Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Aratási képek

  Aratási idő van! Hétfőn hosszabb utazásban vettem részt, s több helyen láttam aratókat. Messziről meg lehetett a gépeket látni, mert hatalmas porfelhő jelezte ottlétüket. Embert nem igen látni a tarlón, a gabonatáblákon. Más már ez az aratás.
  (De ha jól belegondolunk, ma már nem csak a gabonát arathatják. Arathat a lángosos, a sütögetős, a sörkimérő és még hosszabb is lehetne a sor.)
  Két szép, régi hangulatú, aratáshoz szorosan kapcsolódó képet mutatok most be.
A képek nem Nagykátán készültek, de készülhettek volna itt is. A fényképész legjobb tudomásom szerint Tápiószentmártonban ragadta meg a pillanatot. Csak a ritkasága miatt mutatom most be.
   Ezen a képen élő erő küszködik a gépek súlyával, húzzák a már learatott tarlón a következő cséplés helyére. A kép bal oldalán nyolc ökör húzza a cséplőgépet, melynek a feladata, a gabona száráról, kalászából a mag különválasztása, hogy az zsákba tudjon kerülni.
   Úgy néz ki, hogy a cséplőgépet hosszú szíjjal meghajtó gőzgép sokkal súlyosabb lehetett, mert azt már tíz ökör vonszolta.


   Aratáskor párban dolgoztak az aratók. Ez a felállás egy férfit és egy nőt tudott csak elképzelni. (Akkor még egészséges volt a világ, nem volt kifordulva a sarkából!) A kaszás (férfi) levágta a gabonát, a párja (nő) gabonaszárból kötelet csavart és belekötötte a kévét. Majd a gabonakévét keresztekbe rakták - fortélya volt annak - amelyben 9 kéve volt. Ezeket a kévéket a gazda ezután igyekezett behordani a földjéről, valahová ahol azt a cséplőgép kicsépelte.
   A képen azt a munkálatot látjuk, amikor a gazda szekérrel igyekezik elvinni a kereszteket, illetve a kévéket. Petrencerúddal megszélesítették a szekeret, így több kévét el tudott szállítani. A párja, mely rend szerint a felesége, adogatja villával az urának a kévéket, aki nagy szakértelemmel megrakja a szekeret.
A szekér előtt nem lovak várakoznak, hanem szép címeres ökrök, méghozzá négyen.


  A képeket a Városi Könyvtárunk őrzi. Készülhettek az 1920-as években.