Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Karácsony 1951.

  A fiókom mélye őrizte meg ezt a "karácsonyi üdvözletet", abból a korból, amikor még a "legfőbb érték az ember" volt.

  A II. osztály padját koptattam, amikor a tanító nénink meglepett bennünket egy ilyen lapocskával és azzal a hozzápasszított feladattal, hogy vigyük haza szüleinknek. Akkor már csak jó anyámnak adhattam át e jókívánságokat - amit a mindenről gondoskodó pártunk juttatott el neki, általam.

  Mert, hogy a "Béke ünnepe" nemsokára lesz, nehogy eszünkbe jusson Karácsonyozni, a Jézuskát szóba hozni, karácsonyfát állítani, inkább a békeharcra és az 5 éves tervre összpontosítsunk, az ünnepeken is.

  Ez a lap, hogy mennyire volt a helyi kommunisták buzgósága, vagy országos terjesztés volt-e, azt nem tudom.

   A karácsony volt "Béke ünnepe", majd "Fenyő ünnep"- re változott. Úgy emlékszem 1956 után újból Karácsony a Karácsony. Akkoriban azt mondták az emberek: a "Jézuska visszakapta az iparát".

   Ha e témában többet szeretne olvasni kattintson IDE!

   Boldog, Áldásokban Gazdag Karácsonyt Kívánok, minden kedves látogatónak!


Nagykátai Torna Egyesület labdarúgói

   Az Angliából kitóduló labdajáték divat, az adataim szerint Nagykátán, 1913. június 15-én vasárnap vált önálló egyesületté, az Aranysas vendéglőben. A labdarúgók a TURUL SE. nevét vették fel. Valószínű ez idő tájt  jelölték ki a sportpályát a vásártér területéből. Eddig az időpontig is volt némi kezdetleges labdarúgás nálunk, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület kebelén belül.
   A labdarúgópálya bal oldalán volt egy ház, nagyjából a nagy tér közepén, mely a cédulaház szerepét is betöltötte, vásárok alkalmával. A hivatali ember - ki írástudás birtokában volt - itt írta át a passzusokat ( Állatok igazolványa), az új gazda nevére.
   Nos, a labdarúgók ennek a háznak a hátsó részében tudtak átöltözni, majd a meccs végén az udvarban lévő gémeskútnál megmosakodni. Mindenki a maga lelkesedéséből játszott és küzdött Nagykáta hírnevéért. Lehet hogy a mérkőzés után kaptak egy nagy pohár szódavizet, vagy egy üveg sört, a lelkes szurkolók jóvoltából.
   Ennél régebbi képem a labdarúgó csapatról nincs, ez 1926-ban készült. A kép közepén micisapkában, csokornyakkendőben a bíró (játékvezető), a játékosok két oldalán a taccsbírók  (partjelzők) láthatók. Úgy tűnik nemzeti színű zászlókkal a kezükben.


Nagy István ecetgyára Nagykátán

   Ha kezünkbe vesszük a "Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye Általános Ismertetője és Címtára az 1931-32 évre"- c. monográfiát, akkor kikövetkeztethetjük mennyit változott településünk iparos-kereskedő összetétele azóta.
  
   Ma boltokkal vagyunk jól ellátva, mindenki eladni szeretne - más áruját - terméket gyártani már igen kevesen vállalkoznak.

   Csak úgy kapásból sorolom mi-minden készült a monográfia szerkesztés idején községünkben. Készültek cipők, csizmák, kalapok, ruházatok minden fajtája, fa kádak, hordók, a kosarak sok fajtája, kötelek az igényeket kielégítve. Gyártottak lovas kocsikat, a lovakhoz hámokat, nyergeket, a malmokban lisztet, a pékek kenyeret és egyéb pékárukat (6 pékség működött ekkor), a nyomdában kiadványokat és a téglagyárban téglákat stb.

    Ide a végére hagytam, hogy volt nálunk ecetgyár is. Az ecetgyár épületét a könyvtárral egyszerre bontották le, mert az utóbbi időben a könyvtár használta az épület első részét raktárnak. Az épület hátsó részénél érdekes fa építmények voltak, bizonyára az ecetgyártás érdekében.

   Ide teszek egy áru számlát, mely bizonyítja, hogy volt Nagykátán ecetgyár.

  A számlát 1944. augusztus 11-én, pénteki nap állították ki, tisztességgel leróva a 10 fillér számlailletéket. A számla Turi József nevére íródott, ki 53,1 literes hordóval vett ecetet, bizonyára fűszerboltja számára. Fizetett ezért 58 pengő 41 fillért, mely magába foglalja az illeték értékét is.