Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Pestis járvány nyomai

Hajdani régmúlt világnak egyik nagy réme volt, a fertőző pestis. A pestis baktériuma a rágcsálókon, főleg a patkányokon keresztül a bolhákat fertőzte és azokon keresztül kapták meg az emberek. A megfertőzöttek 40-60 százalékának 3-5 napon belül, a tüdőbe jutó baktérium 2 napon belül elfújta az élet lángját. A köztisztaság és az életkörülmények javulásával - szerencsére - mára elfelejtettük e pusztító rémet.

Magyarországon legutóbb 1734 és 1741 között dühöngött a pestis, mely Nagykátát is elérte. A rémület mindennapos "vendég" volt a családoknál, nem tudhatták mikor ki következik, nem tudhatták a járvány melyik családban jelentkezik. A "fekete halálnak" is nevezett betegség  igen gyorsan tevékenykedett, a friss sírhantok sora egyre nőtt.

A nagykátai hívek a " Boldogságos Szép Szűz Máriához " fohászkodtak megsegítésért: 
                            
„Ne utáld népedet, bűnös nemzetedet
Magyarok nagy Asszonya,”

1739. július 2-án (Ez egy csütörtöki nap volt.) a plébános - Szabó István - és az esküdtek s bizonyára a hívek is, fogadalmat tettek hét ünnep és a hozzá tartozó böjti napok megtartására. Ezen fogadalmak felajánlásával is igyekeztek a Magyarok nagy Asszonya jóindulatát megnyerni, a járvány megszűnése reményében.

1779.-ben, 40 évvel az elcsituló és megszűnő járvány után, szobrot emeltek Máriának és a karján ülő kisdednek. Amely Mária domb néven került be a köztudatba.


Gedai Gyula bácsitól hallottam a domb legendáját, melyet mindjárt itt tovább is adok, írásban: A Mária dombról látszik, hogy az nem természeti képződmény, azt oda kellett hordani. A templomban kihirdették, hogy mindenki, kit megkímélt e bűzös mirigy, a legkedvesebb földjéből, kertjéből hozzon oda földet, süvegében, sapkájában, kendőjében, kötényében, ölében és ki, hogyan tud, de szekéren nem lehet. Nem múlt el sok nap, a kellő terjedelmű domb már a tér közepén emelkedett.

Valószínű, hogy a "Fogadalmi ének", a versbe szedett ima, a Fogadalomtételkor keletkezett, de nyomtatásban 1855-ben jelent meg legelőször, a létrejötte után 116 évre. 

A 2. oldal bal alján olvashatók a nagykátai "Fogadalmi ünnepek". Ezek az ünnepeink mind a mai napig folytonosak 1776-óta, vagyis 241 éve.

Érdekessége a "Nagy-Káta Mezővárosának Fogadalmi Éneke"-nek, hogy ha a versszakok kezdőbetűit összeolvassuk akkor NAGYKÁTA neve jön ki. A 4. versszak elején némi kicsi csalás van, az Y helyett I betű van. De láttam olyan későbbi nyomatot, ahol az "Im" szavat így írták, "Ym". Érdekes még az elfektetett kezdőbetűk is. Talán így hangsúlyozandó a mezővárosunk neve.


A Mária szoborról készült kép a legutolsó restaurálás után készült. 
A nyomtatott "Fogadalmi ének" a Gedai család birtokában lévő eredeti, másolata.

Nyomtatja és kiadja Bucsánszky Alajos. Pest 1855.
Wikipédia

Nagykátai MÁV kosárlabda csapata

Úgy nagyjából fél évszázaddal ezelőtt, a vasútállomásunk személyzete igen nagy létszámú volt. A fiataljai több sportágban csapatokat alakítottak. Ezen a képen a nagykátai MÁV kosárlabda csapatot mutatom be. A pálya a kastély kertben volt – nagyon halványan még én is emlékszem rá – a kép baloldalán a lombok között kikandikáló ablak formák is ezt igazolják.

A csapat tagjainak névsora is fennmaradt.
Balról jobbra.
Álló sor: Laczkó I, Keresztúri István, Szabó Pál, Urbán Dezső, Rózsz József - állomásfőnök, ? , ? , Pallaga Pál.
Guggoló sor: ?, Szabó Kálmán, ?.
(Szabó Kálmán, a sokak által ismert villanyszerelő.)

A kérdőjelek számomra ismeretlen személyeket jelölnek. Ha valaki pótolná hiányos tudásomat szívesen venném!

A névsorban szereplő Szabó Pál és Urbán Dezső a BVSC igazolt játékosa volt.

A kép a háború utáni években készülhetett.