Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Öregfiúk bulimeccse

A kép 1945-ben készült, valószínűleg tavasszal. A front már átlépte Nagykátát, nem tudni merre járt. Akiket az a szerencse ért, hogy itthon voltak, hozzákezdtek a foci felélesztéséhez.

A következő sorokban Koncz István mesél nekünk a háborús időkről:
 
„1943-ban a Nagykátára munkaszolgálatra bevonultatott zsidókkal is játszottunk barátságos mérkőzést 3:3 góleredménnyel, amiért heves elmarasztalást kaptunk a nyilasoktól.

A háború végső szakaszában a pályán repülőtér volt, a háború végére kopár pusztaság lett a pályából. Kapufáknak nyoma sem maradt.

1945 tavaszán újra kellett kezdeni mindent előröl. A községi elöljáróság engedélyével a községi strandfürdő öltözőjének anyagából bányásztunk össze kapufának valót. Minden mérkőzés után szétszedtük a kapufát s elzártuk a bunkerbe, amely még a mai napig látható.

A csapat tagjai: Komonyi István ( Pál?) Fehér László, Horváth István,Brunner István, Gulyás László, Lengyel Balázs, Baglyas Sándor, Fejős Sándor, Molnár István, Szécsényi Pál, Barad Pál, Barad Sándor, Laczkó Frigyes, Koncz István, Szigedi János.

Az első mérkőzést 1945 április 12-én húsvét napján játszottuk az itt állomásozó román csapattal. 5:0 vertük őket. Három hét múlva ránk kényszerítették a visszavágó mérkőzést. Hiába szabadkoztunk, hogy arra a napra másik csapattal van lekötve a mérkőzés. A románok nagyon készültek a revansra, bántotta őket az 5:0, a visszavágóra Aradról hozattak 5 játékost, külön erre az alkalomra, sőt bírót is állítottak, aki elfogult a részünkre. A mérkőzésre kivonult az egész tisztikar, a tábornokukkal együtt. Ennek ellenére szegények megint zsákot kaptak 4:0-ra. A tábornok 4000 db cigarettát ajándékozott a győztes csapatnak. Abban az időben sokat ért a dohányárú.

Még be sem fejeztük a mérkőzést, a másik ellenfél már bemelegített. Mindössze 10 perc pihenőt tartottunk és az új mérkőzésre, újabb 90 percre álltunk ki az Egreskátán állomásozó magyar katona válogatottal. Az eredmény 5:1 a javunkra.

Az angol Katonai Misszió csapatával 1946-ban 2:2-re játszottunk. A szovjet katona-válogatottal csak edzőmérkőzést tartottunk."

Pista bácsi remek sorai megőrizték számunkra a zord idők szebb részét.

Az "öregfiúk" mérkőzésen az egyik csapat ücsörög a füvön, a kapusuk középen hever a labdával. Nincs közöttük ismerős arc. Talán nem nagykátaiak?
A csíkos mezesek közül sok ismerős tekint ránk, úgy 72 év távlatából.
A bíró szigorú lehetett, nagy vekker lóg a nyakában, a pontos időbetartás okából. Talán a mérkőzés végét az óracsörgés jelezte?


Mária Terézia királynő kiváltságlevele

A kiváltságlevél létrejötte gróf Buzini Keglevich Gábornak köszönhető, mert az uralkodónőhöz való hűsége, részvétele az örökösödési háborúban hozta ezt az eredményt.

A királynőnk által adományozott kiváltságok, vagyis az eddigiekhez képest új jogokat ezáltal új lehetőségeket kapott településünk. Bizonyára fejlődésnek indult a kereskedelem és a helybéli ipar, kézművesség és ezáltal a település is. 

Nos, itt a kiváltságlevél fényképe:


  A latin szöveget Lakatos Gyula fordította:

 „Mi Mária Terézia Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmácia,
Horvátország és Szlavónia királynője; Ausztria főhercege; Brabantia, Burgundia,Stájerország, Karintia és Carniola herceg; Flandria, Tyrol,és Goriczia grófja; Lottharingia és Barri hercegének házastársa, Hetruria nagyhercege stb. Örök emlékezetbe ajánljuk kihirdetve a jelenlévőknek és mindazoknak akire tartozik:
  
Hogy midőn szeretett hívünknek, Tekintetes és Nagyságos gróf Buzini Keglevich Gábor - a gondjaira bízottak a bíró, az esküdtek és a Pest megyében fekvő Nagy-Kátának nevezett falu azaz birtok az egész közösségének a nevében - Felségünkhöz intézett legalázatosabb kérését, minthogy hasznos és kedvező mind a mi magyar Királyságunknak, mind az említett országlakóknak és a fent nevezett Nagy-Káta falu azaz birtok lakosságának, Azt neki különös királyi kegyünk és kegyességünknél fogva jóváhagyandónak és megengedendőnek tekintjük, hogy az említett Nagy-Káta birtok ezentúl és a jövőben és az eljövendő időkben mindenkor ne csupán a mezőváros névnek örvendjen és így neveztessék, hanem ugyanakkor évi három rendbeli szabad vásár azaz évenkénti szabad vásártartási jognak is; Éspedig az első Szent Pál ünnepén (jan. 25.) a másik Szent György Harcos és Vértanu ünnepén (ápr. 24.) a harmadik pedig a Szent kereszt felmagasztalása ünnepén (szept. 14.) ugyanannyi - mindig az említett évenkénti vásárnapot megelőző napon rendezendő - marhavásárral, mindazon mentességekkel és kiváltságokkal melyekkel más városaink, mezővárosaink vagy falvaink szabad vásárait rendezik az, az előbb írt Nagy-Káta birtokon mindörökre rendezhessék és megtarthassák: Sőt megengedjük, jóváhagyjuk, kijelöljük és címet adunk jelen érvényességgel, anélkül azonban, hogy más környező helységek évenkénti szabad vásártartási jogát sértené.
  
Épen ezért együttesen és egyenként a kereskedőket, az ügyvivőket, utazókat és más akármilyen piaci embereket komolyan biztosítjuk, szavatoljuk és bizonyossá tesszük, hogy az említett vásárnapokat, vagyis az évi szabad vásárokat, az említett Nagy-Káta mezővárosában az általunk előre bocsátott módon mindörökre rendezni elrendeltük és engedélyeztük, mindennemű áruitokkal, dolgaitokkal, javaitokkal szabadon gondtalanul, személyetek, dolgaitok és áruitokért való minden félelem és rettegés nélkül jöjjetek, siessetek és csatlakozzatok, ugyanott nagykereskedést létesítve magatoknak, másfelől, ha inkább akarjátok, térjetek vissza a saját lakóhelyetekre, személyetekben és dolgaitokban mindig épen, a mi védelmünk és különleges oltalmunk alatt megmaradva.
  
És ezeket a vásárokon és más nyilvános helyeken mindenütt ismertetni és közzétenni akarjuk. A jelen dolgokat pedig, amelyeket a mi titkos pecsétünkkel  amelyet mi Magyarország Királynője használunk, közzétenni parancsoljuk, azok elolvasása után a bemutatónak ismét visszaadni szándékozunk és parancsoljuk.
  
Kelt Prágában, a mi királyi városunkban 1743. május 25. napján, magyarországi és csehországi és a többi uralkodásunk harmadik évében.   Mária Terézia”

Mindez történt lassan 274 éve. Mária Terézia királynőnk megjutalmazta falunkat egy városi ranggal, mint írta örökre.  De ezek a jogok nem lettek örök érvényűek, mert eltűntek az 1876-77-ben a megyerendszer átszervezésekor. A városi rang ezzel eltűnt, vásártartást is újból kellett kérvényezni. A városi cím 1989. február 5.-én visszatért. A vásárokat a visszaemlékezés szerint, 2004-ben felszámolta az idő.

 Az emlékezet szerint a " kutyabőr"-t a Keglevich kastélyban őrizték 1945-ig. Ekkor a kastély kifosztói kidobták és egy ismeretlen személy, több más irománnyal együtt a "Széchenyi Levéltár"-nak adományozta, szerencsénkre.

Az okirat nagyon jó állapotban ott található. 
A város történetében igen fontos okiratról a város készíttethetne egy élethű másolatot, ami a mindenkori polgármester irodáját díszíthetné.

A remek képet a kiváltságlevélről Kucza Péter kölcsönözte.