Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Karácsony 1951.

  A fiókom mélye őrizte meg ezt a "karácsonyi üdvözletet", abból a korból, amikor még a "legfőbb érték az ember" volt.

  A II. osztály padját koptattam, amikor a tanító nénink meglepett bennünket egy ilyen lapocskával és azzal a hozzápasszított feladattal, hogy vigyük haza szüleinknek. Akkor már csak jó anyámnak adhattam át e jókívánságokat - amit a mindenről gondoskodó pártunk juttatott el neki, általam.

  Mert, hogy a "Béke ünnepe" nemsokára lesz, nehogy eszünkbe jusson Karácsonyozni, a Jézuskát szóba hozni, karácsonyfát állítani, inkább a békeharcra és az 5 éves tervre összpontosítsunk, az ünnepeken is.

  Ez a lap, hogy mennyire volt a helyi kommunisták buzgósága, vagy országos terjesztés volt-e, azt nem tudom.

   A karácsony volt "Béke ünnepe", majd "Fenyő ünnep"- re változott. Úgy emlékszem 1956 után újból Karácsony a Karácsony. Akkoriban azt mondták az emberek: a "Jézuska visszakapta az iparát".

   Ha e témában többet szeretne olvasni kattintson IDE!

   Boldog, Áldásokban Gazdag Karácsonyt Kívánok, minden kedves látogatónak!