Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Kocsmai pillanat

Abban a réges régi világban, a férfi embereknek igen fontos helyük volt a kocsma. Nappal is be-be vetődtek, de esténként jobban összejöttek, hagy csengjen a pohár, csússzon a garaton a bor.

De az igazi alkalom szombat este és a vasárnap volt. Akkor felszaladt a kocsma forgalma, a kocsmáros unalomból olyankor nem törölgette a poharakat.

A kocsma 1911 óta működött, a Kossuth Lajos utca 12 sz. alatt, nagy udvarral és kugli pályával.( Az utóbbi időben fűszerüzletként működött.)

A képek, amelyeket bemutatok a Gyüre Dániel kocsmájának udvarán készültek. Teljesen bizonyos, hogy vasárnap volt ott a fotográfus, aki megörökítette a pillanatot. Ha jó volt az időjárás, szívesebben kiültek a vendégek az udvari asztalokhoz.


Borozgat a kis társaság, fehér ing, az öltöny, csizmával dukál ilyenkor. Az is lehet, hogy a templomból jöttek már ide. A kalap azon korban fontos jelképe volt a férfiaknak. Kalap nélkül nem volt ember az ember.


A kockás terítővel letakart asztalnál, egy másik társaság sörözget. Kalapok ott is a helyükön, még az utca kapuból kíváncsiskodó gyerekeknek is fejükön a kalap. Háttérben a kocsma udvari bejárata. Jobb szélen egy hölgy kíváncsiskodik az ablakon.

A képek az 1920-as években készülhettek.