István fehér kötényben, ő lehet a konyha felelőse. Sajnos a többiek nevét a feledés homálya takarja.

Érdekes a ruházatuk is. Három Kármán lány csíkos, nagy galléros ruhát visel. Az álló sor bal oldalán álló hölgynek is azonos ruhája van, a jobb oldalon, másodiknak álló – úgy néz ki – testvérével.

A férfiak kalapját érdemes szemügyre venni, szép nagy karimájú. A vőlegényé vadonatúj.

Ui: Szekeres Györgynek köszönhetően tudjuk az esküvő napját: 1921. május 2.-án hétfőn. A szülők nevét is módosítottam.



A váltó

Egy szép, igényesen elkészített, hivatalos papírt mutatok most be, aminek a neve "váltó". A II. világháború előtt, ismert pénzügyi fogalom volt. Ma már nem használják de egyes pénzügyi szakemberek pártolják a bevezetését.

A váltót Nagykátán állította ki  - 1942. január 31.-i dátummal - Pikó Menyhért, Kelemen István nevére.

Mi is az a "váltó"?

„A váltó értékpapír. Értékpapír pedig csak olyan okirat vagy adat lehet, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását) a jogszabály lehetővé teszi. [...] A váltó okirat. A benne foglalt követelést érvényesíteni, vagy arról rendelkezni csak az okirat birtokában, az értékpapír által lehet […] A váltó a benne foglalt követelést dologi formában rögzíti és forgathatósága (átruházhatósága) által mobilizálhatóvá teszi a követelést. A váltó jelentős mint hiteleszköz, mint befektetési eszköz és mint szerződési biztosíték.” (Havasi Bálint, közjegyzőhelyettes 2012)

„[…] a váltó kiválóan alkalmas a részletfizetés, halasztott fizetés vagy előfinanszírozás mellett megkötött [egy évet meg nem haladó] jogügyletek fedezésére, különösen akkor, ha a hitelintézetek hajlandósága megnő a váltók leszámítolására. A váltó, a forgatmányos (a leszámítoló) részére nagyfokú biztonságot ad.” (Kovács László nyugalmazott bírósági tanácselnök 2008)


Üzemanyagtelep

Felelevenítek egy régi emléket. Lehet, hogy az idősebbeknek az emlékezetében is megjelenik, a leírás és a képek nyomán.

Valaha, úgy hetven évvel ezelőtt még két hatalmas kubikgödör tátongott a vasút mellett. Az egyik ott volt, ahova a mostani Tűzoltóságot építették. A vasút építésekor – 1882. március 12-én adták át a vonalat – innen a kubikusok elhordták talicskával és izzadsággal a sok földet, töltésnek. A másik szinte ennek folytatása volt, csak egy földsáv volt közöttük. Ezen a sávon lehetett bejárni a Bundy-malomba. Ez a második kubikgödör egészen a Jászberényi útig terpeszkedett. Olyan nagyok voltak, hogy két-három teniszpálya bőven elfért volna. A hatvanas évek elején egyik évben olyan sok víz volt benne, hogy ott hajókat úsztattunk. 

Írtam, hogy a második kubikgödör egészen kiruccant a Jászberényi útig. Nos ennek a gödörnek a végén egy részét feltöltötték és üzemanyag telepet létesített ott az ÁFOR 1950-ben. Innen szolgálták ki a TSZ-eket, Gépállomásokat, és minden állami tulajdonban lévő céget. ( Más nem is volt.) 

Eleinte abroncsos hordókban tárolták az üzemanyagokat, később  nagy tartályokat tettek le a földbe. Az anyag vasúti síneken érkezett tartálykocsikban és földalatti csöveken került a telepre.

A telepen kis lapos tetejű egyszerű épület volt az iroda, télen melegedő is. Volt mivel fűteni.

Az első képen Tóth István telepvezető, kislányával Marikával. Nyár lehetett, mert Marika, az akkor divatos napozót viselte.

A második képen balról a hordón áll Tóth Gizella, a kislány Tóth Marika és Tóth István a telepvezető. Előttük a hordóknak támaszkodva Dobos József, ki a telepvezető apósa volt.

A képek 1953-ban készültek, 67 éve.

A leírt helyen most, az AVIA benzinkút üzemel.




Keglevichek nyomában XIII. – gróf Keglevich Gábor unokáival

113 évvel ezelőtt több fénykép is készült az egreskátai, gróf III. Keglevich Gábor kastélyának kertjében. Bizonyára nagy volt az öröm, hiszen Erzsébet lánya – férje Tisza Kálmán (1867-1947) -  a két unokával hazalátogatott. ( Ekkor gróf III. Keglevich Gábor 59 éves volt.)

A kép tanúsága szerint a nagyapa megsétáltatta unokáit a kertben. Valószínű, hogy nyári nap volt, a fiúkat kalappal védték. Ám köténykét kötöttek eléjük, ha már segítenek nagypapának, a szép matróz ruhákat ne koszolják be. Mellettük két tacskónak vélhető kutyus hancúrozott. A háttérben a kastély képe.

Az előző írásomban - Keglevichek nyomában XII. - írtam a két unokáról.

A képet Keglevich Miklós küldte az Amerikai Egyesült Államokból.



Előkerült katonák...

Az idén múlt 75 éve, hogy elcsitult a II. nagy világégés harci zaja. A szerencsésen életben maradt katonák haza felé igyekeztek, mert hazája mindenkinek volt.                                                       

Hetvennégy évvel a II. világégés után – 2019-ben – veszteséglista került elő, ez volt az eddig ismeretlen 15. kötet. A benne lévő adatokat nagy szorgalommal feldolgozták, ma már kutatásra készen állnak.

A megtalált kötet az 1944. év személyi veszteségét őrzi, de a háború tovább tartott. Elviekben még egy kötet lehetséges, de az is lehet, hogy azt már nem írták. 

Nagykátai katonák is vannak a névsorban, tizenhét nevet találtak a listán, ők városunkból indultak, majd a katonavonat vitte őket a harctérre. A tizenhat névből öt katona ismert volt, az ő neveik felvésve megtalálhatók a II. vh.-s emlékművön is. 

A most előkerült nagykátai katonák sorsa nagyrészt ismeretlen, a „Veszteség lista” nem mindenre tud adni pontos választ.

Az alábbi szavakat írták be annak idején a megjegyzés rovatba, melyhez magyarázatot fűzök:

Elesett: bizonyítottan hősi halált halt.
Eltűnt: nem tudjuk, mi lett vele (ez lehet a hazaszökéstől a kútba esésen át és a hómezőn való eltévedésen és farkasoknak történt áldozatul esésen át a hadifogságig bármi, lényeg az, hogy onnantól senki sem tud róla semmit). Az eltűntnél tehát nem lehet kizárni azt sem, hogy hadifogságba került, ám ez esetben utólag sem érkezett róla semmilyen hír semmiféle táborból, s a háború után sem tért haza.
Sebesült: harc közben szerzett olyan seb, amely miatt a katona életben maradt, de végleg kiesett a harcoló állományból (például fél láb elvesztése).

1. Ézsiás Kálmán honvéd, Nagykáta 1914, (Gyenes Anna) sebesült 1944.X.5.
2. Fejős László honvéd, Nagykáta 1911, (Horváth Verona) eltűnt 1944.X.10.
3. Farkas József honvéd, Nagykáta 1921, (Vonnák Mária) eltűnt 1944.X.21.
4. Gulyás János honvéd, Nagykáta 1921, (Szabó Margit) sebesült 1944.VII.8.
5. Hábori János őrvezető, Nagykáta 1922, (Tamási Rozália) elesett 1944.X.8.
6. Ivanics Pál honvéd, Nagykáta 1919, (Vass Anna) eltűnt 1944.X.20.
7. Kelemen Károly honvéd, Nagykáta 1921, (Lendvai Erzsébet) sebesült 1944.IX.15.
8. Koncz János honvéd, Nagykáta 1919, (Palkó Róza) eltűnt 1944. X.29.
9. Kovács II János honvéd, Nagykáta 1917, (Csányi Julia) eltűnt 1944.X.8.
10. Lénárt Antal honvéd, Nagykáta 1921, (Parocsai Vilma) eltűnt 1944.IX.21.
11. Lengyel Gáspár honvéd, Nagykáta 1913, (Horváth Mária) eltűnt 1944.IX.8.-IX.10.
12. Lengyel István honvéd, Nagykáta 1922, (Révész Julia) eltűnt 1944. X. 10.
13. Molnár Kálmán honvéd, Nagykáta 1913, (Árpás Julia) eltűnt, 1944. X. 30.
14. Palkó László honvéd, Nagykáta 1922, (Márton Margit) eltűnt 1944.X.20.
15. Topp János honvéd, Nagykáta 1909, (Tóth Terézia) elesett 1944.IX.29.
16. Vanák József honvéd, Nagykáta 1919, (Belkei Mária) eltűnt 1944.IX. 13.
17. Velkei István honvéd, Nagykáta 1907, (Kaszás Mária) eltűnt 1944.X.3.

A vastag betűvel írt katonaneveket megtaláljuk az emlékművön.

Pár eredeti bejegyzést bemutatok a teljesség igénye nélkül.







Ünnep a Gyüre családnál

Réges régi már ez a kép, hiába vallattam nem árulta el a korát. Talán a huszadik század elején készülhetett, következtetve a kopottságára és az öltözetekre.

Valamiért örülhetett a család, nem éppen dolgozós ruhában jelentek meg a masina előtt. Sötét vagy fekete ruházat, fehér ing, a nélkülözhetetlen kalappal. Valami ünnep van, az bizonyos. Névnap, születésnap? A három kislány is leült a földre, hiszen különlegesek az események, fotográfus van itt, mely a pillanatok pillanatát rögzíti. Meg egyáltalán, történik valami. Kendővel bekötve a fejük, ahogyan a felnőtteknek is szokása. Ne gondoljuk, hogy cipőcske van a lábukon, a lábujjaik kikandikálnak a ruhájuk alól. A középső kislány arca el van mozdulva, azért elmosódott.

Főzés is volt, ezt a bogrács árulja el, rúdon tartja két ember. A tüzelés nem ott történt, nem látszik a tűz helye.

A kép hátulján pecsétet látni a következő felirattal: 
                                          
Weisz József 
fényképfestészeti műhely 
Budapest

A képet Gulyás Gábor őrizte meg.


Esti itatás

Az árnyékok már hosszan fekszenek a földön, elérkezett az esti itatás ideje. A fiúcska ide is terelte a rábízott jószágokat, a gémeskúthoz. Miután telehúzta a vályút friss vízzel, vigyázzba vágta magát hiszen fénykép készül róla.

Pusztai a hangulat. Gémeskút, szárból készített kunyhó, messze tanyák terpeszkednek.

Ám, a kép nem messze Nagykátától készült, méghozzá Alsóegreskátán, az Alsójáráson. Az itatás pillanatát 1936-ban rögzítették. A dolgom könnyű, mert precízen még ceruzával írt írás van a hátulján. Idézem: " Itatás a bárány járási kútnál. A fényképet készítette Bodrogi Sándor"

Ha Bodrogi Sándor - Nagykáta egyetlen népművésze - akkoriban nem fényképezett volna, szegényebbek lettünk volna jó pár képpel.


A mellékelt Habsburg Birodalom térképén jól látható (piros nyíllal jelölve) az Alsójárás elhelyezkedése. Pirossal karikázva pedig a képen látható kút feltételezhető helye.


A teljes térkép elérhető ITT.

Szökőkút a MÁV állomáson

Nyugodtan le merem írni, hogy a Magyar Államvasutak állomásainak környéke sokkal, de sokkal tisztább, virágosabb és ápoltabb volt mondjuk 40-50 évvel ezelőtt, mint manapság.

Az előtérben a nagykátai állomás szökőkútját látjuk, igaz még nincs feltöltve vízzel, de bizonyára a még megkésett böjti szelek fújdogálnak, így nincs még a csobogó beüzemelve. A zordabb idő látható a fákon is, hiszen levelek még nem jelentek meg, kopaszak az ágak. Nincs kedvük a rügyeknek kipattanni.

Az a rész amit nagyjából látunk a kertből az az állomás jobb oldala. Nagyjából az a terület ami most a két épület között van.

Bal oldalán a képnek, ott a domb alatt az egy beton óvóhely volt, csapóajtóval a tetején. Háborús maradvány.

Ha továbbsiklik a tekintetünk, a raktár épületet és távolabb a Hangya Szövetkezet épületét látjuk.

Nem véletlenül választottam most ezt a képet bemutatásra, mert van a képen egy jel ami arra mutat, hogy a kép húsvét hétfőjén készült. A kútnál egy fiatal ember áll kerékpárral. Az emberke szépen öltönybe van öltözve és virág van a zakójára tűzve. Márpedig a régmúltban a meglocsolt lányok, virágot tűztek a fiúk zakójára.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok minden olvasómnak!

Digitális utómunka: Kucza Péter


119 éves képeslap

Pontosítanék a dátumon, mert a feladása történt 1901. szeptember 16-án, a lap előbb is készülhetett.

A templomunk körüli térről láthatunk egy-két részletet, ami érdekes lehet az utókor számára.

Két képből áll a képeslap eleje. A bal oldali kép a Tápióbicskei-csata emlékére (1897) készített emlékmű áll, körülötte bámész gyerekekkel. Különleges cselekedet volt még akkoriban a fényképezés, mindig akadt nézősereg. Hat-hét gyereket látunk a képen, mindegyiknek kalap van a fején. Akkoriban fiú és férfi ember, kalap nélkül nem lépett az utcára. Két fiúcskán fehér gatya látszik, ők még maradtak a régi viseletnél, nem váltottak nadrágra. A kép a reggeli órákban készült, a fa árnyéka jelzi merre jár a nap.

A jobb oldali kép hátterében a kicsi bazársor látszik. (Ma már nyoma sincs.) Ha az üzletsor előtt jobbra mentünk, akkor a mozihoz érkeztünk. Érdekessége a bal szélen éppen hogy csak látható Szentháromság oszlopa egy mesterséges dombon. A  nagy lakóház építésekor áttelepítették a parókia udvarára.

A lap képes oldalára írtak akkoriban, mert csak oda tudtak. A hátsó oldalon csak a címzésnek volt helye 1905-ig. Utána megfelezték – a kiadók – a hátsó részt, fele rész lett a címnek, a másik fele az üdvözlő írásnak.

Két fajtát adtak ki ebből a lapból, melyeknek színeltérésük is volt. Az egyiknél Kossuth szobornak írták, a másik kiadásnál már Honvéd szobornak írják, a Tápióbicskei-csata emlékére állított emlékművét.

Azon korban, mint látjuk, még elválasztva írták településünk nevét.

A képeslap kiadója Faragó Lajos Nagy-Káta.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményében található.


Petőfi emléke

2023-ban lesz Petőfi Sándor a költőóriásunk születésének 200. évfordulója. Hogy akkor milyen rendezvény lesz városunkban ezen alkalommal, azt még nem lehet tudni.

De azt tudjuk és be is tudom mutatni, hogy mi történ Nagykátán 97 évvel ezelőtt, Petőfi születésének 100. évfordulóján. A korabeli "Képes Krónika" közölt egy képes tudósítást Nagykátáról. Ide írom a kép aláírását, hátha itt könnyebb lesz olvasni a szöveget:

„Nagykáta hazafias közönsége szépen sikerül ünnepély keretében adózott Petőfi emlékének a költő születésének századik évfordulója alkalmából. Az ünnepély egyik részlete volt ez az allegórikus élőkép is, mely a haza közös szeretetében egybeforrott társadalmi osztályok testvériesülését ábrázolja.”

Az ünnepély fényképét, Szélessy Imre nagykátai fényképész készítette.

 
A "Képes Krónika" címlapján, Madách Imrének – a  magyar drámairodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakjának – arcképét látjuk. Ö Petőfi születése után 19 nappal született, 1823. január 20-án.


Katonák a vasútállomáson

A távíró Budapest felől tehervonatot jelzett. A bakter tudta a feladatát: jelző szabad állásban, a sorompó kolompolás közepette leengedve.

Az állomási nagyra nőtt galagonya fáin gyűlés lehetett, a verebek iszonyú csiviteléssel vitatták, ami vitatható.

A 328-as nagy erejű gőzmozdony húzta tehervonat lassítva begördült az állomás területére, a negyedik vágányra. A forgalmi iroda előtt álló piros sapkás forgalmista, majd a kisétáló állomásfőnök is megelégedetten szemlézte a szerelvényt, a karja szabályszerűen karszalagozva. A gőzfelhőbe burkolózó mozdony lassan araszolt előre, majd nagy szusszanással megállt. Persze, hogy megállt, hiszen a kijárati jelző, nem engedte tovább haladni. A vagonok elhúzott ajtajaiból német katonák leselkedtek kifelé, voltak kik a lábukat lógatták a semmibe. A parancsoki kocsiból, altiszt ugrott a sínek köveire és végigsietett a szerelvény mellett. Kiabálására megmozdult az egész csapat. A hírek szerint hosszabb ideig itt vesztegelnek. Ki-ki a kis putyerkáját és a törölközőjét hóna alá vágta és igyekezett az állomási vízcsapok felé. Hosszú ideje utazván, elkelt egy kis felfrissülés. Nagy vidámsággal nekikezdtek a tisztálkodásnak, ami a felvételen is látható.

A képen a régi hangulatú nagykátai állomás Szolnok felé eső részét látjuk. Balra azok a nagy építmények a Bundi malom felsejlő, múltba elmerülő épületei. Látni a lebontott raktárépületet, a megszüntetett vízcsapokat. A csivitelő verébkolónia is eltűnt, valahol a túlvilágon tartják gyűlésüket.

A naptár ezen a napon 1941. április 17. napját mutatja, csütörtöki napot. A jugoszláv haderő ekkor teszi le a fegyvert. A német csapatok már gyülekeztek a Szovjetunió megtámadására, majd június 22-én átlépik a Szovjet határt, hadüzenet nélkül.

A német katonák jelenléte Nagykátán, a csapatok készülését bizonyítja.

A kép Kucza Péter gyűjteményéből: