Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Torony őrség

Amit elmesélek az igen régen volt. Abban az időben, amikor 40 fillér volt egy zsemle, 50 fillér egy gombóc fagylalt – de nem mindig tellett két gombócra. A kilós fehér kenyér 3,60 Ft volt  és 50 fillér a vasárnap délelőtti Matiné a moziban.  A kedvelt cukrot staneclibe mérték ki a boltosok és a sarkon egy néni pohárral mérte a pirított tökmagot.

Az egyik nyári nap a nagykátai Községi tanácstól hivatalos levél ballagott el hozzánk. Édes jó anyámat felszólították, hogy el kell menni tűzőrségbe, vagy fizessen 10 Ft-ot. Ugyanis a nyári időben, főleg a aratáskor, tűzőrség volt felállítva a templom toronyban. 

Édesanyámnak azt mondtam: - Én elmegyek anyuka az őrségbe!

Ráadásul megtudtam, hogy a barátom Novák Sándor (Csóré Pityu) nagyszüleinek is érkezett ilyen felszólítás. A lényeg az, hogy elfogadtak bennünket. Az ügyelet a templom tornyában este 18 órától, reggel 6 óráig. Valami ennivalóval és némi vízzel felpattogtunk a grádicson a toronyba. Csoda volt kinézni mind a négy ablakon! Remek látnivaló, hiszen messzire elkalandozott a szemünk a nagy távlatban. 

A feladatunk az volt, hogy egész éjjel nézzünk ki az ablakon, figyeljünk ha valahol láng lobban fel, akkor rögtön az ügyeletesnek leszólni a tekerős telefonon. Ügyeletes a tanács udvarában lévő irodában egy ember őrködött, ha baj volt ő riadóztatott. (Akkor még csak önkéntes tűzoltók voltak.) Minden órában a négy torony ablakon egy kürttel jelt kellett adni, ami jelezte, hogy ébren vagyunk, nem dőltünk el szundikálni. A trombita hangja nem volt élvezhető, csak fertelmesen recsegtetni tudtuk. De jel, ami jel!

Sanyi barátom hajnalban elterült a rongyok tetején, álomnak adta át magát. Így egyedül nekem kellett őrködni. A pirkadatkor a nap már kúszott fel a felhőtlen égen és a földiekre mosolygott. Valami mocorgást vettem észre a torony aljában. A harangozó – akkor ilyen is volt – jött fel, oda, ahol a harang kötelei csüngtek. Az egyiket megfogta és ritmusosan huzigálta.  Fent a toronyban tőlünk úgy másfél méterre elindult himbálózni a hatalmas harang. Ránéztem a Sanyi barátomra mélyen aludt még. Én a füleimet bedugtam, a harangnyelv már-már elérte a harangot. Meg is tette! Hatalmas rezgős hang még az ablakokon is igyekezett kifelé. A misére hívta a híveket. 

A Sanyi fektéből hatalmasat ugrott! Így felpattanni, ilyen frissen még sohasem láttam senkit.

Az őrség véget ért, lekászálódtunk a toronyból, otthon jót aludtam.  

A 10 Ft megmaradt.

Ebből az időből van egy fényképem, tűzoltók vannak rajta.

Talán valamilyen ünnepen készült a kép, lehet, hogy március 15-én. A parancsnok felett, ott látható egy magyar lobogónak az alsó része. A tűzoltók is ünnepi ruhában vannak – akkor még önkéntesek voltak – és még a civilek is, akiken még meleg kabátok vannak. Az emlékművet akkor még drótkerítés fogta körbe.

A képről tudok egy-két nevet, máris sorolom: balról az első ismeretlen, a második Szabó Kálmán, a középen a kapitány Urlich Márton, utána Abulesz Lajos (Baba) , fekete kabátban Ludányi László, a kis gyermek Ludányi Lacika, a jobb szélen a kürtös, nevét sajnos nem tudom.

A kép az 1950-es évek elején készülhetett.


Keglevichek nyomában XXII. – Sírhelyek és síremlékek

Ebben a harmadik részben Rada István 2022-es tablóiból a harmadikat mutatom be.

Ezen a Keglevich család további sírhelyei és síremlékei láthatók. Az itt láthatóak közül egynéhányat jobban másokat talán kevésbé ismerünk. A tablón régi újságkivágások és portrék is bővítik ismeretanyagunkat a témában.

A tabló a részletesebb nézethez, "jobb klikk, link (hivatkozás) megnyitása új lapon" művelet után nagyítható.


Keglevichek nyomában XXI. – A Szent Kereszt kápolna kriptája

Ebben a bejegyzésben a 2022-ben Rada István által készített tablókból a másodikat mutatom be.

Ezen az összefoglalón a nagykátai temetőben lévő Szent Kereszt kápolna kriptája látható hasonlóan az előzőhöz sok információval, alaprajzzal, a sírfeliratok szövegeivel.

További hozzáfűznivaló itt sem nagyon akad. A kép "jobb klikk, link (hivatkozás) megnyitása új lapon" művelet után nagyítható a részletesebb tanulmányozáshoz.


Keglevichek nyomában XX. – A Szent Kereszt kápolna

2022-ben Rada István remek tablókat készített a Keglevich családhoz kapcsolódó építészeti emlékekről.

Mivel ezek jól kapcsolódnak a családról szóló, eddig megjelent beszámolóimhoz, ezért most három bejegyzésben a szerző engedélyével, bemutatom ezeket.

A Keglevichek a nagykátai temetőnkben építtettek maguknak nyugvóhelyet, egy máig használatos, de jelenleg nem a legjobb állapotában levő kápolna formájában. Az első tabló ezt mutatja be.

A tablóhoz nem sok hozzáfűzni való szükséges, mert a képre nagyítva, részletes műszaki rajzok kíséretében sok információt olvashatunk el az épületről. Jó lenne ha egyszer ez a kápolna egy szakszerű felújítás keretében temetőnk ékeként, visszanyerhetné eredeti, újszerű formáját.

A további tablók a sírhelyekről és egyéb síremlékekről hamarosan, a következő bejegyzéseimben lesznek megtalálhatók. A tablók "jobb klikk, link (hivatkozás) megnyitása új lapon" művelet után nagyíthatók.


A község egyik kovácsa

Akkor, amikor sok volt a lóval húzott kocsi, bizony szükség volt mester emberekre, akik megpatkolták a lovat, javították a lőcsös kocsit, a szekeret és minden mást is elkészített ami vasból volt. Mert ők voltak a kovácsok! Izzó vasak mesterei.

„A Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32 évre”-c. monográfiában az olvashatjuk, hogy Nagykátán 10 kovács működik.

Az egyik kovácsműhely Bem József utca 15. szám alatt, az utca vonalában, a kertben épített műhelyben dolgozott, ahol kihallatszott a fújtató szuszogása és messzire repült az üllő csengése. A műhely tulajdonosa Lengyel András és Lengyel Zoltán.

A Bem József utca 15. számú házat örökítette meg ez a kép, bal oldalon belóg a kovácsműhely jobb oldala. A házat és a műhelyt elemésztették már az évtizedek.

Ezen a fotográfián már látszik a kovácsműhely, éppen két kocsi is javítást igényel. A mester és a kuncsaftok is megálltak egy percre, ha már fényképeznek. Ezen években tél volt a tél, esett hó rendesen, el is van takarítva sok hó, de már fekete, mert keveredett a talajjal. 

Ezen a képen ráfolnak, vagyis, kereket javítanak. Akkor amikor a faanyag már sokat dolgozott, megszáradt, összezsugorodott, akkor újra ráfolni kell. Mit jelent a ráfolás? A futó felületre egy szűkebb vas gyűrűt erősítenek. (Akkor is, ha a bognár új kereket készített rendelésre, utána elviszik a kovácshoz, ráhúzza a vaspántot (ráfot) és akkor kész a kerék, csak fel kell szerelni a kocsi tengelyére.) Hogyan is? Az úgy történik, hogy az elkészült ráfot felmelegítik, így kitágul és ekkor a forró ráfot ráhúzzák a fakerékre. Ha a ráf lehűl, stabilan fogja a kerék részeit. Itt éppen ezt a munkát művelik.

A képek az 1940-es évek elején készültek, pontosan nem tudni mikor.

Nyár a strandon

Rekkenő a meleg, még a legyek is tegezik egymást. A jegenye csúcsán a levélke egy cseppet sem mozdul. A Napunk hőséggel bombázza a községünket. Nosza, irány a strand. Apraja nagyja bele a hűss vízbe, a zsúfolt medencében úszni már nem lehet, legfeljebb lubickolni. A medence elég kicsi, a fürdeni vágyó pedig sok. 

A kép 1940-es években rögzítette a strandi pillanatot. A medence szélén a Puskás Ottó tanár úr csücsül, hogy mit fog a kezében és akarja eldobni, azt nem lehet megállapítani. Előtte a vízben a Gyulai Margit tanárnő, fehér úszó sapkában, mosollyal az arcán. Előttük több gyermek, talán a tanítványaik.

Évekkel ezelőtt írtam a strandunkról, részletesebben ITT és ITT.

Káta nemzetség

2017. június 16-án ITT írtam a Káta nemzetségről, mert a Visegrádi várban ráakadtunk a szépen kifestett címerükre. Amit ismét ide teszek:

De volt még ez ügyben meglepetés. Nemrégen a Káta nemzetség címerével ismét találkoztunk a Szépművészeti Múzeumban, pontosabban a gyönyörűséges Román teremben.

Íme:


Keglevichek nyomában XIX. – Sebesültek a kastély szobáiban

Néha-néha meglepő dolgok bukkannak elő a múlt ködéből. A régi időkben élt emberek sok mindent vittek magukkal, amikor az anyaföld lágy öle befogadta őket. Őket nem, de a sárguló újságokat kérdezgetni, vallatni most is lehet. Pár héttel egyik fiam meglepő adatokat küldött nekem, az I. világháború hírlapjainak egyikéből.

Egreskátán a kastélyban – a grófék jóvoltából – pár szobát átadtak az „Egyesületi kisegítő kórház” használatára.

A háborúban megsebesültek és ha hosszú ápolásra volt szükségük, akkor itt ápolták őket, álltalában a környék katonái közül.

A névsor németül van írva, de alá tettem a fordításokat is.

Boross István tizedes Tápiószele (cs. és kir. 13. huszárezred, 2. század). Lövés a jobb kézen.

Czakó Antal őrvezető Nagykáta (cs. és kir. 68. gyalogezred, 13. század). Lövés a jobb kézen.

Gallai László gyalogos Nagykáta (cs. és kir. 68. gyalogezred, 7. század). Beteg.

Magyar Pál gyalogos (cs. és kir. 68. gyalogezred 4. század). Lövés a jobb karon.

Palkó Menyhért gyalogos Cegléd (29. honvéd gyalogezred, 1. század). Láb/comblövés.

Rigó Ferenc József gyalogos Cegléd (cs. és kir. 38. gyalogezred, 6. század). Lövés a jobb lábon/combon.

Zsíros István gyalogos Déva (1. honvéd gyalogezred, 4. század). Lövés a jobb karon.

Az ezermester

82 év pörgött le a homokóráról, azóta amikor Pista bácsi a szekercével munkálkodott. Nem a Pinokkiót faragta az bizonyos, valami más kellett.

Pista bácsi a szekercét biztos mozdulatokkal suhogtatta. Repülnek a forgácsok, kell a szerszám a munkához. Az eddigi fagereblye széthullott, dolgozott eleget, tovább nem bírta. Bizony fagereblye készül, megkívánja a föld az ilyen eszközöket. A boltba azok a régi földművelők nem igen szaladgáltak. Merthogy ott ilyen nincs, legfeljebb a vásárban lehet beszerezni. De ugyan miért adna ki költséget, amikor az ilyen féléket a gazda is meg tudta fabrikálni. Mert biz'a, ha nem tudott efféléket eszkábálni, akkor nem volt jó gazda.

Pista bá' tudott, fúrni, faragni ami köllött. Az bizonyos, hiszen a városunk népművésze, Bodrogi Sándor fotografálta ezt a mozzanatot az édesapjáról, 1940-ben a Bodrogi tanyának udvarán Erekközben, a fűrészbak, a keretes fűrész és az éles szekerce társaságában.


Keglevichek nyomában XVIII. - Horthy csemeték Keglevich Gabriella menyegzőjén

Mikor Keglevich Gabriella (Nagykáta-Egreskáta) mennyegzőjét bemutattam, egy szép fényképet lehagytam. Most megmutatom.

A kormányzónk fia, ifj Horthy Miklós feleségül vette Károlyi Imre leányát Consuelót. A pompás esküvőt 1927. augusztus 4-én, csütörtökön tartották.

Az első lánygyermek 1928. május 23-án érkezett meg Zsófi nevet kapta.

A második gyermek, ugyancsak lányka, 1929. augusztus 3-án jött a világra, Nikolett lett a neve kereszteléskor.

Mikor Keglevich Gabriella esküvőjének eljött az ideje, akkorára már felcseperedtek, Zsófinak 6 év volt a háta mögött, Nikolettnek 5 év.

A meghívott arisztokraták között ott volt Horthy-Károlyi Consueló a két gyermekkel, mert a házasság már felbomlott. 1930-ban szétvált a család.

A lánykáknak az volt a felelősségteljes munkájuk, hogy a menyasszony uszályát vigyék, kellő ügyességgel.

A képen az édesanya a bal szélen fehér kalapban és a két kislány. Anyja kezét Nikolett fogja. Az idősebb hölgyet nem ismertem fel.

A kép eddig ismeretlen volt.


A kis család elmenekült a háború elől. Először Isny városka adott menedéket – Francia zóna – Németországban, majd Eglofba kerültek és végül Svájc fogadta be őket. Wangen városában telepedtek le. Ekkor Nikolett 17 éves, Zsófia 18 éves volt. Az életük végéig már Svájc adott otthont nekik.


Consueló 1976-ban 71 évesen, Nikolett 1990-ben 61 évesen és Zsófia 2004-ben 76 évesen adta vissza lelkét az Istennek.

Forrás:
Szilágyi Ágnes Judit - Sáringer János: Ifj Horthy Miklós, a kormányzó kisebbik fia