Az év elején meséltem a malomról, melyik dolgozna széllel, vízzel, vagy szárazként. Aztán a szárazként működő malmok, még jobbak lettek. Kitalálták, hogy gőzzel működjön, mint sínen a mozdony.
Pár évtized után az áram megérkezett hasznosnak, a malomnak is.
"Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Általános Ismertetője és Címtára az 1931-32 évre." Itt találtam meg Bundy János nevét, a gőzmalom tulajdonost.
Van egy szép fényképem 37 munkás, közepében van Bundy János, fehér ingben. Akik itt vannak, a malmot építik, de hogy mikor, azt nem tudtam meg. Akik a képen vannak, azok már örök álmukat alusszák.
A malom egy ideig gőzzel dolgozott, majd megjött Nagykátára a villamosítás, így már az áram átvette a munkát. Szép nagy volt a malom, nagykátaiaknak és a környékének ez nagyon kellet. Lovaskocsi megpakolva a zsákokkal, odaérve sorba kell állni. Hozták a gabonát és viszik a lisztet.
Óriási baj lett a malomnak, hogy a német katonák felrobbantották 1944. november 11-napján. Az ukrán csapatok november 13-án jöttek Nagykátára. Olyan nagyon összerogyott a malom, hogy többet nem tudtak őrölni.
Ifjuságom idejében – ha anyuka vízért küldött – a malom udvarában volt egy artézi kút, kénes illattal. Később eltűnt.
Ide teszek egy térképet, hogy hol volt a malom, egy pirossal jelzem a területet.














