Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Egy régi képeslap 1899-ből

Az előző jegyzeteim egyikében az új Járásbíróság épületéről írtam.

Idézek belőle:

„Felmerülhet, ha ez új épület, hol volt a régi? Mind a mai napig is áll ez az épület - egyes írások szerint - 1872-től. Akkoriban Királyi Járásbíróság volt a neve. A hosszú oldalával a 31 sz. útra támaszkodó építmény ott van, ahol az Ady Endre útra ránőtt a Töhötöm utca. Fele meszelt, fele meg nem, ahogyan a lakók ápolják.”
 
Most képen is bemutatom a sokablakos földszintes épületet, melyet jobb volt elkerülni nagy ívben. Még mindig dacol az idő fogával, bár a lakók – kiket bele költöztettek – át-át alakítgatták. A több kis ablakot kicseréltek nagyobbra, ahogyan a divat és a célszerűség hozta. Ha az adatok pontosak, akkor az idén lett 145 éves az épület.

A képeslap bal oldalán a római katolikus templomot látjuk a régi formájában, még az 1903-as átépítés előtt. Bővebbet a Templomunk régi képe c. jegyzetemben.

Képeslapot Kucza Péter gyűjteményéből kaptam közlésre.


Őszi hangulat

Tartogattam ezt a szép képet, hogy majd ősszel, a betakarítás idején írok róla, ám már majdnem kiszaladtam az időből.

Írok pár szót ezen cselekedetről, mert nagyot változott a világ, felnőtt már 1-2 nemzedék akik ilyent még nem is hallottak. A betakarítás ideje – behordásnak is mondták – általában ősszel volt, terményérés idején. Ősszel érett be a kukorica, a gyümölcs, a szőlő a tök, a cukorrépa, a napraforgó és egyebek. ( A kalászosokat nem sorolom ide, mert azok ideje már Péter - Pál után eljött.) A termények eddig kint aludtak az Isten szép ege alatt, érhette is őket ezalatt egy két baj. A gazda is akkor nyugodott meg,  mikor a lovaskocsival odaállt a földjére és a termést betakaríthatta, behordhatta a portára.

Kovács bácsiéknál is minden termés a helyére került. A tököt is behordták, lepakolták a szalma kazal tövében, és mivel verőfényes nap sütött, rájuk is csücsültek a pihenés reményében. Egy kedves mosolygós, együtt idősödő házaspár tekint ránk a képről. Megették a kenyerük javát, szorgalmasan végigdolgozták az életüket. A kezükön – az áldott munkáskezükön – látszik, hogy megnyomorította a nehéz fizikai munka.

Valószínűnek tartom, hogy a kép vasárnap készülhetett, fényesen villog a fekete cipő, a kalap sem tűnik hétköznapinak.( A gazdasszonyra a kötény minden időben ráillett.)

A kép a Gazdag utca 101-ben, mai nevén Feszty Árpád utca 2-es számú ház udvarán készült.