A két rendkívüli ember

Dezseőffy Emilt (1850-1922) választották főszolgabírónak, a kecskeméti felső járásba, amibe beletartozott nagykátai járás is. A szolgálata 1875. november 7-én kezdődött. Olyan népszerű volt, hogy negyven év után (1915) vonult csak vissza a szolgálatról. Önszántából, nem leváltás miatt.

Községünkben nagy volt a népszerűsége, mindenki kalapot emelt neki. A legenda azt írja, hogy éjjel-nappal tárva-nyitva volt az ajtaja. Soha senkit el nem küldött, mindent elintézett, az igazság útján. Jó szív is dobogott a mellében, a szegény sorsúakat támogatta. Többek között alapítványt is hozott létre, hogy a iskolás gyerekeknek ruhájuk-cipőjük ennivalójuk legyen. Igyekezett, hogy iskolák épüljenek a községünkben és a járásban is. És még nagyon sok mindenben benne volt a neve, a kedves feleségével is Dezseőffy Emilné Pilisy Máriával (1855-1913) remek párok lettek. Együtt mentek az igazság és a jószívűséggel az életúton.

A Dezseőffy-kúriát – a család lakóhelyét – korábban képpel mutattam be ITT.

A Dezseőffy házaspár

Dezseőffy Emilné, Margit, Katicza és Ilonka lányuk

Keglevichek nyomában XXIV - A kápolna

Több évszázaddal ezelőtt a nagykátai temető a templom jobb oldalán alakult ki, ahol most park van.

Általában ez volt a szokás máshol is, a templom mellett volt a temető. 

Nagykátát meglepte a pestisjárvány 1736-1740 években. Ezen okból sok volt a temetés, bővíteni nem tudták, kicsi lett a temető. Másik területet kellett keresni. Úgy néz ki, hogy ezen években vagy után, új temetőt jelöltek ki, a falun kívül, ahol a mostani temető van. ( Mára már azt is átölelte a város.)

Az új temető keletkezéséről pontos dátumok nincsenek. De van egy évszám, ami nagyon jó ezen okból.

1760. június 30-án gróf Keglevich Gábor saját kezével írta meg a kérvényét, gróf Eszterházy Károly váci püspökhöz, hogy engedélyezze a sírkápolna építését a nagykátai új temetőbe. A tervrajz is megvolt már, Fischer von Erlach  bécsi építész készítette. 

Az engedélyt megkapta a kérő, így pár év alatt felépült a kápolna, mely a hazánkban egyedi a barokk jellegű épület, a különleges ellipszis alakú kupola szerkezete miatt. 

A kápolnában nyugszanak a Keglevich család tagjai .

A kápolnáról először egy szép régi képet tudok megmutatni:

Téli hangulat:

Még egy másik kép:

Pár évvel ezelőtt:

Tatarozást most fejezték be, 2024 :

Egy elegáns vendéglő

Bizonyára talán még lesznek olyanok, akik még emlékeznek a Park vendéglőre.

A Földmíves Szövetkezet, vagy az ÁFÉSZ megvásárolta a romos zsidó templomot. Szépen átépítették, az alsó részében étterem, az emeleten irodák lettek.

Úgy tudom, hogy a "Park vendéglő" 1963-ban tárta ki az ajtaját. Amennyire lehetett, remek szórakozóhely – különösen hétvégén – lett belőle. Zene is zengett, táncolni is lehetett. Hamarosan "Oszlopos"-nak nevezték a vendégek. (Sok oszlop volt a teremben, amiknek tartani kellett a plafont.)

Bemutatok egy fényképet, ami a kezdet kezdetén készült. Elegáns vendégek vannak rajta már a nyitáskor. Elárulom, hogy tulajdonképpen nem vendégek, hanem az ÁFÉSZ vezetői és az irodista hölgyek.

Ők vágták el a szalagot: Gáti Károly elnök, Major Gyula kereskedelmi vezető, Babucs József számviteli vezető, Ágnelli János vendéglátó vezető, Epresi Ernő kirakatrendező, Bene Károlyné könyvelő, Halápi Mária titkárnő.

A pultnál: Balis Olivér üzletvezető, Fejős Matild a felesége, és Varga Béláné felszolgáló.

A terem másik részének vendégei: Kőszegi Márton, Gulyás Imréné, Bazsó Izabella, Ágnelli János és Virág Zsuzsa. Zenészek is vannak a háttérben.

A kedves hölgy akitől kaptam a képeket és felsorolta a neveket is: Szabóné Krámli Zsuzsanna

Dezseöffy-kúria

Egy szép régi képeslap. A fotográfus szépen kifestette, így lett színes. 

Dezseöffy Emil főszolgabíró és családja lakott ott.

Ma már az épület jócskán megváltozott. Lefaragtak a házból vagy öt métert és az épület végében ott a Vodafon ügyfélfogadása. Az épület további része az Önkormányzaté.

A képeslap felirata hibás, hiszen az épület akkor az Erzsébet királyné utcán volt.

( Később a Rákosi Mátyás utca és most Dózsa György utca.) 

A Dezseöffy utca beletorkolott az Erzsébet királyné utcába.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményéből való.

Keglevichek nyomában XXIII - Ünnepi pillanatok

Előkerült egy érdekes fénykép.

A kép bal oldalán, az egreskátai kastély oszlopai sorakoznak és ott van Keglevich Gabriella grófnő is. Szemben,a grófnővel áll egy küldöttség, hat fővel. Négy szép lányka magyar ruhában és két fiú van ünneplőben közöttük. A lányok faágat fognak, azon szalag is van. Jó lett volna elolvasni a szöveget, de nem lehetett. A küldöttség háta mögött, ünnepi ruhában láthatók férfiak. Érdeklődőket is látni még apraját nagyját.

Sajnos nem tudtam meg milyen ügyben történt ez az eset.

A képet Dobos Károlyné kölcsönözte.

Rögzített pillanat

Egy réges-régi fotográfiát vettem ki a fiókból. 

Sok gyerek, kicsik és nagyok, mosolygósak és komorak.

Talán valahol egy iskola udvarában készült a kép, sajnos a háttér mögött nem látható semmi, ami oda vezetne bennünket a helyszínre. Valami előadás is lehetett, a bal oldalon ülve hegedűt tartó fiúkat is láthatunk és felnőtteket is.

A régi képemet, a fotográfus 1903-ban készítette.

Akitől kaptam – több évtizede már – két nevet adott át, amit ő is tudott.

A  kis csemeték utolsó sorában, középen ül: Molnár István tanító úr.

Az álló sorban, a tanító úr felett balra, egy lányka fehér ruhában, sötét színű derékövvel. A neve: Krámer Erzsébet. Született, 1887-ben.

Tél a széles utcában

Tél van, a fák még alszanak. Napközben megcsurran a hó teteje, de éjszaka ropog a talpunk alatt.

Egy didergős délelőttön, ismét fotográfus kódorgott az utcákon. Neki köszönhetjük, hogy látjuk a múltat, hitelesen.

Több fényképen és azok alapján képeslapokon téli időt látunk, mert így a fák lombjai nem takarják el az utcát, házat.

E széles utca torkolatánál és közepén megállt a fotográfus. Tetszett neki ez az utca, le is telepedett az állványával és a foto masinájával. Ezt a képet látjuk most.

Ennek a szép széles utcának a neve: "Dezsöffy Emil ucca". ( Több képeslapon téves a felírat. A főszolgabíró neve a valójában Dezseőffy Emil volt. Később írok erről a remek emberről.)

A bal szélen látható egy sarokház. Kicsi gyerekkoromban ott laktak a postamesterék, a Kölesvölgyi család. Később óvoda volt benne. Egyszer csak lebontották és megépült a napjainkban látható üzletsor. A következő házban egy darabig ügyvédek irodái voltak. Az ötödik házban egy kocsma volt, szépen kipingálva a belső rész. 

A középső részen, még szépen látható az a ház ami özv. Selyem Józsefné háza volt a húsboltjával. Ha jól megnézzük, vagy nagyítjuk, a ház előtt ott van a Mária szobor, ami ma is megvan. (Megtalálták.) 

A jobb oldali házsorból már egy ház sem látható. Megújult a jobb sor.

A kép a 1920-as években készült, úgy 100 évvel ezelőtt.

A kép Kucza Péter gyűjteményéből való. A kép készítésének mai helyszíne a Dózsa György és az István király út kereszteződése az István király út felé nézve. A szemben levő ház, még mindig a helyén áll. Jobbra a volt Aranyszarvas étterem, mögötte az OTP épülete, balra pedig üzletsor található.

A múlt képe

26 gyerkőc néz szembe a fotográfus dobozával. Van aki mosollyal, van aki komolyan és van aki mogorván. Bizonyára. a tanító néni kérte, hogy a szépen öltözzenek fel, mert fényképezés lesz. Érdekes, a fiúkon a matróz felső.

Sajnos a fényképről nem tudok szinte semmit. Az bizonyos hogy ezek a fiúk I B osztályosok az 1927-1928 évben. ( Könnyű leolvasni a képről.)

1920 -1921-ben születhettek. Öröm lenne, ha valaki megismerné az arcvonásról a déd-vagy az üknagyapát.

A régi bolt sor

Volt egy szép nagy ház, a Bajcsy Zsilinszky utca 63. sz. alatt, ott ahol ez az utca a Jászberényi útba torkollik.

A ház bizonyára boltoknak készült, ami tényleg igaz lett, mert az utcai homlokzaton három boltajtó is van és még egy hozzátoldott, a ház jobb oldalán.

A balról nézve az első bolt Hasszai József  szíjgyártó, a második ajtónál Tasi János úri és polgári szabó műhelye, a harmadik ajtónál Gulyás József  cipész üzlete volt. A toldott részen nem lehet leolvasni a bolt nevét.

A kép napsütötte télben készült, délelőtt, úgy 9 óra tájékán. Az árnyék igazolja az időt, a hó pedig a tél itt lebzselését. A fotográfus nagy dolgot művelt. Megörökítette ezt a házat, mert már lebontották és most 4 lakásos ház van ott. ( A mai utcanézet itt.)

A ház Szabó Imre tulajdona volt.

A képet Kovács Krisztinától kaptam.

Ide tartozik még egy érdekes kép. Az épület bal oldalán egy időben vegyes áru bolt lehetett, a reklámtáblák bizonyítják. Nem egyidőben készültek a képek, bár egyenlőre nem lehet tudni, hogy ki bérelte előbb a helyiséget, a szíjgyártó vagy a vegyes bolt? A gyermek koromban fodrász is tevékenykedett ott valamelyik helyen.

A képen bal oldalon Kármán Lajos és katona ruhában testvére, Kármán László látható.

Disznóvágás

Abban a régi világban nem szaladozott az ember a boltokba, ezt-azt vásárolni. A vidéki településen a legtöbbje megtermelte a családnak a betevő falatot, legyen az zöldség, gyümölcs és hús. Bizony-bizony a szorgalmas háziasszony a húst, csak vasárnap tette le a megterített asztalra. Egészségesebbek voltak akkoriban az emberek, ez tény. 

A Rákóczi krt. 73. szám alatt, Fejős Józsefnél disznóvágás volt. A hizlalt disznó úgy 4 mázsa körül lehetett. Böllér mondta s ő ért hozzá. A böllér az én drága édesapám, Káplár István, ki a kalapban a hasított disznó mögött, bizonyára sámlira állt, vagy székre? Őt már nem ismerhettem, 13 hónapos koromban a lelkét át adta istenének, a háború következtében.

Mivelhogy, ez a disznó magyar fajta mangalica volt, felhúzták a gerendára a látvány miatt.

A jobb szélen a gazda, Fejős József. Bort töltöget, hogy jobban menjen a munka. Szembe vele felesége Terus néni (Terézia), Balra tőle Fejős Erzsike, akinek esküvőjéről már írtam ITT. 

A kép 1930-as években készült.

A böllér: disznóölésre alkalmilag vállalkozó, ezekhez értő, de a hentesmesterségben nem szakképzett férfi.