A környékünkön lévő sok Káta nevű településekről sejthető, hogy a legnagyobb birtokosok a Kátayak voltak, ősidők óta. Az 1660-as évek közepétől megszakadt a családi fonál, nem volt örökös. Csegekátai Kátay Ferenc – az utolsó sarj – jónak látta túladni a birtokon, így adta el az egykoron Horvátországból származó, de már magyarrá vált Keglevich Miklósnak, aki a Buzini ághoz tartozott. (Ezt az előnevüket Buzin váráról kapták, melyet a család igen régóta birtokolt.) A grófi címet Keglevich Miklós 1686-ban érdemelte ki I. Lipóttól.
A birtokaik révén a Keglevich családnak majd háromszáz évig igen jelentős szerepe volt a környék és Nagykáta életében, ám egy új eszme feltűnése 1945-ben elszakította a birtok történetének fonalát.
A képen egy jóvágású, elegáns, díszmagyarba öltözött férfit látunk, ő gróf Keglevich István. A birtok kastélyában, Egreskátán sírt fel 1912. június 27-e hajnalán, bába segítségével. Keresztségében a gróf Keglevich István Dénes Ferenc Miklós Mária Walburga nevet kapta. Hogy az élete hol és mikor szakadt meg, arról nincs adatom.
Apja gróf Keglevich Miklós, Abonyban született 1876. július 23-án. Anyja grn. Emma Andrásy de Zsadány et Törökszentmiklós, ki Békésgyulán ( Ma Gyula) született 1889. május 12-én.
Keglevich Istvánnak még két lánytestvére született Gabriella és Nikolette. Róluk a következő jegyzetben mesélek.
Forrás: Lakatos Gyula: Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig. Keglevich családfa.
