Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

A temető kerítése


  A temetőnkben lévő különleges kápolna-kripta építése ügyében a Keglevich család 1760-ban levelet írt a a váci püspöknek. A levélben már ezt a területet temetőnek nevezi. Azt hiszem ez az első írásbeli említése a temető ittlétének. Hogy mikor került ide, azt már meg nem mondja senki. Tény, hogy valamikor a templom köré temetkeztek az elődeink. Bizonyára megtelt, vagy kicsinek bizonyult, de az akkori elöljáróság kirakta a temetőt a falu közepéből. Azt hihette jó messzire rakta, de ma már tudjuk rossz döntés volt, mert a temetőt ismét átöleli a terjeszkedő város.
  A temetőnek rendszerint van kerítése, vagy árka. Ezt a tégla kerítést, 1940-ben építették. A fényképet a 60-as évek elején készítették a Gimnázium emeletéről. A kerítés ekkor még a régi képét mutatja, nagyjából közepén, a főbejárattal. A szép  kaput és a személybejáró szárnyait, műkőből készült angyalos oszlopok tartották. Egész alakos angyalok domborműve vigyázta a temető főbejáratát.
( Hogy a temető főbejáratát miért ide tervezték arra némi elgondolásom van, de az egy másik téma.)
  A 80-as években a Községi Tanács felújította a temető kerítését. A téglakerítésből beton lett, és egy hosszú unalmas kerítés. A kerítés közepéből kiszedték a nem használt kaput az oszlopokkal egyetemben. A szép angyalos oszlopoknak leáldozott - nem egyezett az eszme az angyalokkal. Ma már senki nem tudja mi lett velük. Felhasználhatták volna, de nem tették.
  Egy elem azért még meg van, megmaradt, mert azt beépítették, csak belülről látható különlegessége. A mostani főbejárat bal, illetve kifelé jövet a jobb oldalon, láthatjuk a míves oszlopot, de ki tudja milyen rejtélyes okból, fordítva. Szegény a feje tetején áll. Az itt látható oszlop évszámából tudjuk a kerítés építését. A rajta lévő omega jel a véget jelenti, utalva a helyre, a temetőre, a földi lét végére. Az alfától indulunk megszületve és mikorra lepottyan homokóránk utolsó szeme az omega jelben, eltűnünk a földi létből.
   Az eredeti képet a Nagykátai emlékek oldalról kölcsönöztem.


Az operett zenekara

   Nagyon sok kép maradt fenn a nagykátai színjátszó csoportokról, mert hiszen nem igen volt akkoriban olyan egyesület, csapat vagy bárminemű közösség, aki ne rukkolt volna ki a ráérős téli estéken, egy-egy szórakoztató népszínművel, színdarabbal, a maguk és a nagyérdemű publikum szórakoztatására. Ezeknek rendszerint fergeteges sikere volt, így komoly helyet foglaltak el a községünk kulturális életében. A színházi előadások és a bálok voltak a legfőbb téli esti események.
   Mint írtam nagyon sok fénykép - csoportkép marad fent az előadások szereplőiről. Na de ezeknek egy része zenés darab volt, ahol zenekarnak is kellett lennie. Ezt is község lakóiból oldották meg, hiszen csak kerültek zenetudású emberek is.
   A most bemutatott kép azon ritkaságok közé tartozik, amely a színdarab zenekarát mutatja be, nem a színészgárdát.
   1948 telén a nagykátai cserkészcsapat bemutatta a "Fiatalság bolondság" című operettet. Bizonyára nagy volt a siker, ezt bizonyítja az alábbi kép is.
   A zenekar tagjai: a zongoránál: Fogler Józsefné, tőle jobbra a mindenki által szeretett Gedai Gyula és a jobb szélén álló ember Máté János. Sajnos a többiek neve általam nem ismert.
   A képet Dr. Máté Katalin őrizte meg.


Kereszt a tér végében

   Az előző jegyzetemben írtam: „A templom előtt - a régiek emlékezhetnek még rá - egy kereszt is állt. Itt a képen is ott van, de a nagy szürkeség miatt csak felsejlik a templom tengelyének, a főbejáratnak irányában.”
   Hogy a kereszt valóban ott volt, most ezen a képen bemutatom.
   A tér, az előző képhez viszonyítva teljesen átalakult, mert a piac a Kossuth Lajos utcába költözött. Itt, megszűnve eredeti funkciója, pihenőparkként élt tovább.
   A kereszt addig a helyén volt amíg, az ÉMÁSZ nem építette oda a székházát. Akkor - útban lévén - elszállították, áttelepítették. Hogy hová, azt pontosan már nem tudni, nem akadtam olyan emberre aki ezt elmondta volna. Leginkább a Kázmér utcai kereszt hasonlít rá - amit az Epresből telepítettek át, a 70-es években - melyet 1909-ben emeltek, az eredeti helyén.
   A kép talán a 60-as évek elején készülhetett az ÁFÉSZ irodák ablakából, a volt zsidó templom emeletéről.
   A képet a Nagykátai emlékek oldalról kölcsönöztem.