1880. november 27-én pénteken, úgy hajnal hasadás környékén, egy picike ember torkából feltört az élet jelzője. Gyorsan szaladt a hír: - Megszületett, fiú!
Óriási öröm döngette a falakat, mindenkit a boldogság ölelgetett.
Pár nap múlva be is jegyezték a hivatal nagykönyvébe, megszületett: Gróf Keglevich István, Egreskátán 1880. XI. 27-én.
Teltek múltak az évek, oly annyira, hogy Gróf Keglevich István megtalálta élete párját és 1907. VII. 10-én Vedrődön kimondták menyasszonyával, Gfn. Zichy Klárával egyetemben, a boldogító igent. (Vedrőd települést ne keressék szép hazánk térképén, mert Felvidékre került.)
A "Keglevichek nyomában XII". részében írtam, hogy telefonhívást kaptam Floridából, Keglevich Miklóstól. Keglevich Miklósnak nagyapja volt a fentebb írt Gróf Keglevich István.
Az elmúlt héten, az unoka, Keglevich Miklós hazalátogatott feleségével Máriával és a 14 éves unokával Miklóssal. Ő volt az első Keglevich – a II. vh. óta – aki visszatért ősei földjére.
Bejártuk Nagykátán és Tápiószelén azon helyeket, ahol a Keglevichek nyomait megtaláljuk.
A Keglevich család 283 évig élt Nagykátán.
Kápolna a nagykátai temetőben, ahol Keglevichek nyugodnak.