Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Keglevichek nyomában XXIV - A kápolna

Több évszázaddal ezelőtt a nagykátai temető a templom jobb oldalán alakult ki, ahol most park van.

Általában ez volt a szokás máshol is, a templom mellett volt a temető. 

Nagykátát meglepte a pestisjárvány 1736-1740 években. Ezen okból sok volt a temetés, bővíteni nem tudták, kicsi lett a temető. Másik területet kellett keresni. Úgy néz ki, hogy ezen években vagy után, új temetőt jelöltek ki, a falun kívül, ahol a mostani temető van. ( Mára már azt is átölelte a város.)

Az új temető keletkezéséről pontos dátumok nincsenek. De van egy évszám, ami nagyon jó ezen okból.

1760. június 30-án gróf Keglevich Gábor saját kezével írta meg a kérvényét, gróf Eszterházy Károly váci püspökhöz, hogy engedélyezze a sírkápolna építését a nagykátai új temetőbe. A tervrajz is megvolt már, Fischer von Erlach  bécsi építész készítette. 

Az engedélyt megkapta a kérő, így pár év alatt felépült a kápolna, mely a hazánkban egyedi a barokk jellegű épület, a különleges ellipszis alakú kupola szerkezete miatt. 

A kápolnában nyugszanak a Keglevich család tagjai .

A kápolnáról először egy szép régi képet tudok megmutatni:

Téli hangulat:

Még egy másik kép:

Pár évvel ezelőtt:

Tatarozást most fejezték be, 2024 :