Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Gödöllei István mészárszéke

A mészárszék épületét már ne keressük, legalábbis azt amit a képen látunk. Valószínű, hogy a 30-as években lebontották és új épületet emeltek helyette, hentes üzlettel az utcára. Pár évtizede még az ÁFÉSZ bérletében működött a húsbolt. (Magánvállalkozásokat a szocializmus építése alatt, lesöpörték a kereskedelmi palettáról.)

Gödöllei István – ki a hajdani mészárszéket megnyitotta – Budapesten tanulta ki a szakmát és 2 évig ott dolgozott mint segéd. 1915-ben katonának vitték. Bevonult a 68-as gyalogezredhez, az orosz fronton harcolt, majd 1916-ban megsebesülve orosz fogságba esik, ahonnan 1918-ban hazatér. 1922- ben önállósította magát, üzletet nyitott. A "Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Általános Ismertetője és Címtára az 1931-32. évre"-c. monográfia mint nagykátai hentesként írja.


A képen látható "Mészáros és Hentesbolt" a Bajcsy-Zsilinszky út 3-as szám, a most álló ház elődjeként jobb oldalán a Tejcsarnokkal (ma lakóház). Ma is a család leszármazottainak birtokában van.

A tanulmányai végeztével 1915 április 12-én Bizonyítványt kapott, melynek szövege:

„Bizonyítvány arról, miszerint Nagykátán az 1896-ik évben született Gödöllei István a mészáros mesterséget t. cz. Klan Mór és Nagy Gábor úr ipartestületi tagoknál 1912 január 1 napja és 1915 február hó 28 napja között tanulta, s ez alatt magát szabályszerűen viselte, a tanult iparágban tanusított előmenetele jó, iskolai minősítvénye jó. Minélfogva őt mészáros-segéddé avatjuk s a segédek lajstromába felvesszük. Budapest 1915 évi április hó 12 napján. Nagy Gábor tanítómester”


A dokumentumokat a Gödöllei családtól kaptam.

Akiket a mozdony füstje Nagykátán is megcsapott

Nem tudni milyen okból kifolyólag, de a nagykátai állomás személyzete – persze csak aki el tudta hagyni a szolgálati helyét – kisereglett a veszteglő mozdony mellé.

Az állomás főnöke is ott álldogál. Balról a második. Onnan lehet megismerni, hogy a bal karján van a felségjele, a karszalag és fehér kesztyű van a kezén. A zubbonya jobb felső zsebében van a zsebórája. Abban a régmúlt világban igen nagy tekintélye volt a vasútnak. Csak úgy lehetett oda bekerülni, ha két vasutas ajánlotta a belépni szándékozót.(Édesapám, halálakor már nyugalmazott volt, a maga 47 évével.) A MÁV nagyon megválogatta az alkalmazottait, még a korabeli dal is elárulja, hogy rangja volt az ott dolgozóknak.

Magyar állam fizeti, hát szeretni kell!”

(A szövegre kattintva rögtön a régi vasuti hangulatba is kerülhetünk!)

Balról az elsőnek paszomány van a zubbonyának ujján és fehér kaucsuk nyakvédő a zubbony álló gallérján. Vagy forgalmista lehetett, vagy az állomásfőnök helyettese.

A lépcsőn álló valószínű, hogy a pénztáros volt, esetleg raktárvezető. Sorban a harmadik, negyedik nyűttebb ruhájuk alapján, málházók lehettek. Az ötödik a sorban valószínű, hogy nem tartozott az állomás személyzetéhez. (A bal mellényzsebében zsebóra van.) 

A vezetőállásból kényelmesen szemlélődik a mozdony vezetője.


Na, de megemlítem a mozdonyt is ha már ott áll. Ez volt a 442. sorozatszámú mozdony amelyet a MÁVAG-ban gyártottak, majd forgalomba állításkor a 442.018 pályaszámot kapta. 1917-től 1920-ig gyártották ezeket a gőzösöket összesen 30 darabot. A képen lévő volt a 18. Ezeket a szép mozdonyokat 1972-ben selejtezték le. Írmagja még itt-ott kiállítva látható. A kép az 1920-as 30-as években készülhetett.

Wikipedia a 442-es mozdonysorozatról.

Egy amatőr film a mozdonyról.