Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Keglevichek nyomában XXIII - Ünnepi pillanatok

Előkerült egy érdekes fénykép.

A kép bal oldalán, az egreskátai kastély oszlopai sorakoznak és ott van Keglevich Gabriella grófnő is. Szemben,a grófnővel áll egy küldöttség, hat fővel. Négy szép lányka magyar ruhában és két fiú van ünneplőben közöttük. A lányok faágat fognak, azon szalag is van. Jó lett volna elolvasni a szöveget, de nem lehetett. A küldöttség háta mögött, ünnepi ruhában láthatók férfiak. Érdeklődőket is látni még apraját nagyját.

Sajnos nem tudtam meg milyen ügyben történt ez az eset.

A képet Dobos Károlyné kölcsönözte.


Rögzített pillanat

Egy réges-régi fotográfiát vettem ki a fiókból. 

Sok gyerek, kicsik és nagyok, mosolygósak és komorak.

Talán valahol egy iskola udvarában készült a kép, sajnos a háttér mögött nem látható semmi, ami oda vezetne bennünket a helyszínre. Valami előadás is lehetett, a bal oldalon ülve hegedűt tartó fiúkat is láthatunk és felnőtteket is.

A régi képemet, a fotográfus 1903-ban készítette.

Akitől kaptam – több évtizede már – két nevet adott át, amit ő is tudott.

A  kis csemeték utolsó sorában, középen ül: Molnár István tanító úr.

Az álló sorban, a tanító úr felett balra, egy lányka fehér ruhában, sötét színű derékövvel. A neve: Krámer Erzsébet. Született, 1887-ben.


Tél a széles utcában

Tél van, a fák még alszanak. Napközben megcsurran a hó teteje, de éjszaka ropog a talpunk alatt.

Egy didergős délelőttön, ismét fotográfus kódorgott az utcákon. Neki köszönhetjük, hogy látjuk a múltat, hitelesen.

Több fényképen és azok alapján képeslapokon téli időt látunk, mert így a fák lombjai nem takarják el az utcát, házat.

E széles utca torkolatánál és közepén megállt a fotográfus. Tetszett neki ez az utca, le is telepedett az állványával és a foto masinájával. Ezt a képet látjuk most.

Ennek a szép széles utcának a neve: "Dezsöffy Emil ucca". ( Több képeslapon téves a felírat. A főszolgabíró neve a valójában Dezseőffy Emil volt. Később írok erről a remek emberről.)

A bal szélen látható egy sarokház. Kicsi gyerekkoromban ott laktak a postamesterék, a Kölesvölgyi család. Később óvoda volt benne. Egyszer csak lebontották és megépült a napjainkban látható üzletsor. A következő házban egy darabig ügyvédek irodái voltak. Az ötödik házban egy kocsma volt, szépen kipingálva a belső rész. 

A középső részen, még szépen látható az a ház ami özv. Selyem Józsefné háza volt a húsboltjával. Ha jól megnézzük, vagy nagyítjuk, a ház előtt ott van a Mária szobor, ami ma is megvan. (Megtalálták.) 

A jobb oldali házsorból már egy ház sem látható. Megújult a jobb sor.

A kép a 1920-as években készült, úgy 100 évvel ezelőtt.

A kép Kucza Péter gyűjteményéből való. A kép készítésének mai helyszíne a Dózsa György és az István király út kereszteződése az István király út felé nézve. A szemben levő ház, még mindig a helyén áll. Jobbra a volt Aranyszarvas étterem, mögötte az OTP épülete, balra pedig üzletsor található.



A múlt képe

26 gyerkőc néz szembe a fotográfus dobozával. Van aki mosollyal, van aki komolyan és van aki mogorván. Bizonyára. a tanító néni kérte, hogy a szépen öltözzenek fel, mert fényképezés lesz. Érdekes, a fiúkon a matróz felső.

Sajnos a fényképről nem tudok szinte semmit. Az bizonyos hogy ezek a fiúk I B osztályosok az 1927-1928 évben. ( Könnyű leolvasni a képről.)

1920 -1921-ben születhettek. Öröm lenne, ha valaki megismerné az arcvonásról a déd-vagy az üknagyapát.



A régi bolt sor

Volt egy szép nagy ház, a Bajcsy Zsilinszky utca 63. sz. alatt, ott ahol ez az utca a Jászberényi útba torkollik.

A ház bizonyára boltoknak készült, ami tényleg igaz lett, mert az utcai homlokzaton három boltajtó is van és még egy hozzátoldott, a ház jobb oldalán.

A balról nézve az első bolt Hasszai József  szíjgyártó, a második ajtónál Tasi János úri és polgári szabó műhelye, a harmadik ajtónál Gulyás József  cipész üzlete volt. A toldott részen nem lehet leolvasni a bolt nevét.

A kép napsütötte télben készült, délelőtt, úgy 9 óra tájékán. Az árnyék igazolja az időt, a hó pedig a tél itt lebzselését. A fotográfus nagy dolgot művelt. Megörökítette ezt a házat, mert már lebontották és most 4 lakásos ház van ott. ( A mai utcanézet itt.)

A ház Szabó Imre tulajdona volt.

A képet Kovács Krisztinától kaptam.

Ide tartozik még egy érdekes kép. Az épület bal oldalán egy időben vegyes áru bolt lehetett, a reklámtáblák bizonyítják. Nem egyidőben készültek a képek, bár egyenlőre nem lehet tudni, hogy ki bérelte előbb a helyiséget, a szíjgyártó vagy a vegyes bolt? A gyermek koromban fodrász is tevékenykedett ott valamelyik helyen.

A képen bal oldalon Kármán Lajos és katona ruhában testvére, Kármán László látható.


Disznóvágás

Abban a régi világban nem szaladozott az ember a boltokba, ezt-azt vásárolni. A vidéki településen a legtöbbje megtermelte a családnak a betevő falatot, legyen az zöldség, gyümölcs és hús. Bizony-bizony a szorgalmas háziasszony a húst, csak vasárnap tette le a megterített asztalra. Egészségesebbek voltak akkoriban az emberek, ez tény. 

A Rákóczi krt. 73. szám alatt, Fejős Józsefnél disznóvágás volt. A hizlalt disznó úgy 4 mázsa körül lehetett. Böllér mondta s ő ért hozzá. A böllér az én drága édesapám, Káplár István, ki a kalapban a hasított disznó mögött, bizonyára sámlira állt, vagy székre? Őt már nem ismerhettem, 13 hónapos koromban a lelkét át adta istenének, a háború következtében.

Mivelhogy, ez a disznó magyar fajta mangalica volt, felhúzták a gerendára a látvány miatt.

A jobb szélen a gazda, Fejős József. Bort töltöget, hogy jobban menjen a munka. Szembe vele felesége Terus néni (Terézia), Balra tőle Fejős Erzsike, akinek esküvőjéről már írtam ITT

A kép 1930-as években készült.

A böllér: disznóölésre alkalmilag vállalkozó, ezekhez értő, de a hentesmesterségben nem szakképzett férfi.


A birkózó szakosztály

Volt régen egy kitűnő, élvonalban sportoló szakosztály, a birkózók, ami már úgy eltűnt, mint az éji sötétség hajnal hasadtakor. Sajnos.

Mondják, hogy egy fecske nem csinál nyarat! Hát, ez a mondás erősen sántít. Most bemutatok egy "fecskét", aki Nagykátán létrehozta a birkózó szakosztályt és egy idő után aratták az érmeket.

Egy 22 éves fiatalember érkezett Nagykátára, Kiss András (1907-1994), aki akkorra már több érmet szerzett meg. Mivelhogy szenvedélye volt a birkózás, 1929 -1930 években megszervezte a birkózó sportot, községünkben is. Innentől több évtizeden keresztül remekül művelték e sportot, a hazai élvonalban, országos bajnokságokon is. A csapat neve TURUL volt.

Kiss András 16 éves korában:

Edzeni azt kell, hiszen így tanul és erősödik a birkózó. Még ilyen körülmények között gyakoroltak, a sportpálya egyik füves részén és egy pokrócon.

Az alábbi kép 1932-ben készült. Látszik, hogy élvonalban sportol.

A csapatról 1931-ben készült ez a kép, Kiss András a középső sor jobb szélén áll a dresszben. Akkor versenyzőként és edzőként tevékenykedett. 

1953-ban Jászberény-Nagykáta Petőfi SE mérkőzés végeztével csapatképet készítettek. ( A politika nem tűrte a TURUL nevet.) Középen ülnek a neves vezetők, sport zászlót tartja a nagykátai Gulyás István és mellette ül Kiss András a Lehel-kürttel. Több arc még ismerős.  

A remek nagykátai birkózó sport 1980-83-ban elenyészett. Azóta csak emlék. 

A neves birkózó családi képe 1935-ből, első gyermekükkel.  Később még két fiú gyermekük született. Leszármazottaik jelenleg is Nagykáta polgárai.

   

Az alábbi képen a két fiúgyermek András és Sándor.


Kettő darab a nyert érmekből, az eleje és az írás: Jászbajnokság 1928. I. - Jössze* 1927. I :  

Válogatott nyert érmek. Ezek közül négy (a hátoldalon olvasható) a TURUL egyesület idejéből 1930-ból való, a többi más vármegyei (akkoriban is vármegyék voltak, az érmeken jól olvasható) versenyekről származik.

* Bírkózó egyesület rövidített neve (a szerk. megj.)

Szabó testvérek

Ez az írás és az itt bemutatott kép az előző " Volt egy régi ház..." c. íráshoz kapcsolódik.

A fotón jobbról kezdve első a katona ruhás Szabó János, aki Nagykátán ekkor még nem volt kocsigyártó mester. A katona ruhája közlegényre vall, 1908 vagy 1915 M. zubbonya van. Azt nem tudni, közös vagy honvéd baka, mert más – az azonosítást segítő – egyenruházati cikket nem látni a felvételen.

A második, egy elegáns ruházatú és szép bajuszú férfi, ő Magyar Pál. 

Mellette a felesége, aki Magyar Pálné, lánykorában Szabó Ilona, testvére a katonáknak.

A következő katonának Szabó Imre a neve. Ő őrvezető, az 1916 M. zubbonyán  lövészbojt, legénységi egytüskés a derékszíja.

Mindkét katona túlélte a háborút.

A fénykép Botfan M. neves fotográfus fényképészeti műtermében készült, Budapesten.


Volt egy régi ház…

Volt egy régi ház, idővel eltűnt, mint a hajnali harmat a fűszálról. Az a hosszú ház tele volt élettel de lassan-lassan elcsendesedett, ma már nyoma sincs.

Az Árpád utca 1. szám, még most is megvan, de új ház van helyében építve, az autószerelő épület örökölte a házszámot.

A régi házban kocsigyártó műhely volt, ahol Szabó János volt a tulajdonos. A  "Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre". Abban olvasható, hogy ezen években három kocsigyártó dolgozott Nagykátán. Három kocsigyártó szolgálta ki a lovas embereket. Akinek lova volt, annak kocsija is volt. Ezért kellettek a kocsigyártók, de javították is a kocsikat, pótolták a szerkezeteket és sok mindent ami szükséges volt. ( A kocsi és a szekér ugyanaz, attól függött a név, hogy ló vagy ökör-tehén húzta.)

Ezen a képen Szabó János műhelyének egy része látható. Előtérben a szalagfűrészgép, mögötte Szabó János, mellette kedves felesége Bálint Mária kisgyermekével. A bal oldalon a segéd lehet, épp egy kerékkel foglalatoskodik.

A remek kocsi már kész, várják az új gazdát.


Reklám akkoriban is kellett:


77-es sorszámmal a Nagykátai Artézis Strandfürdő kft. pénztárba befizetett 100 pengőt, amolyan részvény féle okból. Nagyon szépen megmarad ez az irat, májusban lesz 90 éves.


A fényképeket Szabó János unokájától, Kovács Krisztinától kaptam.

A „Vasut utcza”

Egy zordon havas téli nap, megjelent egy fotográfus – általában Budapestről – és Nagy-Káta utcáiról fényképet készített. Ezen képekből képeslapok készültek – nagy szerencsénkre – igy visszatekinthetünk a múltra.

A kép úgy százhúsz évvel ezelőtt keletkezhetett, akkoriban Nagykátát így írták: "Nagy-Káta", az utcát pedig utczának. A fényképész rosszul írta a képeslap címét. Ugyanis ennek az utcának a helyzete párhuzamos a vasúti sínekkel, az állomással, így ez az utca nem vezetett sosem a vasútállomásra.

Az akkori utcának és a mostaninak is Petőfi Sándor a neve. Sohasem változtatták meg a nevét, ennek a szép széles, kimért utcának.

Balról van egy szép épület, ami Unghváry Albert nyugalmazott adóügyi jegyző tulajdona volt. Én úgy emlékszem, hogy fináncok háza is volt, úgy az 50-es években.

Most az Idősek otthona van az épületben.

Sajnos a szép ház homlokzata egy részét és a bejáratot lebontották, tönkre tették.