Kossuth Lajos tér

Ezt a képeslapot egy kicsivel később készítették, mint amit korábban bemutattam ITT. Az előző képeslapon így írták a községünk nevét: Nagy-Káta. Ezen a lapon, már így írták: Nagykáta. 

A Kossuth teret, a II. világháború után átnevezték Szabadság térre.

De a sár, még mindig sár. Pár fa is búslakodik, teljesen kopaszan. Ha a jobb oldal felé nézünk, akkor az erkélyes községháza homlokzata látszik, a következő ház eleje pedig a kántor háza volt.

Távolabb, de középen a parókia látszik és a tető gerince fölött  – kicsit balra – halványan látható a Tornyos-iskola tornya.

A katolikus templomunk pompázik az új ruhájában.

A nagyon fontos artézi kút is ott van balra, a templom irányában. A legjobb volt, amikor négy csövön omlott a jó víz. Idők múltával átalakították, már csak 2 csövön jött a víz. Manapság se híre se hamva nincs meg.

Az artézi víz neve kicsit furcsa. Miért artézi? Franciaországban fúrták az első kutat, Artois-i grófságban – szinte hihetetlen – 1126-ban. Innen van a neve. Artézi víz csak az lehet, amelynek mélyre fúrt csövén, a lenti rétegek kinyomják a folyton folyó vizet.

Ipartestület és az utód

Településünkön az 1800-as években dolgozott a "NAGYKÁTAI VEGYES CÉH". A céh az iparosokat fogta össze.

Ez a név 1889. január 1-én átalakult, így lett "IPARTESTÜLET" a neve. Hogy addig hol működött a központjuk azt nem tudni. 1893-ban házat vettek, ami idővel szűk lett. Egy másik házzal kibővítették, így lett a szép nagy épület, az IPARTESTÜLET.

Az 1950-es években az Ipartestület ott megszűnt, Művelődési ház lett belőle

1953-54-ben ötödik osztályos voltam és egy Magyar irodalmi órán, Tóth Endre tanár úr elvitt  a kultúrház építkezéséhez. Akkor szinte teljesen átépítették a házat. Azt nagyon megjegyeztem, hogy a falak pucolatlanok, ablakok, ajtók sem voltak és a színházteremnek a plafon boltíve nagyon magas volt. A színházteremben pedig lehetett bukdácsolni sittek halmazán.

A tanár úr kiadta, hogy az építkezésről fogalmazást írjunk.

A füzetem már eltűnt, így nem tudom ide tenni a fogalmazásomat.

Az Ipartesület épülete anno.

2024-ben pedig művelődési központként, így látható.

Téli zimankó

Ez a képes lap 1907-ben jelent meg, így mesélhet a régi Nagykátáról.

Úgy néz ki, hogy csípős a délelőtt. Ólmos, nem szerethető sötét szürke felhő itt pihen, a községünk felett és a ritka köd is itt kóborol a település közepében. A sár, a sár vastagon hasal az utakon tapad az mindenhová, a csizmára a lópatára, a kocsikerékre. Ha van egy kis fagy, ropog  rendesen a talpunk alatt. 

Távolabb, embercsoport is látható. Talán piacoznak? Ha tovább nézünk, ott láthatjuk a kastélyt és távolabb balra, a Királyi Járásbíróság épületét.

A bazársor nem volt még felépítve, ha ott lenne, nem látnánk a kastély épületét. A Bazársort 1910-ben építették.

Bal szélen az épített-átalakított katolikus templom emelkedik ki a térből. A munkálatokat 1903-ban fejezték be.

A Mária dombon, – ahol kúszik fel a hó csíkja – ott van a Fogadalmi Mária szobor. A pestisjárvány megszűnte után, hálából 1779-ben emelték ezt a szép szobrot.

Az országúton ballag egy kétlovas kocsi, rakománnyal. A lovak kicsit eltakarják az artézi kutat. Mindig vannak ott kannákkal, jó vízért jönnek. Községünkben – emlékezetem szerint – három artézi kútunk volt, plusz még a Bundiék malmánál. 

A bal oldalon szép nagy ház látható, az a Gemperle Károly főjegyző háza volt. Lebontották, rendőrséget építettek oda. A fehér homlokzatú ház is ott volt, de azt is lebontották. A harmadik,a Pilisy ház még áll.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményéből származik. 

Piaci forgalom...

Valamikor a II. világháború előtt készítették ezt a piaci fotográfiát. A piactér akkoriban a Bazársor előtt terült el. 

Talán tavaszi napsugár melegíti az eladót és a vásárlót is. A fákon kapaszkodnak már a levelek, meleg ruha senkin sincs, öröm ilyenkor a piacon ténferegni. De lehetett már a nyár elején is, pontos dátumom sajnos nincs.

A régi napi viseletet is meg lehet nézni. Asszonyokon kendőt viselnek és a kötény is fontos, persze az frissen mosott és vasalt. Úgy csinosak.

A férfiak legtöbbje öltönyt visel, és kalap a fejükön. Sapkák is előfordulnak. Akkoriban ha nincs a férfiakon fejvédő, bizony nem nézik fiuknak-férfiaknak.

A háttérben a bazársor és látni a KÖNYV PAPÍR és ÍRÓSZER boltot, amelynek a tulajdonosa: Kálló János volt.

Lányok az iskolában…

A lányok II. osztályának fényképe, talán úgy a tanév vége felé készülhetett. Az év rá van írva,1953. Ha utána számolunk akkor 1944 - 45-ben születtek a lánykák. Most úgy 79-80 évesek lehetnek.

Sok mosoly az arcokról áramlik felénk. Öröm rájuk tekinteni.

A névsor megvan a kép hátulján, kettő név nélkül. A tanító néni: Puskás Ottóné (Teti néni.)

A névsor: 

Molnár Teréz, Kuncs Mária, Ézsiás Ilona, Tóth Ágnes, Bőti Mária, Krausz Veronika, Parócza Erzsébet, Bagi Katinka, Házkötő Magdolna, Jasó Mária, Vágány Margit, Lázár Boró, Molnár Juló, Kocsi Teréz, Horváth Margit, Fábián Erzsébet, Kiss Erzsébet, ?  , Fejős Margit,  ? , Borsik Anna, Szabó Vera, Tóth Mária, Pikó Gabriella, Czakó Gabriella, Pallaga Anna, Nagy Klára, Farsang Teréz, Fegyverneki Margit, Kósa Ilona.

A kép az Epresi iskola udvarában készült.

A két rendkívüli ember

Dezseőffy Emilt (1850-1922) választották főszolgabírónak, a kecskeméti felső járásba, amibe beletartozott nagykátai járás is. A szolgálata 1875. november 7-én kezdődött. Olyan népszerű volt, hogy negyven év után (1915) vonult csak vissza a szolgálatról. Önszántából, nem leváltás miatt.

Községünkben nagy volt a népszerűsége, mindenki kalapot emelt neki. A legenda azt írja, hogy éjjel-nappal tárva-nyitva volt az ajtaja. Soha senkit el nem küldött, mindent elintézett, az igazság útján. Jó szív is dobogott a mellében, a szegény sorsúakat támogatta. Többek között alapítványt is hozott létre, hogy a iskolás gyerekeknek ruhájuk-cipőjük ennivalójuk legyen. Igyekezett, hogy iskolák épüljenek a községünkben és a járásban is. És még nagyon sok mindenben benne volt a neve, a kedves feleségével is Dezseőffy Emilné Pilisy Máriával (1855-1913) remek párok lettek. Együtt mentek az igazság és a jószívűséggel az életúton.

A Dezseőffy-kúriát – a család lakóhelyét – korábban képpel mutattam be ITT.

A Dezseőffy házaspár

Dezseőffy Emilné, Margit, Katicza és Ilonka lányuk

Keglevichek nyomában XXIV - A kápolna

Több évszázaddal ezelőtt a nagykátai temető a templom jobb oldalán alakult ki, ahol most park van.

Általában ez volt a szokás máshol is, a templom mellett volt a temető. 

Nagykátát meglepte a pestisjárvány 1736-1740 években. Ezen okból sok volt a temetés, bővíteni nem tudták, kicsi lett a temető. Másik területet kellett keresni. Úgy néz ki, hogy ezen években vagy után, új temetőt jelöltek ki, a falun kívül, ahol a mostani temető van. ( Mára már azt is átölelte a város.)

Az új temető keletkezéséről pontos dátumok nincsenek. De van egy évszám, ami nagyon jó ezen okból.

1760. június 30-án gróf Keglevich Gábor saját kezével írta meg a kérvényét, gróf Eszterházy Károly váci püspökhöz, hogy engedélyezze a sírkápolna építését a nagykátai új temetőbe. A tervrajz is megvolt már, Fischer von Erlach  bécsi építész készítette. 

Az engedélyt megkapta a kérő, így pár év alatt felépült a kápolna, mely a hazánkban egyedi a barokk jellegű épület, a különleges ellipszis alakú kupola szerkezete miatt. 

A kápolnában nyugszanak a Keglevich család tagjai .

A kápolnáról először egy szép régi képet tudok megmutatni:

Téli hangulat:

Még egy másik kép:

Pár évvel ezelőtt:

Tatarozást most fejezték be, 2024 :

Egy elegáns vendéglő

Bizonyára talán még lesznek olyanok, akik még emlékeznek a Park vendéglőre.

A Földmíves Szövetkezet, vagy az ÁFÉSZ megvásárolta a romos zsidó templomot. Szépen átépítették, az alsó részében étterem, az emeleten irodák lettek.

Úgy tudom, hogy a "Park vendéglő" 1963-ban tárta ki az ajtaját. Amennyire lehetett, remek szórakozóhely – különösen hétvégén – lett belőle. Zene is zengett, táncolni is lehetett. Hamarosan "Oszlopos"-nak nevezték a vendégek. (Sok oszlop volt a teremben, amiknek tartani kellett a plafont.)

Bemutatok egy fényképet, ami a kezdet kezdetén készült. Elegáns vendégek vannak rajta már a nyitáskor. Elárulom, hogy tulajdonképpen nem vendégek, hanem az ÁFÉSZ vezetői és az irodista hölgyek.

Ők vágták el a szalagot: Gáti Károly elnök, Major Gyula kereskedelmi vezető, Babucs József számviteli vezető, Ágnelli János vendéglátó vezető, Epresi Ernő kirakatrendező, Bene Károlyné könyvelő, Halápi Mária titkárnő.

A pultnál: Balis Olivér üzletvezető, Fejős Matild a felesége, és Varga Béláné felszolgáló.

A terem másik részének vendégei: Kőszegi Márton, Gulyás Imréné, Bazsó Izabella, Ágnelli János és Virág Zsuzsa. Zenészek is vannak a háttérben.

A kedves hölgy akitől kaptam a képeket és felsorolta a neveket is: Szabóné Krámli Zsuzsanna

Dezseöffy-kúria

Egy szép régi képeslap. A fotográfus szépen kifestette, így lett színes. 

Dezseöffy Emil főszolgabíró és családja lakott ott.

Ma már az épület jócskán megváltozott. Lefaragtak a házból vagy öt métert és az épület végében ott a Vodafon ügyfélfogadása. Az épület további része az Önkormányzaté.

A képeslap felirata hibás, hiszen az épület akkor az Erzsébet királyné utcán volt.

( Később a Rákosi Mátyás utca és most Dózsa György utca.) 

A Dezseöffy utca beletorkolott az Erzsébet királyné utcába.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményéből való.

Keglevichek nyomában XXIII - Ünnepi pillanatok

Előkerült egy érdekes fénykép.

A kép bal oldalán, az egreskátai kastély oszlopai sorakoznak és ott van Keglevich Gabriella grófnő is. Szemben,a grófnővel áll egy küldöttség, hat fővel. Négy szép lányka magyar ruhában és két fiú van ünneplőben közöttük. A lányok faágat fognak, azon szalag is van. Jó lett volna elolvasni a szöveget, de nem lehetett. A küldöttség háta mögött, ünnepi ruhában láthatók férfiak. Érdeklődőket is látni még apraját nagyját.

Sajnos nem tudtam meg milyen ügyben történt ez az eset.

A képet Dobos Károlyné kölcsönözte.

Rögzített pillanat

Egy réges-régi fotográfiát vettem ki a fiókból. 

Sok gyerek, kicsik és nagyok, mosolygósak és komorak.

Talán valahol egy iskola udvarában készült a kép, sajnos a háttér mögött nem látható semmi, ami oda vezetne bennünket a helyszínre. Valami előadás is lehetett, a bal oldalon ülve hegedűt tartó fiúkat is láthatunk és felnőtteket is.

A régi képemet, a fotográfus 1903-ban készítette.

Akitől kaptam – több évtizede már – két nevet adott át, amit ő is tudott.

A  kis csemeték utolsó sorában, középen ül: Molnár István tanító úr.

Az álló sorban, a tanító úr felett balra, egy lányka fehér ruhában, sötét színű derékövvel. A neve: Krámer Erzsébet. Született, 1887-ben.

Tél a széles utcában

Tél van, a fák még alszanak. Napközben megcsurran a hó teteje, de éjszaka ropog a talpunk alatt.

Egy didergős délelőttön, ismét fotográfus kódorgott az utcákon. Neki köszönhetjük, hogy látjuk a múltat, hitelesen.

Több fényképen és azok alapján képeslapokon téli időt látunk, mert így a fák lombjai nem takarják el az utcát, házat.

E széles utca torkolatánál és közepén megállt a fotográfus. Tetszett neki ez az utca, le is telepedett az állványával és a foto masinájával. Ezt a képet látjuk most.

Ennek a szép széles utcának a neve: "Dezsöffy Emil ucca". ( Több képeslapon téves a felírat. A főszolgabíró neve a valójában Dezseőffy Emil volt. Később írok erről a remek emberről.)

A bal szélen látható egy sarokház. Kicsi gyerekkoromban ott laktak a postamesterék, a Kölesvölgyi család. Később óvoda volt benne. Egyszer csak lebontották és megépült a napjainkban látható üzletsor. A következő házban egy darabig ügyvédek irodái voltak. Az ötödik házban egy kocsma volt, szépen kipingálva a belső rész. 

A középső részen, még szépen látható az a ház ami özv. Selyem Józsefné háza volt a húsboltjával. Ha jól megnézzük, vagy nagyítjuk, a ház előtt ott van a Mária szobor, ami ma is megvan. (Megtalálták.) 

A jobb oldali házsorból már egy ház sem látható. Megújult a jobb sor.

A kép a 1920-as években készült, úgy 100 évvel ezelőtt.

A kép Kucza Péter gyűjteményéből való. A kép készítésének mai helyszíne a Dózsa György és az István király út kereszteződése az István király út felé nézve. A szemben levő ház, még mindig a helyén áll. Jobbra a volt Aranyszarvas étterem, mögötte az OTP épülete, balra pedig üzletsor található.

A múlt képe

26 gyerkőc néz szembe a fotográfus dobozával. Van aki mosollyal, van aki komolyan és van aki mogorván. Bizonyára. a tanító néni kérte, hogy a szépen öltözzenek fel, mert fényképezés lesz. Érdekes, a fiúkon a matróz felső.

Sajnos a fényképről nem tudok szinte semmit. Az bizonyos hogy ezek a fiúk I B osztályosok az 1927-1928 évben. ( Könnyű leolvasni a képről.)

1920 -1921-ben születhettek. Öröm lenne, ha valaki megismerné az arcvonásról a déd-vagy az üknagyapát.

A régi bolt sor

Volt egy szép nagy ház, a Bajcsy Zsilinszky utca 63. sz. alatt, ott ahol ez az utca a Jászberényi útba torkollik.

A ház bizonyára boltoknak készült, ami tényleg igaz lett, mert az utcai homlokzaton három boltajtó is van és még egy hozzátoldott, a ház jobb oldalán.

A balról nézve az első bolt Hasszai József  szíjgyártó, a második ajtónál Tasi János úri és polgári szabó műhelye, a harmadik ajtónál Gulyás József  cipész üzlete volt. A toldott részen nem lehet leolvasni a bolt nevét.

A kép napsütötte télben készült, délelőtt, úgy 9 óra tájékán. Az árnyék igazolja az időt, a hó pedig a tél itt lebzselését. A fotográfus nagy dolgot művelt. Megörökítette ezt a házat, mert már lebontották és most 4 lakásos ház van ott. ( A mai utcanézet itt.)

A ház Szabó Imre tulajdona volt.

A képet Kovács Krisztinától kaptam.

Ide tartozik még egy érdekes kép. Az épület bal oldalán egy időben vegyes áru bolt lehetett, a reklámtáblák bizonyítják. Nem egyidőben készültek a képek, bár egyenlőre nem lehet tudni, hogy ki bérelte előbb a helyiséget, a szíjgyártó vagy a vegyes bolt? A gyermek koromban fodrász is tevékenykedett ott valamelyik helyen.

A képen bal oldalon Kármán Lajos és katona ruhában testvére, Kármán László látható.

Disznóvágás

Abban a régi világban nem szaladozott az ember a boltokba, ezt-azt vásárolni. A vidéki településen a legtöbbje megtermelte a családnak a betevő falatot, legyen az zöldség, gyümölcs és hús. Bizony-bizony a szorgalmas háziasszony a húst, csak vasárnap tette le a megterített asztalra. Egészségesebbek voltak akkoriban az emberek, ez tény. 

A Rákóczi krt. 73. szám alatt, Fejős Józsefnél disznóvágás volt. A hizlalt disznó úgy 4 mázsa körül lehetett. Böllér mondta s ő ért hozzá. A böllér az én drága édesapám, Káplár István, ki a kalapban a hasított disznó mögött, bizonyára sámlira állt, vagy székre? Őt már nem ismerhettem, 13 hónapos koromban a lelkét át adta istenének, a háború következtében.

Mivelhogy, ez a disznó magyar fajta mangalica volt, felhúzták a gerendára a látvány miatt.

A jobb szélen a gazda, Fejős József. Bort töltöget, hogy jobban menjen a munka. Szembe vele felesége Terus néni (Terézia), Balra tőle Fejős Erzsike, akinek esküvőjéről már írtam ITT. 

A kép 1930-as években készült.

A böllér: disznóölésre alkalmilag vállalkozó, ezekhez értő, de a hentesmesterségben nem szakképzett férfi.

A birkózó szakosztály

Volt régen egy kitűnő, élvonalban sportoló szakosztály, a birkózók, ami már úgy eltűnt, mint az éji sötétség hajnal hasadtakor. Sajnos.

Mondják, hogy egy fecske nem csinál nyarat! Hát, ez a mondás erősen sántít. Most bemutatok egy "fecskét", aki Nagykátán létrehozta a birkózó szakosztályt és egy idő után aratták az érmeket.

Egy 22 éves fiatalember érkezett Nagykátára, Kiss András (1907-1994), aki akkorra már több érmet szerzett meg. Mivelhogy szenvedélye volt a birkózás, 1929 -1930 években megszervezte a birkózó sportot, községünkben is. Innentől több évtizeden keresztül remekül művelték e sportot, a hazai élvonalban, országos bajnokságokon is. A csapat neve TURUL volt.

Kiss András 16 éves korában:

Edzeni azt kell, hiszen így tanul és erősödik a birkózó. Még ilyen körülmények között gyakoroltak, a sportpálya egyik füves részén és egy pokrócon.

Az alábbi kép 1932-ben készült. Látszik, hogy élvonalban sportol.

A csapatról 1931-ben készült ez a kép, Kiss András a középső sor jobb szélén áll a dresszben. Akkor versenyzőként és edzőként tevékenykedett. 

1953-ban Jászberény-Nagykáta Petőfi SE mérkőzés végeztével csapatképet készítettek. ( A politika nem tűrte a TURUL nevet.) Középen ülnek a neves vezetők, sport zászlót tartja a nagykátai Gulyás István és mellette ül Kiss András a Lehel-kürttel. Több arc még ismerős.  

A remek nagykátai birkózó sport 1980-83-ban elenyészett. Azóta csak emlék. 

A neves birkózó családi képe 1935-ből, első gyermekükkel.  Később még két fiú gyermekük született. Leszármazottaik jelenleg is Nagykáta polgárai.

   

Az alábbi képen a két fiúgyermek András és Sándor.

Kettő darab a nyert érmekből, az eleje és az írás: Jászbajnokság 1928. I. - Jössze* 1927. I :  

Válogatott nyert érmek. Ezek közül négy (a hátoldalon olvasható) a TURUL egyesület idejéből 1930-ból való, a többi más vármegyei (akkoriban is vármegyék voltak, az érmeken jól olvasható) versenyekről származik.

* Bírkózó egyesület rövidített neve (a szerk. megj.)

Szabó testvérek

Ez az írás és az itt bemutatott kép az előző " Volt egy régi ház..." c. íráshoz kapcsolódik.

A fotón jobbról kezdve első a katona ruhás Szabó János, aki Nagykátán ekkor még nem volt kocsigyártó mester. A katona ruhája közlegényre vall, 1908 vagy 1915 M. zubbonya van. Azt nem tudni, közös vagy honvéd baka, mert más – az azonosítást segítő – egyenruházati cikket nem látni a felvételen.

A második, egy elegáns ruházatú és szép bajuszú férfi, ő Magyar Pál. 

Mellette a felesége, aki Magyar Pálné, lánykorában Szabó Ilona, testvére a katonáknak.

A következő katonának Szabó Imre a neve. Ő őrvezető, az 1916 M. zubbonyán  lövészbojt, legénységi egytüskés a derékszíja.

Mindkét katona túlélte a háborút.

A fénykép Botfan M. neves fotográfus fényképészeti műtermében készült, Budapesten.

Volt egy régi ház…

Volt egy régi ház, idővel eltűnt, mint a hajnali harmat a fűszálról. Az a hosszú ház tele volt élettel de lassan-lassan elcsendesedett, ma már nyoma sincs.

Az Árpád utca 1. szám, még most is megvan, de új ház van helyében építve, az autószerelő épület örökölte a házszámot.

A régi házban kocsigyártó műhely volt, ahol Szabó János volt a tulajdonos. A  "Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre". Abban olvasható, hogy ezen években három kocsigyártó dolgozott Nagykátán. Három kocsigyártó szolgálta ki a lovas embereket. Akinek lova volt, annak kocsija is volt. Ezért kellettek a kocsigyártók, de javították is a kocsikat, pótolták a szerkezeteket és sok mindent ami szükséges volt. ( A kocsi és a szekér ugyanaz, attól függött a név, hogy ló vagy ökör-tehén húzta.)

Ezen a képen Szabó János műhelyének egy része látható. Előtérben a szalagfűrészgép, mögötte Szabó János, mellette kedves felesége Bálint Mária kisgyermekével. A bal oldalon a segéd lehet, épp egy kerékkel foglalatoskodik.

A remek kocsi már kész, várják az új gazdát.

Reklám akkoriban is kellett:

77-es sorszámmal a Nagykátai Artézis Strandfürdő kft. pénztárba befizetett 100 pengőt, amolyan részvény féle okból. Nagyon szépen megmarad ez az irat, májusban lesz 90 éves.

A fényképeket Szabó János unokájától, Kovács Krisztinától kaptam.

A „Vasut utcza”

Egy zordon havas téli nap, megjelent egy fotográfus – általában Budapestről – és Nagy-Káta utcáiról fényképet készített. Ezen képekből képeslapok készültek – nagy szerencsénkre – igy visszatekinthetünk a múltra.

A kép úgy százhúsz évvel ezelőtt keletkezhetett, akkoriban Nagykátát így írták: "Nagy-Káta", az utcát pedig utczának. A fényképész rosszul írta a képeslap címét. Ugyanis ennek az utcának a helyzete párhuzamos a vasúti sínekkel, az állomással, így ez az utca nem vezetett sosem a vasútállomásra.

Az akkori utcának és a mostaninak is Petőfi Sándor a neve. Sohasem változtatták meg a nevét, ennek a szép széles, kimért utcának.

Balról van egy szép épület, ami Unghváry Albert nyugalmazott adóügyi jegyző tulajdona volt. Én úgy emlékszem, hogy fináncok háza is volt, úgy az 50-es években.

Most az Idősek otthona van az épületben.

Sajnos a szép ház homlokzata egy részét és a bejáratot lebontották, tönkre tették.