Régi, bús katonanóta szabad átrendezésben.
De ez a szerelvény tényleg itt áll az állomásunkon. Szolnok felől érkezvén hozta ide, és vitte innen az utazó közönséget. Kitette az ide igyekvőket, befogadta a innen utazókat. A gőzösnek szolgáltatásra nem volt szüksége. A karcsú kút, olajjal működő lámpával a tetején, a mozdony bal elejénél nyújtózkodik. A salakoló aknára sem állt rá a mozdony, kiereszteni a felgyülemlett salakot. Nagykátán - és ahol hosszabbat várakozott a szerelvény - a mozdonyára igen rátarti mozdonyvezető és a segédje leszállt a fülkéből, ronggyal, olajozóval a kezükben törölgették, olajozgatták, ápolták a mozdonyukat. A személyforgalomban részt vevő mozdonyok igen ápoltak voltak.
A szerelvény az indulás előtti pillanatokban lehet, a mozdony bal oldalán ott áll a forgalmista, nyári zsávoly zubbonyban. A mozdony erőt gyűjt az induláshoz, füstje eltakarja az állomás épületét. De bizton lehet tudni, hogy a vonat a nagykátai állomáson áll. Ami támpontot ad, az a vasúti gyalogos felüljáró, a kútház és a távolban, jobb oldalon látható MÁV lakóház helyzete. A kútház előtt lévő raktárépületet idővel elbontották. Az első vágány mellett egy csapat gyerkőc őgyeleg, talán arról álmodva, hogy egyszer őket is elviszi a pöfögő-szuszogó masina.
A fényképész akaratlanul megörökítette magát, árnyéka ott hasal a földön, a felüljáró árnyával együtt.
A fotográfus sok képet készített Nagykátán, precízen, ceruzás jegyzetekkel látta el a képek hátulját, sajnos évszámot nem mindig írt.
Ez a kép 1927-ben készülhetett, ekkor készült az előző állomási képe is.
A vágány mellett vigyázzunk, sebesvonat indul Budapestre!
(Akinek kedve tartja hallgathat hozzá korhű hangokat is, erre a szövegre kattintva.)
