Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Előkerült katonák...

Az idén múlt 75 éve, hogy elcsitult a II. nagy világégés harci zaja. A szerencsésen életben maradt katonák haza felé igyekeztek, mert hazája mindenkinek volt.                                                       

Hetvennégy évvel a II. világégés után – 2019-ben – veszteséglista került elő, ez volt az eddig ismeretlen 15. kötet. A benne lévő adatokat nagy szorgalommal feldolgozták, ma már kutatásra készen állnak.

A megtalált kötet az 1944. év személyi veszteségét őrzi, de a háború tovább tartott. Elviekben még egy kötet lehetséges, de az is lehet, hogy azt már nem írták. 

Nagykátai katonák is vannak a névsorban, tizenhét nevet találtak a listán, ők városunkból indultak, majd a katonavonat vitte őket a harctérre. A tizenhat névből öt katona ismert volt, az ő neveik felvésve megtalálhatók a II. vh.-s emlékművön is. 

A most előkerült nagykátai katonák sorsa nagyrészt ismeretlen, a „Veszteség lista” nem mindenre tud adni pontos választ.

Az alábbi szavakat írták be annak idején a megjegyzés rovatba, melyhez magyarázatot fűzök:

Elesett: bizonyítottan hősi halált halt.
Eltűnt: nem tudjuk, mi lett vele (ez lehet a hazaszökéstől a kútba esésen át és a hómezőn való eltévedésen és farkasoknak történt áldozatul esésen át a hadifogságig bármi, lényeg az, hogy onnantól senki sem tud róla semmit). Az eltűntnél tehát nem lehet kizárni azt sem, hogy hadifogságba került, ám ez esetben utólag sem érkezett róla semmilyen hír semmiféle táborból, s a háború után sem tért haza.
Sebesült: harc közben szerzett olyan seb, amely miatt a katona életben maradt, de végleg kiesett a harcoló állományból (például fél láb elvesztése).

1. Ézsiás Kálmán honvéd, Nagykáta 1914, (Gyenes Anna) sebesült 1944.X.5.
2. Fejős László honvéd, Nagykáta 1911, (Horváth Verona) eltűnt 1944.X.10.
3. Farkas József honvéd, Nagykáta 1921, (Vonnák Mária) eltűnt 1944.X.21.
4. Gulyás János honvéd, Nagykáta 1921, (Szabó Margit) sebesült 1944.VII.8.
5. Hábori János őrvezető, Nagykáta 1922, (Tamási Rozália) elesett 1944.X.8.
6. Ivanics Pál honvéd, Nagykáta 1919, (Vass Anna) eltűnt 1944.X.20.
7. Kelemen Károly honvéd, Nagykáta 1921, (Lendvai Erzsébet) sebesült 1944.IX.15.
8. Koncz János honvéd, Nagykáta 1919, (Palkó Róza) eltűnt 1944. X.29.
9. Kovács II János honvéd, Nagykáta 1917, (Csányi Julia) eltűnt 1944.X.8.
10. Lénárt Antal honvéd, Nagykáta 1921, (Parocsai Vilma) eltűnt 1944.IX.21.
11. Lengyel Gáspár honvéd, Nagykáta 1913, (Horváth Mária) eltűnt 1944.IX.8.-IX.10.
12. Lengyel István honvéd, Nagykáta 1922, (Révész Julia) eltűnt 1944. X. 10.
13. Molnár Kálmán honvéd, Nagykáta 1913, (Árpás Julia) eltűnt, 1944. X. 30.
14. Palkó László honvéd, Nagykáta 1922, (Márton Margit) eltűnt 1944.X.20.
15. Topp János honvéd, Nagykáta 1909, (Tóth Terézia) elesett 1944.IX.29.
16. Vanák József honvéd, Nagykáta 1919, (Belkei Mária) eltűnt 1944.IX. 13.
17. Velkei István honvéd, Nagykáta 1907, (Kaszás Mária) eltűnt 1944.X.3.

A vastag betűvel írt katonaneveket megtaláljuk az emlékművön.

Pár eredeti bejegyzést bemutatok a teljesség igénye nélkül.







Ünnep a Gyüre családnál

Réges régi már ez a kép, hiába vallattam nem árulta el a korát. Talán a huszadik század elején készülhetett, következtetve a kopottságára és az öltözetekre.

Valamiért örülhetett a család, nem éppen dolgozós ruhában jelentek meg a masina előtt. Sötét vagy fekete ruházat, fehér ing, a nélkülözhetetlen kalappal. Valami ünnep van, az bizonyos. Névnap, születésnap? A három kislány is leült a földre, hiszen különlegesek az események, fotográfus van itt, mely a pillanatok pillanatát rögzíti. Meg egyáltalán, történik valami. Kendővel bekötve a fejük, ahogyan a felnőtteknek is szokása. Ne gondoljuk, hogy cipőcske van a lábukon, a lábujjaik kikandikálnak a ruhájuk alól. A középső kislány arca el van mozdulva, azért elmosódott.

Főzés is volt, ezt a bogrács árulja el, rúdon tartja két ember. A tüzelés nem ott történt, nem látszik a tűz helye.

A kép hátulján pecsétet látni a következő felirattal: 
                                          
Weisz József 
fényképfestészeti műhely 
Budapest

A képet Gulyás Gábor őrizte meg.


Esti itatás

Az árnyékok már hosszan fekszenek a földön, elérkezett az esti itatás ideje. A fiúcska ide is terelte a rábízott jószágokat, a gémeskúthoz. Miután telehúzta a vályút friss vízzel, vigyázzba vágta magát hiszen fénykép készül róla.

Pusztai a hangulat. Gémeskút, szárból készített kunyhó, messze tanyák terpeszkednek.

Ám, a kép nem messze Nagykátától készült, méghozzá Alsóegreskátán, az Alsójáráson. Az itatás pillanatát 1936-ban rögzítették. A dolgom könnyű, mert precízen még ceruzával írt írás van a hátulján. Idézem: " Itatás a bárány járási kútnál. A fényképet készítette Bodrogi Sándor"

Ha Bodrogi Sándor - Nagykáta egyetlen népművésze - akkoriban nem fényképezett volna, szegényebbek lettünk volna jó pár képpel.


A mellékelt Habsburg Birodalom térképén jól látható (piros nyíllal jelölve) az Alsójárás elhelyezkedése. Pirossal karikázva pedig a képen látható kút feltételezhető helye.


A teljes térkép elérhető ITT.

Szökőkút a MÁV állomáson

Nyugodtan le merem írni, hogy a Magyar Államvasutak állomásainak környéke sokkal, de sokkal tisztább, virágosabb és ápoltabb volt mondjuk 40-50 évvel ezelőtt, mint manapság.

Az előtérben a nagykátai állomás szökőkútját látjuk, igaz még nincs feltöltve vízzel, de bizonyára a még megkésett böjti szelek fújdogálnak, így nincs még a csobogó beüzemelve. A zordabb idő látható a fákon is, hiszen levelek még nem jelentek meg, kopaszak az ágak. Nincs kedvük a rügyeknek kipattanni.

Az a rész amit nagyjából látunk a kertből az az állomás jobb oldala. Nagyjából az a terület ami most a két épület között van.

Bal oldalán a képnek, ott a domb alatt az egy beton óvóhely volt, csapóajtóval a tetején. Háborús maradvány.

Ha továbbsiklik a tekintetünk, a raktár épületet és távolabb a Hangya Szövetkezet épületét látjuk.

Nem véletlenül választottam most ezt a képet bemutatásra, mert van a képen egy jel ami arra mutat, hogy a kép húsvét hétfőjén készült. A kútnál egy fiatal ember áll kerékpárral. Az emberke szépen öltönybe van öltözve és virág van a zakójára tűzve. Márpedig a régmúltban a meglocsolt lányok, virágot tűztek a fiúk zakójára.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok minden olvasómnak!

Digitális utómunka: Kucza Péter


119 éves képeslap

Pontosítanék a dátumon, mert a feladása történt 1901. szeptember 16-án, a lap előbb is készülhetett.

A templomunk körüli térről láthatunk egy-két részletet, ami érdekes lehet az utókor számára.

Két képből áll a képeslap eleje. A bal oldali kép a Tápióbicskei-csata emlékére (1897) készített emlékmű áll, körülötte bámész gyerekekkel. Különleges cselekedet volt még akkoriban a fényképezés, mindig akadt nézősereg. Hat-hét gyereket látunk a képen, mindegyiknek kalap van a fején. Akkoriban fiú és férfi ember, kalap nélkül nem lépett az utcára. Két fiúcskán fehér gatya látszik, ők még maradtak a régi viseletnél, nem váltottak nadrágra. A kép a reggeli órákban készült, a fa árnyéka jelzi merre jár a nap.

A jobb oldali kép hátterében a kicsi bazársor látszik. (Ma már nyoma sincs.) Ha az üzletsor előtt jobbra mentünk, akkor a mozihoz érkeztünk. Érdekessége a bal szélen éppen hogy csak látható Szentháromság oszlopa egy mesterséges dombon. A  nagy lakóház építésekor áttelepítették a parókia udvarára.

A lap képes oldalára írtak akkoriban, mert csak oda tudtak. A hátsó oldalon csak a címzésnek volt helye 1905-ig. Utána megfelezték – a kiadók – a hátsó részt, fele rész lett a címnek, a másik fele az üdvözlő írásnak.

Két fajtát adtak ki ebből a lapból, melyeknek színeltérésük is volt. Az egyiknél Kossuth szobornak írták, a másik kiadásnál már Honvéd szobornak írják, a Tápióbicskei-csata emlékére állított emlékművét.

Azon korban, mint látjuk, még elválasztva írták településünk nevét.

A képeslap kiadója Faragó Lajos Nagy-Káta.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményében található.


Petőfi emléke

2023-ban lesz Petőfi Sándor a költőóriásunk születésének 200. évfordulója. Hogy akkor milyen rendezvény lesz városunkban ezen alkalommal, azt még nem lehet tudni.

De azt tudjuk és be is tudom mutatni, hogy mi történ Nagykátán 97 évvel ezelőtt, Petőfi születésének 100. évfordulóján. A korabeli "Képes Krónika" közölt egy képes tudósítást Nagykátáról. Ide írom a kép aláírását, hátha itt könnyebb lesz olvasni a szöveget:

„Nagykáta hazafias közönsége szépen sikerül ünnepély keretében adózott Petőfi emlékének a költő születésének századik évfordulója alkalmából. Az ünnepély egyik részlete volt ez az allegórikus élőkép is, mely a haza közös szeretetében egybeforrott társadalmi osztályok testvériesülését ábrázolja.”

Az ünnepély fényképét, Szélessy Imre nagykátai fényképész készítette.

 
A "Képes Krónika" címlapján, Madách Imrének – a  magyar drámairodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakjának – arcképét látjuk. Ö Petőfi születése után 19 nappal született, 1823. január 20-án.


Katonák a vasútállomáson

A távíró Budapest felől tehervonatot jelzett. A bakter tudta a feladatát: jelző szabad állásban, a sorompó kolompolás közepette leengedve.

Az állomási nagyra nőtt galagonya fáin gyűlés lehetett, a verebek iszonyú csiviteléssel vitatták, ami vitatható.

A 328-as nagy erejű gőzmozdony húzta tehervonat lassítva begördült az állomás területére, a negyedik vágányra. A forgalmi iroda előtt álló piros sapkás forgalmista, majd a kisétáló állomásfőnök is megelégedetten szemlézte a szerelvényt, a karja szabályszerűen karszalagozva. A gőzfelhőbe burkolózó mozdony lassan araszolt előre, majd nagy szusszanással megállt. Persze, hogy megállt, hiszen a kijárati jelző, nem engedte tovább haladni. A vagonok elhúzott ajtajaiból német katonák leselkedtek kifelé, voltak kik a lábukat lógatták a semmibe. A parancsoki kocsiból, altiszt ugrott a sínek köveire és végigsietett a szerelvény mellett. Kiabálására megmozdult az egész csapat. A hírek szerint hosszabb ideig itt vesztegelnek. Ki-ki a kis putyerkáját és a törölközőjét hóna alá vágta és igyekezett az állomási vízcsapok felé. Hosszú ideje utazván, elkelt egy kis felfrissülés. Nagy vidámsággal nekikezdtek a tisztálkodásnak, ami a felvételen is látható.

A képen a régi hangulatú nagykátai állomás Szolnok felé eső részét látjuk. Balra azok a nagy építmények a Bundi malom felsejlő, múltba elmerülő épületei. Látni a lebontott raktárépületet, a megszüntetett vízcsapokat. A csivitelő verébkolónia is eltűnt, valahol a túlvilágon tartják gyűlésüket.

A naptár ezen a napon 1941. április 17. napját mutatja, csütörtöki napot. A jugoszláv haderő ekkor teszi le a fegyvert. A német csapatok már gyülekeztek a Szovjetunió megtámadására, majd június 22-én átlépik a Szovjet határt, hadüzenet nélkül.

A német katonák jelenléte Nagykátán, a csapatok készülését bizonyítja.

A kép Kucza Péter gyűjteményéből:



Keglevichek nyomában XII. - Keglevich Miklós

Július 27-e volt. A  délutáni meleg ugyancsak nyomta felfelé a higany szálat. Az ebédlő asztalánál csücsültem, valamit írogattam, azt hiszem a postát készítettem elő a holnapi napra. Csörren a zsebtelefonom.

           - Halló, tessék - szólok a készülékbe.
           - Halló, itt Keglevich Miklós Floridából, Miamiből.

S innen egy hosszú, barátságos beszélgetés következett, késő délután pedig már internetes levelet is kaptam Keglevich Miklóstól. A tavasszal megjelent, "A menyegző" című írásom igen felhívta a figyelmét, hiszen számára ismeretlen kedves képet látott a jegyzetben. Ezt írta: 

„Nagyon kellemesen meglepett, amikor láttam az apám, Keglevich Péter fotóit a testvére, Gábor (onklam)* házassága alkalmával Keglevich Gabriella-val. (Elli)”



Gróf Keglevich Péter ekkor még legényember  volt. 1936-ban nőül vette Pejacsevich Mária grófnőt. E frigyből született Erzsébet 1937-ben és 1939-ben  Miklós.
         
Nagyon örülök, hogy megtisztelt Keglevich Miklós a telefonhívásával és az azóta küldött leveleivel. Az Egyesült Államokból, a földgolyó túlsó feléről is figyelemmel kísérik munkámat. Ez biztatást ad a további tevékenységhez, a blog folytatásához.

Pár nap múlva „kincseket” is kaptam az óceánon túlról. Fényképeket Egreskátáról, melyek 1907-ben fotografáltak. Igazi szenzációk ezek a helytörténet számára. Most csak egyet mutatok be, a többit is csepegtetem majd.

A képhez nem is kell fűznöm semmilyen szöveget, hiszen azt minden tudnivalóval ellátták.



A képen gróf Keglevich Gábort ( 1848-1926 ) látjuk a két unokával Tisza Györggyel és Tisza Imrével. György 1980.-ban halt meg 82 éves korában. Imre 17 évet élt, valami elszakította élete fonalát.

* A jelentése: nagybátyám

Mozi reklám

Ma már a reklámok elárasztják még az otthonunkat is, a képernyőn, vagy a rádión keresztül. Abban a régi szép világban itt-ott az utcán lehetett látni hirdetéseket, no és a moziban a szünetben.

Egy film vetítése általában másfél órás volt, de hozzá jött még a legfrissebb Híradó. S ha még ez sem töltötte ki az időt, akkor valamilyen témájú rövid film volt még a műsorra tűzve, és egy szünet is. A sorrend: Hiradó, rövid film, szünet és a film. A vasárnapi műsorok 16 órakor, 18 órakor és 20 órakor kezdődtek. Hétköznap 18 és 20 órakor volt vetítés. A két órás műsoridőből még jutni kellett időnek a nézők kivonulására és a bemenetére.

A szünetben zene szólt általában a "Hej cica eszem azt a csöpp kis szád..... " sláger a Csárdásirálynőből, de mivel állandóan ez ment már a könyökünkön is ez csorgott. Közben reklámok vetítése is ment.

Amit itt képen bemutatok az Kálló János neves kereskedő reklámja volt. Ez egy retusált, mesterségesen színezett és maszkolt, üvegközé tett dia volt, melyet be lehetett tenni a vetítőgépbe, az meg rálőtte képet a vászonra.

Nagyon egyedi lehet ez a reklám, hiszen másik még nem került elő. A háború előtt, vagy rövidesen utána vetíthették.



Májusi felvonulás

Május elseje az a felvonulás napja volt. Nem igen lehetett szép hazánkban olyan  település ahol nem rendeztek – szovjet mintára – felvonulást.
Ez Nagykátán sem maradhatott el.

Fenn maradt pár kép, melyből válogatva bemutatok három fényképet, melyeket összehasonlítva a mai állapottal, nagy változást állapíthatunk meg.

A menetet a MÁV állomás felé vezették, hogy miért azon a néptelen úton, azt már nem lehet tudni.
Borongós, eső utáni idő van, fényes tócsák simulnak az útra. Az általános iskolások értek most a látótérbe. Talán nem is ők az érdekesek, hanem amit mögöttük látunk. Az állomáshoz tartozó kert, ólakkal. Ez is az állomásfőnök birodalma volt. Ha nem volt szolgálatban, itt elszöszmötölhetett a kerti munkával. Megtermett benne a krumpli, a saláta, a bab és még amit kedve volt termeszteni. Az ólakban elfért a malacka és némi szárnyas aprójószág is.
A kertet elsöpörte a történelem, helyébe autóbusz állomást építettek.


A következő képen már ide értek a gimnázium tanulói. Még akkor egyensapkát hordtak, az elegáns ruhájukhoz.  A háttérben nagy semmit látunk, vagyis a vasút építésekor keletkezett kubikárkot. Talicskával hordták töltésnek ahová kellett az akkori kubikos emberek. Alig telt el úgy 100 év, máris tele kellett hordani a hatalmas mélyedést földel, mert épült a tűzoltóság. A tűzoltó laktanya építése előtt, egy utcát alakítottak ki, akkor épült oda az a házsor, a mostani Mindszenty bíboros utca.


Az alábbi képen már látni a felvonulók hosszú sorának végét is. Pillanatnyilag állnak, torlódik a menet. Felfedezhetjük, hogy a fényképek egy autóbusz tetejéről készülhettek. A látószög adja a helyet, az autóbusz tetejéről fényképezte a menetet, Rada Aladár igazgató helyettes.

Látunk régi autóbuszokat, magyar gyártmányú Ikaruszokat. A tetejükön csomagtartó, akkoriban nagy csomagokkal is közlekedtek az utasok, azokat rakták fel a tetőre.


A fényképek az 1960-as évek elején készülhettek.

A képeket a "Nagykátai Emlékek" oldalról kölcsönöztem.