A római katolikus templomunk mögött áll négylépcsős talpazatán egy barokk szobrocska. A rajta lévő felirat tanúsága szerint ez városunk legrégebbi, kézzel fogható emléke. A rávésett dátum szerint 1768-ban állították fel a Nepomuki Szent János alakját őrző emlékszobrot, tehát, 244 évvel ezelőtt. Akkor Kép Ferenc volt Nagykáta plébánosa.
No, de ki is volt a János nevezetű pap, kinek Nagykátán is szobrot állítottak?
A régi feljegyzések és könyvek megsárgult lapjai megörökítették történetét. János pap valamikor az 1340 és 1350 között jött a világra, a csehországi Pomuk városában.
(Ma Nepomuk néven találjuk meg a térképen.) 1380-ban szentelik pappá.
Különböző szolgálatok után Nepomuki János, a királyné gyóntatójává lépett elő. Az akkori cseh király IV Vencel, rá akarta venni János papot a gyónási titok megszegésére. De ő a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. Tény, hogy a király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban állítólag személyesen is részt vett), és végül a Károly - hídról a Moldva folyóba dobatta.
János holttestét a prágai érsek, a Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később került sor, 1729-ben.
A Nepomuki Szent János folyók, hidak, kutak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjévé vált. A gyónási titok mártírjaként is számon tartják. Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje is. De védőszentje hazájának, Csehországnak is.
De ha a vizek védőszentje, akkor mit keres ott a templomunk háta mögött? Mintha oda lenne dobva, mint ahogyan a felesleges holmit ledobjuk a kert legvégébe, az udvar távolabbi sarkába. Ott nincs mit védjen, – mert ugye Szent János egy védőszent – és ahol most van ott nincs egy kút, egy híd, vagy valami vízi alkalmatosság! Talán nem ott volt eredetileg? Talán máshová állították eleink, bizonyára feladatot kapva? Az előttünk élő nagykátaiak semmit nem tettek ok nélkül! Csak, mert példát mutatott nekik János pap vértanúsága, nem állítottak emléket, őriznie, védenie kellett valamit, valamin rajta kellett lenni a szemének.
Bizony-bizony volt feladata! Egy kutat őrzött éjjel nappal, egy nyikorgó gémű, gémes kutat. Ha városunkba egy vándor betért, vagy utas volt, zötykölődő szekéren áthaladóban, mindjárt szomját oldhatta a jó vizű kútnál. Ember, állat felüdült ott a nyári rekkenőben, ha felhúzott a kútból egy rocskányi hideg vizet.
A „ Studia comitatensia”c. könyv sorozat 15. kötete a „Tápió mente néprajza”-val
foglalkozik és benne a 117.oldalon van egy Nagykáta térkép 1881-ből. Ezt a régi térképet a Földhívatalból másolták, én úgy tudom, hogy ez mind a mai napig meg van. A térkép pontosan bejelöli a kút helyét és pontosan mögötte, ott van Szent János szobra, a félreértések elkerülése kivédendő, így oda írták a régiek: SZT. JÁNOS.
A mellékelt régi térképen pontosan látható az egykori gémeskút. Azok kedvéért, akik nem érzik otthon magukat a térképek világában, leírom, hogy ma hol helyezkedne el ha ott volna.
Szentmártonkáta felől érkezvén Nagykátára az utca tölcsérszerűen kiszélesedik és kettéválik. Bal ága a 31-es út, jobb ágán csak célforgalommal lehet behajtani. A két út közre fog egy háromszögletű területet a MOL kút előtt. Az egykori kút maradványit ott kell rejtenie a földnek valahol. Annak a háta mögött állt őrt Szt. János. Az után következett a Tornyos iskola, mely ma már nem látható, de a térképen kitűnően látható.
A kútról magam is hallottam Gedai Gyula bácsitól, – Isten nyugosztalja – ő meg a még régebbiektől vette át a szót és át is adta tisztességgel. A kutat méretre faragott mészkőkockákból rakták ki, amit valahonnan Nógrádból szállítottak ide. Nagy becse volt ezeknek a falu kutaknak, vigyáztak is rá rendesen. Azért állították ide Szt. Jánost, a vizek védőszentjét, hogy segítsen megőrizni a víz tisztaságát. Hogy a kút mikor szűnt meg, mikor temették be, azt már nem lehet tudni, hitelesen elmesélni már nem tudja senki. Ki eltudná, abban már rég elcsendesedett a lélegzet.
A hűvös vizű kút fölött tehát eljárt az idő, betemették. Így Szt. János ittléte okafogyottá vált. De az is lehet, hogy az Istentelen világban, valamelyik Istentelen községi vezetőnek nem tetszett ott az a szelíd szent, de az is lehet, hogy mivel a területet megvette a MOL, így ők voltak rajta, hogy vigye el onnan a község. Így került azután a templomunk háta mögé.
1958-ban megjelent egy kétkötetes mű: „Pest megye műemlékei” címmel. Az 517. oldalon írnak a Nepomuki Szent Jánosról. Feltalálási helyének az Ady Endre utcát írják, tehát a könyv írásakor még a helyén volt. Leírását idézem: „Anyaga homokkő, felirata szerint 1768-ban készült. Rongált állapotban van. Kiszélesedő volutás négylépcsős talpazatán címerdísz. Az alak színezett, gyenge munka. Felette ívelt kovácsoltvas sátortető, ún. „sátoros szent.”
(Gyenge munka – gyenge munka, de a miénk és hozzátartozik a városhoz!)
A jobb sorsra érdemes Szt. János az óta is ott porladozott a templom háta mögött. Így igaz, csak porladozott! Ugyanis, egy nyári, de lehet, hogy nyár végi napon, mesterek szorgoskodását vettem ott észre. Örömömre, a felújításán szorgoskodtak az egyház megbízásából. Igaz, már nem „sátoros szent” lett belőle, nincs tető a feje felett, de ami még bepótolható, hiszen a tartó lukjai ott vannak a mészkőben. Óvnunk kellene Szt. Jánost, ha már ilyen sokáig szolgált bennünket.
De az igazi az lenne, ha Szt. Jánost visszahelyeznék arra a zöld területre, ami a MOL kút előtt van. Nem sokkal előbbre ahol a régi helye volt. Feltételezhető, hogy a MOL nem zárkózna el a dologtól, csak kezdeményezni kellene. A benzinkút is csak kút, arra is ráfér egy kis védelem.
