Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Koncz László közvitéz

„A felvételen egy közös gyalogezredbeli közlegény látható, valószínűsíthetően a Nagy Háború első időszakából. Sapkarózsája (FJI = Franz Joseph der Erste) és a kétfejű sassal díszített övcsatja mutatja, hogy nem honvéd, hanem közös bakával van dolgunk. Fején 1915 M. csukaszürke legénységi tábori sapka van, és 1908 M. csukaszürke tábori zubbonyban feszít, amelyen gyalogsági mesterlövész bojt látható. Már 1912-1913 folyamán is katona lehetett, ugyanis bal mellén a Mozgósítási Kereszt, vagy hivatalos nevén az 1912-1913-as Emlékkereszt látható. Zubbonya jobb mellrészén ügyességi jelvény figyelhető meg, de közelebbről típusa nem felismerhető. A közlegény oldalfegyvere az 1895 M. Mannlicher legénységi szurony.”

 A katona kép Babucs Zoltán hadtörténésznek mesélte el a leírtakat.


Koncz László közvitéz - ha az emlékezetem nem csal - az 1970-es évek végén még élt, tehát túlélte mindkét háborút. Akkoriban került hozzám az alant bemutatott kőből készült nagyméretű jelvény. Az 1929-ben alapított Országos Frontharcos Szövetség jelvénye volt ez, ha a „Koncz László közvitéz becsülettel harcolt” szöveget levesszük róla. Ezt a jó nagy 30x60 cm-es, műkőből kiöntött "jelvényt" valami sírköves készíthette, persze cserélgetve a megrendelők neveit. Akkoriban azt hallottam, hogy a házak utcai homlokzatán az oroszok bejövetele (1944) előtt kint volt és csak akkor akasztották le a szegről, nem tudni merre fordul a világ, gondolattal. A vaspálcával megerősítetten kiöntött műkő jelvény hátulján, a felakasztáshoz egy drótfül is szolgált.


   Kettétörve került ez a jelvény hozzám, egy réz szalaggal vettem körbe, így kibírja a felakasztást is.
   Nem bizonyos, hogy a kőjelvény azé a Koncz Lászlóé volt akit a képen látunk, de nagy a valószínűsége.
   Koncz László katonaképét Kucza Péter: NAGYKÁTA  ANNO II. - könyvéből kölcsönöztem.

Kereszt a zsidó templom előtt

Igazán remek kép került elő egy fényképalbumból. Nyugodtan nevezhetjük ritkaságnak is. A kép arról a hányatott életű kőkeresztről készült, valamikor a háborús évek előtt, amelyiket a zsidó templom elé állítottak 1909-ben. Az évszám jól látszik és nagyítva kivehető az állíttató neve is: Fábián István. A márványtábla teljes szövege: „Isten dicsőségére állíttatta Fábián István a Mária Társulat ájtatos tagja 1909”

Nagyon jól látszik - és ez által szépen behatárolható a volt helye - a kereszt mögött a zsidó templom két jellegzetes tornya. A kép jobb oldalán - a távolban - még ma is álló házakat fedezhetünk fel.

Azért írtam, hogy hányatott életű, mert itt az eredeti helyén addig maradt, amíg a községünk vezetése el nem kezdte a szép nagy tér beépítését. Három alapos pofont kapott az egykori piacterünk: az ÉMÁSZ épületét, az úgynevezett Kókai boltot és a templom előtti lakóházat. Az ÉMÁSZ székháznak hely kellett, így a keresztet elszállították valahová az Epresbe, hogy hová, azt eddig nem sikerült megtudnom. Majd innen is tovább kellett vinni és most a Kázmér utcában látható.

A képet Panzer Ferenc fényképalbuma őrizte meg, az 1930-as évek vége felé készülhetett.