Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Szilágyi István fodrász

  Előző jegyzetemben közöltem egy báli meghívót, melyet a Nagykáta és Vidéke Ipartestület küldött Szilágyi István fodrásznak.
  A most bemutatott képen a Szilágyi fodrászat bejárata látható. Kint álldogál az ajtó előtt, Szilágyi úr, pedig bent legalább két vendég várja, ezt bizonyítják az ajtónak támasztott biciklik és a nyitott ajtóban is felsejlik az egyik kuncsaft.
Bizonyára csak a képkészítés miatt ugrott ki egy pillanatra az üzletből, a mester.


   A következő kép bizonyára vasárnap készülhetett, amikor rendszerint sokan összegyűltek azok, akiknek valamilyen igazítani valója akadt a fején. Hétköznap, dologidőben ennyien nem verődtek össze, dologidő értendő még a szombatra is, mert akkoriban nem is hallottak még a szabad szombatról. Itt a vendégsereglet is kisorjázott a fényképezés eseményére.
   Fölöttük az a tányéralak - mely rézből volt és egy vas fali-tartón lengette a szél - a fodrászok és borbélyok cégére volt.
   Jobboldalt a háttérben a mozi épület bal sarka látható, ahol a kezdetekkor a bejárat is volt. Így be tudjuk határolni a fodrászat helyét.


   A fodrászok rendszerint hajjal foglalkoztak. A borbélyok szélesebb területen dolgoztak, a hajvágás mellett borotváltak, szakállt igazítottak, de még régebben kisebb sebészeti munkát is vállaltak, sőt fájós fogat is kihúztak, ha épen úgy adódott. Hiszen orvost a heted-hét határban sem találtak azok kiket a fogfájás nyuvasztott.

Báli meghívó

   1948. szeptember 9-én adták postára ezt a meghívót. 8 fillér ellenében ki is vitte a postás Szilágyi úrnak, a címzettnek, kinek ekkor még fodrászüzlete volt, később már kéményseprőként tevékenykedett.
   A meghívó a Nagykáta és Vidéke Ipartestület rangos "Szüreti mulatságára" invitálja a meghívottat és a hozzátartozóit. Azon régi időkben sok ürügyet kitaláltak arra, hogy együtt táncoljanak, mulassanak az emberek. A bál (zenés, táncos, mulatós est) ennek egy igen népszerű válfaja volt. Csak úgy kapásból a népszerűbbek közül: Katalin-bál, Mikulás-bál, Farsangi-bál, Szüreti-bál. A szüreti bál össze volt kötve egy mókás-vidám felvonulással is.
   A Szüreti-bál más volt mint a többi, azon okból is, hogy a tánctermet szőlővel díszítették. Ha már szőlő volt ott, lopták is azt rendesen, ezért kellettek a csőszlányok és legények. Párban őrizték a szőlőt, egyrészt úgy kellemesebb volt, másrészt eredményesebben elkaphatták a tolvajokat. Az elkapott szerencsétleneket a a bíró és a bíróné elé citálták - mely igen fontos tisztség volt itt a bálban is. A bíró a fontossága teljes tudatában osztogatta a tréfás büntetéseket, amit a gonosz tettenért, a lefülelt tolvajnak teljesítenie kellett, a bálozók nagy derültségére.
   A belépőért 3 Forintot kellett leszurkolni személyenként.
   Megfigyelhetők a kor keresztnevei, összehasonlítván a maiakkal.
   A meghívó a Lépesfalvi-nyomdában készült, Nagykátán.

Különös nagykátai verseskötet

    Még karácsony előtt bukkant elő egy régi ház padlásáról az alant bemutatott régi verses kötet.(1)
   1917-ben nyomtatták a Simonyi Simon nyomdájában, mely a templom háta mögött, az Egreskátai út elején, baloldalon működött. Ma már a ház nincs meg, részben a cukrászda és a parkolója van a helyén.
   1917-ben még javában tartott a Nagy Háború, melyből a sebesülteket - különösen azokat akik gyógyulásához hosszabb idő szükségeltetett – a hátországban ápolták. Mivel kórház nem volt elegendő a településeken szükségkórházakat, úgynevezett Vöröskereszt kórházakat létesítettek, ahol csak lehetett. Én nem tudtam a nagykátai létezéséről de rövidesen kiderült, hogy az Aranysas vendéglő erre elkülönített részében működött(2), Vezetője Dezseöffy Margit volt, korának neves közéleti emberének Dezseöffy Emil járási főszolgabírónak a lánya.
Ennek a szükségkórháznak a "felsegélyezésére" adták ki ezt a verses kötetet, mint látni, az ára 1 korona volt.


 A verseket a nagykátai illetőségű Zsitnyánszky István írta, ki megjárta, a Nagy Háború harcmezőit, sebesülve tért haza. A "Pest - Pilis -Solt - Kiskun -Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre" című monográfia, mint dohánytőzsde tulajdonost említi. Rímfaragó ember volt, eben a füzetben az első verse 1904-es keltezésű. A frontokon írt versei is fennmaradtak, mindegyiket helynévvel és dátummal látta el.
 

 A füzetecske előszavát Dezseöffy Margit írta:



















Zsitnyánszy, Nagykátáról, kedves szülőhelyéről két verset is írt:




  Valószínűsíthető, hogy jól ismerte, vagy együtt szolgálta a hazát Gyóni Gézával, hozzá intézett versében a nagy költő sorsáról elmélkedik:












 
A kötet vége Dezseöffy Margithoz írott versével záródik.














  Kép Dezseöffy Margitról:
 

Verses kötet Kármán László tulajdona.
A fényképet Rada István őrizte. 

(1) Még egy verseskötetről tudok az 1937-ben jelent meg. Kucza Péter legközelebbi könyvében olvashatnak róla többet.
(2) Kucza Péter közlése