2015. augusztus 17-e neves nappá vált a helytörténet számára. Ugyanis e napon ismét egy könyv született, melyet jó kézbe venni, sima lapjait simogatva hajtani, no meg izgatottan és megfelelő áhítattal is forgatni, mert nem tudjuk mi a következő oldal meglepetése. Számunkra már ismeretlen arcok néznek ki a könyvből, nagyapáink, dédapáink, ükapáink korából. Szavuk már réges-rég elhalkult, üzennének valamit az utókornak a kép síkjából, amit nem igen értünk mert rohanunk, mindig rohanunk valahová. Pedig ehhez a könyvhöz idő kell és lélek - mely nem árt ha nagykátai - mert a képek sokat mesélnek egy eltűnt világ rögzült pillanatairól.
Nagykátaiak voltak a képeken lévő emberek, nagykátai volt az utcakép, mely azóta gyökeresen megváltozott. Nagykátai volt a bolt és az elé kisereglett eladók, tulajdonosok és egyéb bámész alakok. Kátaiak voltak a daliás katonák, kik a Nagy Háború egyenruháit viselve talán eltűntek valahol a csatamezők pokoli fergetegében.
Kucza Péter remek, nagy gonddal összeállított, szerkesztett, újabb helytörténeti könyvét, a Nagykáta Város Önkormányzata segítette a megjelenésben.
Nagykátaiak voltak a képeken lévő emberek, nagykátai volt az utcakép, mely azóta gyökeresen megváltozott. Nagykátai volt a bolt és az elé kisereglett eladók, tulajdonosok és egyéb bámész alakok. Kátaiak voltak a daliás katonák, kik a Nagy Háború egyenruháit viselve talán eltűntek valahol a csatamezők pokoli fergetegében.
Kucza Péter remek, nagy gonddal összeállított, szerkesztett, újabb helytörténeti könyvét, a Nagykáta Város Önkormányzata segítette a megjelenésben.
