Keglevichek nyomában XVIII. - Horthy csemeték Keglevich Gabriella menyegzőjén

Mikor Keglevich Gabriella (Nagykáta-Egreskáta) mennyegzőjét bemutattam, egy szép fényképet lehagytam. Most megmutatom.

A kormányzónk fia, ifj Horthy Miklós feleségül vette Károlyi Imre leányát Consuelót. A pompás esküvőt 1927. augusztus 4-én, csütörtökön tartották.

Az első lánygyermek 1928. május 23-án érkezett meg Zsófi nevet kapta.

A második gyermek, ugyancsak lányka, 1929. augusztus 3-án jött a világra, Nikolett lett a neve kereszteléskor.

Mikor Keglevich Gabriella esküvőjének eljött az ideje, akkorára már felcseperedtek, Zsófinak 6 év volt a háta mögött, Nikolettnek 5 év.

A meghívott arisztokraták között ott volt Horthy-Károlyi Consueló a két gyermekkel, mert a házasság már felbomlott. 1930-ban szétvált a család.

A lánykáknak az volt a felelősségteljes munkájuk, hogy a menyasszony uszályát vigyék, kellő ügyességgel.

A képen az édesanya a bal szélen fehér kalapban és a két kislány. Anyja kezét Nikolett fogja. Az idősebb hölgyet nem ismertem fel.

A kép eddig ismeretlen volt.

A kis család elmenekült a háború elől. Először Isny városka adott menedéket – Francia zóna – Németországban, majd Eglofba kerültek és végül Svájc fogadta be őket. Wangen városában telepedtek le. Ekkor Nikolett 17 éves, Zsófia 18 éves volt. Az életük végéig már Svájc adott otthont nekik.

Consueló 1976-ban 71 évesen, Nikolett 1990-ben 61 évesen és Zsófia 2004-ben 76 évesen adta vissza lelkét az Istennek.

Forrás:

Szilágyi Ágnes Judit - Sáringer János: Ifj Horthy Miklós, a kormányzó kisebbik fia

Kép a plébánia kertjéből

Ez a remek kép 1943-ban készült, a nagykátai Mária Kongregáció egyik női csoportjáról. Hogy melyikről azt nem tudtam meg, mert nem csak egy csoport volt, hanem kettő. Az egyiknek a Szent Erzsébet, a másiknak Szent Margit volt a nevük. A férfiaknak is volt egy Szent József kongregációja.      

Az biztos, hogy a kép közepén Medgyesi Gyula plébános ( 1925-1943 Nagykátán ) helyezkedett el. Tőle jobbra Sződy Péterné tanárnő, róla már meséltem, az előző jegyzetekben.

Az álló sorban, jobbról az ötödik a szépmosolyú Németh Lászlóné Túri Mária. A kép készítésekor 16 év volt a háta mögött. Most 95. évét is túllépte. 

A Teremtő hordozza a tenyerén, vigyázzon minden lépésére!

Keglevichek nyomában XVII. - Keglevich Géza tragédiája

Szép októberi nap lehetett. Az őszi szelek már lesöpörték a sárgult falevelet. Amelyek még fent voltak a helyükön, azok néha lassú himbálózással ereszkedtek a többi testvéreik közé.

A csendes, verőfényes szombati napot kihasználva, az ifjú gróf, Géza, felnyergeltette a kedvenc paripáját és kinyargalt a kastély környékére.

Telt - múlt az idő a kastélynál megjelent a ló, a nyereg üres, a kengyelnél fogva húzta a földön az élettelen gazdáját.

Hogy pontosan hogyan történt a tragédia, azt már elásta a múló idő. Az esemény írásban nincs rögzítve, akik látták azok is már régen elporladtak. Tanúk csak lehettek – a cselédházak nem messze voltak – akik láthatták hol esett le a fiatal úr a megbokrosodott lováról. A szó-beszéd még halkan életben van az idősebb korosztálynál, de már elcsitulóban van a hangja.

Ki is volt a szerencsétlenül járt ifjú úrfi?

Édesapja: Gróf Keglevich Gábor ( Pest 1784 - Egreskáta 1854 ) asztalnokmester, hétszemélynök, koronaőr, főtárnokmester, Nógrád m. főispánja.

Édesanyja: Gfn Matild Sándor de Szlavicza ( Bécs 1798 - Buda 1843)

A házasság Bécsben történt 1798. március 21-én. A családban hét gyermek született, elsőnek Géza (Buda 1817- Egreskáta 1837)

A lovas baleset következtében elhunyt gróf Keglevich Gézát a családi kriptába helyezték örök nyugalomra, a márvány tábláján ez olvasható:

„Buzini gróf Keglevich Geyza szülőinek büszkesége, barátainak öröme, a hazának reménysége. Született Budán 1817. Szent András hava 26. Megholt Egreskátán 1837 Mindszent hava 28-án.”

A tragédia helyén még ma is megvan az emlékkereszt, a 31-es út mellett Egreskátán, már nem eredeti állapotban, sajnos galád kezek ellopták az öntöttvas kerítést. Az emlékkeresztet a Vállalkozók Klubja 2007-ben újította fel, Marton László vezetésével, mivel az eredeti kerítés már nem volt meg, így más módszerrel kerítették körbe. (Felújítás után, még a láncot is ellopták.)  

Az eredeti emlékkereszt így nézett ki, mert gróf Keglevich Miklós a szilvási hámorából két darab öntöttvas keresztet adott. Egyet a tragédia helyére állították fel, a másikat a temetőbe a kápolnával szemben. A temetői kereszt még megvan, ápolatlan állapotban.

A gróf Keglevich Géza festett arcképét - nem kis anyagi áldozattal - Kucza Péter helytörténész megvásárolta és hazahozta.

50000 látogató

2014. januárjában indítottam el ezt a helytörténettel foglalkozó blogot. Nyolc év van már a hátam mögött és most, pár pillanattal ezelőtt felkereste a blogomat az 50000. látogató. Ötven ezer kattintás a földgolyónk különböző helyeiről.

 

Igazán örömet okozott!

Köszönöm!

Elsőáldozók 1949-ben

A kép visszarepít a múltba, úgy hetvenhárom évvel. 

Gyermekként látjuk azokat, akik már a nyolcvan felé haladnak.

Lehet, hogy még vannak akik köztünk élnek és vannak olyanok, akik átlépték az élet mezsgyéjét.

Megkaptam hiánytalanul a névsort!

A tanítónő: Sződy Péterné

Lányok balról: Pomázi Mária, Sződy Mária ő még nem áldozó, Bódi Ilona, Bene Erzsébet,  Czakó Julianna, Urbán Erzsébet

Fiúk balról: Sződy Péter ő még nem áldozó, Lengyel János, Katona Antal, Kocsi István, Apró Károly, Kelemen Károly

Talicskás mennyegző Nagykátán

1924. november 5.-e, szerda.

A násznép ma korán kelt, volt még teendő, kinek ez, kinek amaz. Az árnyak most sem hasalnak a földön, borongós az idő. A sár hamar felkapaszkodott a cipellőkre, a csizmákra. Előző napokban őszi eső verte a rögöt.

Ezen ronda időjárás senkit nem zavart, hiszen esküvő, lakodalom lesz. A mosoly hamar szétszaladt a vendégseregen még a kíváncsiakon is.

 A menet el is indult a templom felé. A templomban a vőlegény és az ara külön-külön kellő méltósággal bevonult a szép, lélekig hatoló orgonaszó kíséretében.

Tamásy Pál plébános eskette őket, hogy csak az ásó, kapa és a nagyharang lehet a válás oka. Fejős Menyhért és neje Kasza Mária, már úgy lépegettek kifelé, mint egy házaspár. Többen meghatottan törölgették szemeiket.

A fotográfia már otthon készült. A menyasszony és a vőlegény nevén kívül, csak a bal szélen álló koszorúslány neve jött elő, ő Kocsi Mária.

Hogy minek az a tragacs? Nem tudtam kideríteni. Talán beteg volt aki kényelmesen elhevert rajta? Vagy már belülről megázott? Aki üveget fog, az mind a tragacson üldögél, még a vőfély is, a sáros csizmájában. 

Az örömapa az ifjú pár mögül leselkedik, az örömanya a fal mellől kandikál.

( A kép és az esemény két év múlva 100 éves lesz.)

Keglevichek nyomában XVI. - Keglevichek nyomait keresve.

1880. november 27-én pénteken, úgy hajnal hasadás környékén, egy picike ember torkából feltört az élet jelzője. Gyorsan szaladt a hír: - Megszületett, fiú!

Óriási öröm döngette a falakat, mindenkit a boldogság ölelgetett.

Pár nap múlva be is jegyezték a hivatal nagykönyvébe, megszületett: Gróf Keglevich István, Egreskátán 1880. XI. 27-én. 

Teltek múltak az évek, oly annyira, hogy Gróf Keglevich István megtalálta élete párját és 1907. VII. 10-én Vedrődön kimondták menyasszonyával, Gfn. Zichy Klárával egyetemben, a boldogító igent. (Vedrőd települést ne keressék szép hazánk térképén, mert Felvidékre került.)

A "Keglevichek nyomában XII". részében írtam, hogy telefonhívást kaptam Floridából, Keglevich Miklóstól. Keglevich Miklósnak nagyapja volt a fentebb írt Gróf Keglevich István.

Az elmúlt héten, az unoka, Keglevich Miklós hazalátogatott feleségével Máriával és a 14 éves unokával Miklóssal. Ő volt az első Keglevich – a II. vh. óta – aki visszatért ősei földjére.

Bejártuk Nagykátán és Tápiószelén azon helyeket, ahol a Keglevichek  nyomait megtaláljuk.

A Keglevich család 283 évig élt Nagykátán.

Kápolna a nagykátai temetőben, ahol Keglevichek nyugodnak.

A tápiószelei Blaskovich kúria teraszán. 

A parkban megnéztük a nagykátai Keglevich-kastély kertjéből átvitt szfinxet, sajnos romos állapotban.

A cukrászdánk

Én csak "nagy fiúként" ismertem meg a községünk régi cukrászdáját.

 Lehet, hogy előbb is betértem ide, ha legalább 50 fillér csörgött a zsebemben. Mert a fényes alumínium filléreket egy gombóc fagylaltért lehetett becserélni. Ha gazdagabb voltam és volt egy forintom, akkor vasárnap délelőtt a moziba 10 órakor kezdődő Matinéra csücsültem be 50 fillérért és haza felé a maradt fillérekért fagylalt is volt a kezemben. Pompás vasárnapom volt!

Amikor már felcseperedtem, barátaimmal szombat este tanyáztunk a cukrászdában. Tripliszek-et iszogattunk, módjával. Barátomnak, Kulik Sándornak – nyugodjék békében – volt egy 811 TERTA magnója (18 kg). Azt becipeltük és szólt a remek zene. (Egy barátunk szalagra vette a Szabad Európa hullámhosszáról, az Ötórai tea műsorról.) Ha nem volt tiszta a hang – mert hogy zavarták rendesen – nem érdekelt bennünket, mert hallottuk a Beatles-t,  Billie Holiday-t,  Paul Anka-t s a rock'n'roll királyát Elvis Presley-t stb. A magyar rádióban ezeket nem hallhattuk. Nem voltak még "szalonképesek".

A cukrászda üzleti részének szép dongaboltozata volt. A vendégtérben is az lehetett, de arra már nem emlékszem. A Deákék üzemeltették, majd később az ÁFÉSZ vette át. Az épületben a cukrászda elődje egy kovácsműhely volt.

Ez a képet képeslapként adták ki az 1960-as évek elején.

A felszolgáló kisasszonyt is bemutatom, fehér köténykében: Gulyás Ibolya és mellette a párja, Lengyel László. (1961)

Az épület már nincs meg. Helyébe építettek egy három emeletes lakóépületet, amire rá sem lehet fogni, hogy szép. Földszinten a Rossmann és egy műszaki bolt.

Vidám csapat

Egy 75 éves  fényképet fogok a kezemben. A képet hiába vallattam, sajnálatomra nem tudtam kideríteni majdnem semmit. Valamilyen szereplés lehetett, mert a "Rendező-betanító" név megnevezett. Lehet, hogy a szüreti bálon szerepeltek? Szép magyar ruhában vannak a lányok-fiúk. A jókedv kiült a fiatal arcokon.

A kép hátuljára ceruzával ráírva: Független Ifjúság 1947. A fotográfia a Bazár-sor előtt készült, Kálló János kereskedése előtt.

Szerencsére volt egy idős hölgy, aki évekkel ezelőtt leírta nekem a névsort. Úgy írom le a neveket ahogyan nekem is leírták.

Jobbról - balra: Jakus Teca, Kaszás Erzsébet, Ledacs Erzsébet, Szalkai Manci, ......Erzsébet, Czakó Erzsébet, Marton Ics, Vonnák Margit, P. Marton Anna, Cs. Bálint Ica, Szabó Erzsébet, Kóber Laci, Marton József, Koncz András, Szécsényi Laci, Szécsényi Zoli és felesége, Szabó Jani, Sz. Palkó István, Kocsi Gáspár, Sz. Palkó Pál, Palóc Laci

Kis táncosok: Kovács Balázs, Dombovári Klára, Szekeres Erika

A baba. Marton István.

Rendező-betanító: Molnár Béla

Kocsmai pillanat

Abban a réges régi világban, a férfi embereknek igen fontos helyük volt a kocsma. Nappal is be-be vetődtek, de esténként jobban összejöttek, hagy csengjen a pohár, csússzon a garaton a bor.

De az igazi alkalom szombat este és a vasárnap volt. Akkor felszaladt a kocsma forgalma, a kocsmáros unalomból olyankor nem törölgette a poharakat.

A kocsma 1911 óta működött, a Kossuth Lajos utca 12 sz. alatt, nagy udvarral és kugli pályával.( Az utóbbi időben fűszerüzletként működött.)

A képek, amelyeket bemutatok a Gyüre Dániel kocsmájának udvarán készültek. Teljesen bizonyos, hogy vasárnap volt ott a fotográfus, aki megörökítette a pillanatot. Ha jó volt az időjárás, szívesebben kiültek a vendégek az udvari asztalokhoz.

Borozgat a kis társaság, fehér ing, az öltöny, csizmával dukál ilyenkor. Az is lehet, hogy a templomból jöttek már ide. A kalap azon korban fontos jelképe volt a férfiaknak. Kalap nélkül nem volt ember az ember.

A kockás terítővel letakart asztalnál, egy másik társaság sörözget. Kalapok ott is a helyükön, még az utca kapuból kíváncsiskodó gyerekeknek is fejükön a kalap. Háttérben a kocsma udvari bejárata. Jobb szélen egy hölgy kíváncsiskodik az ablakon.

A képek az 1920-as években készülhettek.