1941. augusztus 6-án, egy 40M Csaba típusú parancsnoki páncélgépkocsi, dimbes-dombos területen igyekezett az ázott, saras, orosz földeken. Négy gumi keréken haladt volna, de a sár fogta nagyon. Nem volt errefelé túl sok út, de menni kellett. A páncélkocsi leereszkedett a dombról és egy laposabb területre érkezett. Itt a páncélos még lassabban tudott menni, s nemsokára tengelyig ért a ragacsos fekete sárban. Előre-hátra mozdulva a helyzet még rosszabb lett, s végül elakadt. Mást nem lehetett tenni, rádión kértek egy teherautót, hogy húzza ki őket.
Vártak-vártak a nagy csendben. A csendből egyszer csak meghallották a repülők zúgását. Orosz repülők! A rádiós kocsiból gyorsan kiugrottak, és golyószóróval védekeztek. A golyószórót a szakaszvezető kezelte, a rádiós pedig a lőszert adagolta. A repülők egy sorozatot eresztettek meg. Süvítettek a lőszerek. Mikor a repülők elhagyták páncélos kocsit, aki a lőszert adagolta, hason feküdt a páncélos mellett. Nem mozdul. Nagyon véres volt a feje és a szívét is érte a lőszer. Halálos sebet kapott!
Szinte percek múlva már sírt ástak a bajtársak. Keresztet készítettek és rátették acél sisakját és a rádiós fejhallgatót.
A rádiós aki a hazáért meghalt, a nagykátai hős, az ifjú Rutkovszky Ede volt. A szüleik nem tudták megakadályozni bevonulását, önkéntesen minden áron katona akart lenni, 23 évesen.
A tárcájában találtak egy tábori lapot, édesanyja írta: „.......vigyázz magadra fiam.......”!
Gábor Áron haditudósító írt egy könyvet: Túl a Sztálin - vonalon címmel. Éppen ott volt amikor ezek történtek.
Rutkovszky Ede fényképe.
A 40M Csaba parancsnoki páncélgépkocsi. Itt volt a szomorú történet.
A sírnál állnak a parancsnok és a Baka Imre szakaszvezető.
Valahol nyugszik, Rutkovszky Ede katona, idegen földön.
