Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Keglevichek nyomában VII. – gróf Keglevich István

A környékünkön lévő sok Káta nevű településekről sejthető, hogy a legnagyobb birtokosok a Kátayak voltak, ősidők óta. Az 1660-as évek közepétől megszakadt a családi fonál, nem volt örökös. Csegekátai Kátay Ferenc – az utolsó sarj – jónak látta túladni a birtokon, így adta el az egykoron Horvátországból származó, de már magyarrá vált Keglevich Miklósnak, aki a Buzini ághoz tartozott. (Ezt az előnevüket Buzin váráról kapták, melyet a család igen régóta birtokolt.) A grófi címet Keglevich Miklós 1686-ban érdemelte ki I. Lipóttól.

A birtokaik révén a Keglevich családnak majd háromszáz évig igen jelentős szerepe volt a környék és Nagykáta életében, ám egy új eszme feltűnése 1945-ben elszakította a birtok történetének fonalát.

A képen egy jóvágású, elegáns, díszmagyarba öltözött férfit látunk, ő gróf Keglevich István. A birtok kastélyában, Egreskátán sírt fel 1912. június 27-e hajnalán, bába segítségével. Keresztségében a gróf Keglevich István Dénes Ferenc Miklós Mária Walburga nevet kapta. Hogy az élete hol és mikor szakadt meg, arról nincs adatom.

Apja gróf Keglevich Miklós, Abonyban született 1876. július 23-án. Anyja grn. Emma Andrásy de Zsadány et Törökszentmiklós, ki Békésgyulán ( Ma Gyula) született 1889. május 12-én.

Keglevich Istvánnak még két lánytestvére született Gabriella és Nikolette. Róluk a következő jegyzetben mesélek.

Forrás: Lakatos Gyula: Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig. Keglevich családfa.


Az 5. évforduló


Az idő, szalad, pörög, iramlik és még igen sok jelzőt tudnánk ráakasztani.

A helytörténettel foglalkozó honlapom a naptár szerint ma 5 éves, öt naptárt kellett ez idő alatt cserélnem. A kezdet óta 154 jegyzet került fel az oldalra, ez most a 155. Örömömre, a számláló most e pillanatban  több mint 30 000 megnyitást rögzített. Ez a látogatottság arra buzdít, hogy folytatni kell ezt a munkát, melyet különben is örömmel végzek. A múltunk piciny darabkái rögzülnek itt az oldalon, ezáltal talán fennmarad, megmarad, s nem tűnik el a nagy ismeretlenben, nyomtalanul, mint a hajnali harmat ha a nap rámosolyog.

Látogatóim a nagyon szép földgolyónk minden részéből vannak. Legtöbben hazámból keresik fel a honlapomat, majd a szomszédos területekről és távolabbról is. Nem tudom, hogy akik nézegetik a honlapot, azok mind valamilyen módon nagykátaiak-e, vagy csak érdeklődő magyarok valahonnan a nagyvilágból?